Az első találkozás?

296 14 0
                                    

Másnap egyedül maradtam apámmal. Éppen valamit csinált a gépén. Érdeklődve néztem, de hamar rám szólt, hogy nincs-e más dolgom. El szomorodtam, hogy még nem is nézhetem mit csinál. Kiskorom óta ez van, mindig ha érdekelt mivel foglalkozik csak el zavart, még anyámra is rá szól, ha éppen dolgozik valamin és kérdez tőle valamit. Anyum sem tudja pontosan mit dolgozik, vagyis annyit tud mint én... Semmit.
Végül úgy döntöttem, hogy elmegyek kicsit otthonról, szóltam apámnak, hogy elmegyek és viszem a telefont, ő csak intett. Ahogy a városba értem nem tudtam mihez kezdjek, majd hirtelen a telefonom csörgött.
- Remélem nem ő az... - csak unottan vettem elő a telefont. Mikor meg láttam, hogy Lana volt fel vettem.
- Lei baba, most ráérsz? - kérdezte.
- Persze, úgy is bent vagyok a városban.
- Remek, a szokásos kávézóban találkozunk. - majd letette.
Ahogy oda értem Lana szinte repdesett az örömtől. Alig bírta kivárni, hogy le üljünk és elmondhasson mindent.
- Emlékszel Pay Mcroan-ra? Képzeld ma kint lesz a városban és lehet vele találkozni! - majdnem visítani kezdett örömében.
- Igazán? - mosolyodtam el - Akkor itt az ideje, hogy jobban meg ismerd.
- Tudom, de nehéz lesz... Egyrészt a többi lány miatt, másrészt... Lehet nem is akarna látni... - kicsit el szomorodott.
- Jajj ugyan, itt vagyok segítek közelebb kerülni hozzá. - el mosolyodtam újra. Újra nagyon boldog lett és alig várta, hogy közelebbről is megismerhesse Pay-t.
A mai napom elég nyugis volt. Unknown nem keresett egyszer sem, kicsit kezdtem furcsának gondolni a szituációt. Sem hívás, sem üzenet... Lehet tényleg békén hagy? Mindegy is legalább nyugtom volt. Végül el jött Lana várva várt ideje: Pay a főtéren volt és már így is nagyon sokan vették körbe. Kezdett kicsit elszomorodni, de csak meg fogtam a kezét és a tömegen keresztül húztam. Már már elég közel értünk mire Lana meg szólalt.
- Lei... Nekem ez nem megy. - közben meg torpant.
- Mi a baj Lana? Hisz annyira vártad ezt a pillanatot. - meg lepődtem.
- Tudom, de... Mivan ha nem fogad?
- Jajj ugyan, ha meg sem próbálod akkor nem tudhatod, hogy mi lesz. Na gyere ott leszek mögötted. - rá mosolyodtam.
Közelebb értünk, Lana egyre idegesebb volt majd mikor rá került a sor, Pay szólalt meg.
- Szia. - barátságosan mosolygott.
- Sz... Szia... - alig bírt szóhoz jutni Lana.
- Hogy hívnak, kis angyal? - csak továbbra is mosolygott.
- Lana... Lana Hortense... Istenem nem tudom elhinni... - csak mondta, Pay pedig nagyon barátságosan mosolygott.
Még egy kis ideig beszélgettek aztán végül Pay-nek mennie kellett. Ahogy Lana oda jött hozzám láttam rajta, hogy Cupido nyila szíven találta és csak mosolyogtam. Jó volt látni ilyen boldognak, de tudtam és ő is tudta, hogy a vele akarna lenni az nem lenne egyszerű. Még egy kis ideig együtt voltunk, beszélgettünk néhány dologról, főként a mai napról. Lassan kezdett be sötétedni, még nem akartam haza menni így hát haza kísértem Lana-t majd onnan indultam el haza felé. Sokat gondolkoztam el azon, hogy Unknown miért nem keresett ma. Tényleg kezdtem megszokni, hogy minden nap van valami.
Ahogy hazaértem apám a szobájukban volt és ott csinálta a dolgát. Én csak meg vacsoráztam majd a szobámba mentem. Lassan fel nyitottam a laptopom, de amit láttam egyáltalán nem értettem semmit. Teljesen üres volt, apámhoz mentem, hogy nézze meg. Csak annyi volt a válasza, hogy tudja és csak át vizsgáltatta a gépem és új biztonsági rendszert tetetett bele. Remek... Újra tehettem vissza a cuccokat. Annyira élvezem ezt. Nagy nehezen újra raktam mindent a gépen majd böngészni kezdtem. Aligha telt el fél óra és semmi izgalmasat nem találtam így hát vissza csuktam a gépet, le tettem a kis éjjeliszekrényre majd a tabot fogtam meg és tanulni kezdtem. Jó pár napot kihagytam Unknown ügyei miatt, de egy szerencsém van, elég sokmindent meg tudok jegyezni amit már meg tanultam. Az estém így telt el, tanultam egy hosszabb ideig aztán a lefekvéshez készülődtem.

Másnap reggel nem vettem észre, hogy pittyegett a telefon. Fél álmosan néztem meg az üzenetet. Meglepődtem, Unknown volt az. Vajon mit akarhat? Lassan meg nyitottam. Azt hittem megint valamit csinálnom kell de nem, csak egy cím volt és annyi, hogy oda menjek pontban délre, valamint a gépem is vigyem el. Minek? Mit akar a gépemmel? Csak nagyot sóhajtottam majd elkezdtem készülődni.

Ahogy a városban sétáltam és mentem a megadott címre, gondolkoztam. Gondolkoztam azon, hogy minek a gépem, ha eddig mindent meg tudott csinálni a távolból. Ahogy mentem csak néhány ember kiáltására lettem figyelmes.
- Hé! Hülye vad barom! - szólt egy járókelő.
- Nem tudod, hogy itt a gyalogosok mehetnek?! Hülye motoros! - elég sok panaszkodást és felháborodást lehetett hallani, majd végül én is meg láttam a motoros alakot. Csak félre álltam az útjából, de ahelyett, hogy tovább ment volna közvetlen mellettem állt meg.
- Szállj fel. - szólt egy hang és egy sisakot adott.
- Ki a franc vagy? - kérdeztem.
- Szállj fel vagy végünk! - ahogy ezt mondta a távolból lövés hangokat lehetett hallani. Hirtelen nem tudtam gondolkozni és a sisakot magamra vettem majd a fickó mögé fel ültem.
Pillanatok alatt  elhagytuk azt a helyet ahol voltam. Nem tudtam ki ő, vagy hogy miért engem akart elvinni, de reméltem, hogy nem lesz semmi baj. Körülbelül egy órát mehettünk még mikor egy elhagyatott részen állt meg. Azt hittem sosem áll meg, teljesen meg könnyebültem mikor le szállhattam. Nem vagyok hozzá szokva a száguldáshoz.
- Ki vagy te? És kik voltak azok a fickók? - egyből le támadtam a kérdéseimmel.
- Nálad van a gép? - kérdezte.
- Nem mondok semmit amíg nem válaszolsz! - vágtam rá.
- Csak a baj van veled, hogy nem teszed amit mondok... - majd hirtelen le kapta rólam a táskát.
- Unknown? - meg voltam lepődve. Ráadásul nem olyan volt a hangja mint a telefonban. Nem az a durva és torz hangja volt, inkább... Egy kellemes srác hangja. Így már nem is tűnt gonosznak, hogy hallom az igazi hangját.
Láttam, hogy valamit ütyköd a gépemen, de nem jutott semmire.
- Francba... Mi a franc ez a biztonsági rendszer? - dünnyögött magában és csak folytatta a rendszer megtörését.
- Szóval azért kell a gépem, hogy kiismerd a rendszert... - viszonylag halkan, de még hallhatóan mondtam amire csak bólintott.
Csodálkoztam, hogy a sisakban lát, és hogy nincs melege benne. Közel fél órát dolgozott a gépemen mire fel adta. Nem volt elég eszköze ahhoz, hogy fel törje a rendszert. Teljesen pipa volt.
- És most mihez akarsz kezdeni? Nem maradhat nálad. - szólaltam meg végül.
- Miért ne? - vágott vissza és a fejét felém fordította.
- Mert az csak gyanút kelt abban, hogy közöm van hozzád. És az sem nekem, sem neked nem lenne jó. - teljes nyugalomban mondtam - És amúgy meg miért nem veszed le a sisakot?
- Minek? Úgy is tovább megyünk. - a táskát vissza adta a sisakot meg hozzám vágta.
-"Eddig sem volt normális, hát most végképp nem az..." - duzzogtam magamban.
Újra egy hosszabb úton mentünk, lassan kezdtem megszokni, hogy minden elsuhan mellettem és nem látok belőle semmit. Nagyon magabiztosan vezetett én pedig csak paráztam, hogy mikor fogunk felborulni. Lassan meg állt. Egy ismerős helyen voltunk, és ahogy le szálltam a motorról és vissza adtam a sisakot csak elhúzott. Furcsa egy alak, de kicsit meg értettem, hogy telefonban miért torz a hangja. Nem akarja saját magát leleplezni.
Amikor hazaértem egyedül voltam. Csak egy levél fogadott a szüleimtől.

"Kedves Leila,
Édesanyáddal egy pár hétre pihenni mentünk. Az egyik bankkártyát otthon hagytuk, így ha kell tudsz vásárolni is, valamint néha át megy pár kollégám és át vizsgálják a házat szokás szerint.
Vigyázz magadra és ha van valami gond hívj.
  Apa és Anya"

Pár hétig egyedül leszek? És ezt egyáltalán mikor akarták velem közölni?! Nem elég, hogy Unknown használ ki, de még egyedül is maradtam... Hát ez nagyon jó.
Így este ahogy egyedül voltam sokat gondolkoztam, még többet mint szoktam. Egy motorozásban volt részem Unknown-al, utána pedig anyámék hagytak magamra és fogalmam sincs mi tévő legyek. Lassan körbe néztem hátha tudnék valamit csinálni. Ahogy be léptem anyuék szobájában meg láttam apám gépét. Itthon hagyta? Meg voltam lepődve, de nem tudtam, hogy milyen lehet a biztonsági rendszer ha meg próbálom be írni a jelszókat. Tehetetlen voltam, de tudtam idő kérdése és újra fel keres Unknown.

Hálózat (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora