Hálózat (Befejezett)

Bosszú vagy szerelem?

Másnap reggel Unknown ugyan úgy dolgozott a gépén mint mindig, meglepődtem, hogy reggeli is volt amivel ő már végzett. Lassan leültem és reggeliztem, de a távolból láttam, hogy valamilyen honlapot néz. Ahogy görgetett lefelé meg láttam Pay Mcroan képét. Vajon mit akarhat? Valahogy meg érezte, hogy figyelem és lassan felém fordult, de észre sem vettem, hogy már nem csukjában ül. Ahogy a tekintete találkozott az enyémmel teljesen meg babonázott azokkal a tenger kék szemekkel, majd végül meg szólalt.
- Mit nézel? - kicsit gúnyosan szólt hozzám amivel hamar meg szűnt a meg babonázása.
- Miért nézed Pay oldalát, ha nem is kedveled? - érdeklődtem.
- Csak... Semmi közöd hozzá... - majd vissza fordult.
- Unknown, mi a bajod azzal a szerencsétlen gyerekkel? - fakadt ki belőlem kicsit dühösen a kérdés. Először nem reagált semmit majd lassan leeresztette a kezét. Meg lepődtem, hogy így reagál.
- Ő... Az én unokaöcsém... - mondta ki végül.
- Hogy? - szinte leesett az állam - De hisz... - ahogy akartam folyatatni a mondatom közbe vágott.
- Ő híres én meg bűnöző vagyok? Igen... Vannak különbségek köztem és közte... - egyáltalán nem nézett rám.
- És... Miért haragszol rá ennyire? - közben oda mentem hozzá hátha valami vigaszt tudok nyújtani.
- Még kicsik voltunk... Ő mindig is híres akart lenni... Én pedig a saját álmom követtem: a hackelést... Egy nap az első nagy ügyemet vittem véghez és ő tudott róla... Beárult... Mind a szüleimnek, mind a hatóságnak... Akkor még csak 12 éves voltam... Attól a naptól kezdve pedig rejtőzve élek a világ elől... - erre egyáltalán nem számítottam. Kicsit rosszul esett, hogy ezen kellett átmennie, de hamár akkor elkezdte a bűnözést... Valahol jogos volt, de csak gyerek volt...
- És most bosszút akarsz állni rajta? - kérdeztem, de nem válaszolt. Akkor még saját maga sem tudta eldönteni, hogy mit akar vele kezdeni. Lassan meg fogtam egy széket és mellé tettem amire le ültem. - Figyelj, lehet hogy csak annyit tudok amennyit elmondtál, de bosszúval nem mész semmire. Lehet, hogy szuper vagy a hackelésben meg sok másban, de nem tehetsz tönkre másokat. - ekkor rám nézett.
- Úgy mondtad ezt, mintha te éppen nem a legrosszabb helyzetben vagy. És tudd, ha akarom bárkit tönkre tudok tenni, még egy nagy hírességet. - csak vissza fordult a monitorhoz.
- Jó ebben igazad van, hogy az én életemet meg változtattad, de ne tedd tönkre olyannak aki sokat elért.
- Úgy ért el sokat, hogy akkor én segítettem neki. Ha valamit meg kellett nyernie én hackeltem meg a szavazók számát... Nekem köszönheti, hogy a csúcson van... És mit kaptam érte? Becsapott! Azt mondta, hogy nem fogja elárulni! - hirtelen az asztalra vágott én pedig ettől meg ijedtem.
- Unknown... - ahogy próbáltam újra meg szólalni csak fel állt, meg fogott egy táskát és elindult felfelé.
Utána mentem, próbáltam beszélni vele, hogy ne tegyen ostobaságot, de csak be szállt a kocsiba és elhajtott. Észre sem vette, hogy hozzá szóltam.
- Remek... Most tuti kinyírja azt a szerencsétlent... - ahogy ki mentem a garázsból az udvarra és meg láttam a motort, egy ostoba ötletem támadt.
Még soha életemben nem vezettem motort, de nem engedhettem meg, hogy valaki meg haljon. Fel vettem a sisakot és fel ültem a motorra. Ahogy beindítottam egy kicsit ismerkedtem vele, hogy hogyan is kell irányítani majd ahogy biztosnak éreztem a vezetést elindultam a város felé nagy sebességgel.

Ahogy beértem a városba már kezdtem élvezni a motorozást is ahhoz képest, hogy csak pár perccel ezelőtt próbáltam ki és vágtam neki az útnak. Nem messze parkoltam le a rendezvény központtól, és ahogy láttam Unknown is arra felé parkolt le. Ahogy oda mentem a kocsihoz az üres volt, a kulcs benne, indulásra készen. Végül elindultam a rendezvényekre.
Ahogy beértem a tömegbe a szemem csak páktázta az emeleteket, keresve Unknown-t, de kevés sikerrel. Túl jó a rejtőzködésben, aztán meg láttam Lana-t aki éppen próbál közelebb kerülni Pay-hez. Félni kezdtem, hogy neki is baja esik így hát oda mentem mellé.
- Oh Lei! - szinte meg örült nekem - Hát te mikor jöttél ide?
- Az előbb. - mosolyodtam el.
- Ah, annyira meg szeretném ismerni Pay-t közelebről. - mondta álmodozva.
- Miért nem megyünk együtt hozzá? Hátha jobban fel figyel ő is. - hamar fel csillant a szeme és lelkesen indult meg, én pedig utána mentem.
Ahogy oda értünk Pay-hez, Lana nem tudta, hogy mit mondjon. Nagyon izgult, de ez rólam nem mondható el. Egyre jobban figyeltem a terepet keresve őt, de még mindig nem láttam sehol. Majd egy pillanatra ahogy elnéztem Lana-ról ő csak el ment Pay-el egy csendesebb és nyugodtabb helyre.
- Lana mit szólnál ha... - ahogy vissza fordultam felé már sehol sem volt. Most már teljes pánikban voltam. Nem elég, hogy egy híresség élete van veszélyben, de a legjobb barátnőm élete is veszélyben van.
A tömegben kiállítottam a nevét, de sehonnan sem hallottam, hogy válaszolna. Eközben pedig:
- Elsem hiszem, hogy tényleg egyedül vagyunk. - mondta Lana.
- Néha jobb kicsit úgy beszélgetni, hogy nincs más, nem igaz? - kérdezte mosolyogva Pay.
- Igen, sokkal nyugodtabb így beszélgetni. És... Izé... - lassan nem tudta elmondani mit szeretne.
- Van valami baj? - kérdezte érdeklődve.
- Nem nincs, csak izé... Én... Nagyon szeretlek! - nyögte ki végül - Tudom sokan mondják, de én... Igazán szeretlek és... Ha kaphatnék egy esélyt... - kicsit szégyellte magát és félt, hogy nemet mond.
- Jajj Lana... - lassan meg ölelte - Tudod, hogy nekem ez nem könnyű, főként, hogy napi szinten mondják ezt... Kevés lány van aki nem a híresség miatt akar velem lenni.
- Tudom... De én pont olyan lány vagyok. Kérlek engedd meg, hogy meg mutassam. - kicsit ki könnyezett Lana. Pay lassan meg törölte az arcát.
- Hát nem is tudom, Lana. Nagyon aranyos lány vagy, de képes lennél elviselni, hogy napi szinten több száz vagy akár több ezer lány a nyakamban van? - kérdezte tőle közben valahogy oda tévedtem és hallgatni kezdtem őket.
- Igen. Vagyis... Meg próbálok nem féltékeny lenni. - mondta végül.
Ahogy beszélgettek fel figyeltem, hogy a legfelső szinten van valaki. Unknown, végre meg vagy, elkezdtem felfelé menni. Egy pár perc alatt felértem és keresni kezdtem, de csendben. Mikor meg láttam egy fegyver volt a kezében. Éppen próbálta becélozni. Nem bírtam egyhelyben maradni így elindultam felé, de már rohanva és mielőtt el süthette volna a fegyvert neki estem. Szerencsére nem húzta meg a ravaszt.
- Mi a francot művelsz? - kérdezte halkan és idegesen.
- Nem hagyom, hogy embereket ölj! - próbáltam nem kiabálni vele.
- Ne avatkozz bele a dolgomba! - hirtelen le lökött magáról és a fegyverhez nyúlt.
Hamar reagáltam és ahogy elértem a lábát csak újra a földre ránottam, ami persze nem nagyon tetszett neki. Elég durván bele rúgott a kezembe, a másik kezemmel fogtam be a szám, hogy ne üvöltsek fel, de végül csak újra neki estem Unknown-nak. A hátán kapaszkodtam és próbáltam visszafogni őt.
- Elhiszem, hogy rosszul esik az, hogy elárult! Szerinted nem tudom milyen ez? Apám mindig mindent elhitet velem és a végén egyedül maradok! - mondtam miközben egyre jobban belé kapaszkodtam - Te még jobban jártál, hisz sokra viszed, de én? Én nem tudok mit csinálni. Miért foglalkozol olyannal aki becsapott? A gyilkolás nem megoldás, ha tönkre akarod tenni akkor miért nem hackelsz? Úgy ahogy régen tetted neki csak nem jó irányba? - ekkor lassan abbahagyta a küzdést. Láttam rajta, hogy belátta amit mondta. A fegyvert leeresztette és csak figyelte ahogy össze jön Lana-val. Én igaz örültem, nem csak annak, hogy Lana-nak sikerült, de hogy Unknown-t is meg állítottam, hogy ne öljön.
Lassan leszálltam a hátáról és figyeltem, hogy mit fog csinálni, közben el vettem a fegyvert tőle.
- Mindig... Mindig sikerült neki minden... Még akkor is ha éppen nem segítettem neki.
- Unknown, te neked is össze jön minden, csak másképpen. - lassan meg érintettem a hátát - Szerintem már rég meg feledkezett rólad így csak én tudom, hogy ki vagy vagyis nem teljesen, de elég sokat tudok. - lassan rám nézett. Látta a kezem, de végül csak elindult kifelé.
Utána kezdtem menni, de még vissza néztem a szerelmes párra. Unknown meg állt a lépcső előtt és csak szólt. Ahogy le értünk a lépcsőn Lana írt üzenetet amiben elmesélte, hogy össze jött Pay-el. Én csupán annyit írtam neki, hogy örülök neki és, hogy ne keressen mert vissza kellett mennem. Ahogy a parkolóba értünk meg látta a motort.
- Te fel ültél a motorra? - kérdezte meglepődve.
- Hát valahogy utánad kellett jönnöm. - vágtam rá - De azt hiszem ezzel a kézzel még kocsit sem tudok vezetni, nem hogy motort. - rá néztem a kezemre ami elképesztően fájt. Mondjuk nem is gyengén rúgott meg, de ez legyen az én bajom, hisz én okoztam ezt magamnak.
Láttam, hogy valamit csinál majd a motor lassan beindult és ember nélkül ment el. Ez is olyan mint a kocsi esete, de lehet, hogy ebben van automata vezérlés és csak egy GPS koordinátát adott meg neki. Én csak a kocsiba szálltam be majd végül vissza mentünk a házba. Meglepődtem, hogy azután amit tettem még ellátja a kezem, de profi módon.
- Orvost tanultál? - kérdeztem meglepődve.
- Nem, de ha az ember saját magára van utalva kénytelen egy-két dolgot meg tanulnia. - mondta majd végül végzett.
Kicsit meg változott a viselkedése azután, hogy sikerült lebeszélnem a gyilkolásról. Kicsit nyugodtabban aludtam ma el mint előző este.