Hálózat (Befejezett)

Első akció

Még két nap telt el így, hogy Unknown elment és magamra maradtam az "otthonában". Egyre jobban otthonosabb lett a kis bunker mióta itt vagyok, vagyis egy szoba kivételével: az ő munka szobája. Nem nagyon engedte, hogy ott is kicsit takarítsak, - nem mintha nagyon kellene - de végül is jogos, hogy nem engedi. Még a végén tönkre teszek valamit vagy ki húzok valamit amit nem kellene.
Ahogy ma is végeztem egy kis takarítással, le feküdtem a kanapéra. Ahogy meg fogtam a telefonom az hirtelen csörgött. Ismeretlen szám, Unknown. Fel vettem és mielőtt bele szólhattam volna meg szólalt.
- Tudsz vezetni? - meglepődtem, hogy ezt kérdezte.
- Igen. Mi... - akartam kérdezni, de szavamba vágott.
- Jó, menj fel az emeletre és onnan a garázsba. - szokás szerint utasított. Lassan fel értem és meg is találtam a garázst amiben egy a legmodernebb autó állt. El állt a lélegzetem mikor meg láttam.
- Itt vagyok az autónál. - mondtam.
- Jó akkor szállj be, a kulcs benne van és gyere a város központba, de gyorsan! - ahogy ezt mondta nem tudtam mire vélni. De végül be szálltam a kocsiba és elindultam.
Hallottam, hogy elképesztő sebességgel megy, de nem gondoltam volna, hogy így is van. Aligha léptem a gázra és pillanatok alatt majdnem háromszáz kilométer per óra sebességgel száguldottam.  Meglepetésemre tudtam követni az utat és így pallanatok alatt a városban voltam, ahol végül fel vettem az ottanik közlekedését. Lassan jött egy hívás, megint ő volt. Fel vettem, de közben ki hangosítottam.
- Hol vagy? - kérdezte, de hallottam, hogy lihegett, valószínűleg menekül.
- A hatósági épület mellett lévő lámpánál. Pont most kaptam pirosat. - mondtam nyugodtan.
- Jó, nyomd meg a kék gombot és közben vegyél fel egy kendőt az arcodra.
- Minek? - kérdeztem közben meg nyomtam a gombot. A gomb a kocsi tető ablakát nyitotta ki.
- Csak csináld! - kiáltott majd le tette a telefont. Meg voltam ijedve, de végül találtam egy kendőt a kocsiban és fel tettem az arcomra.
Ismertem ezt a lámpát, majdnem húsz percet kell itt állni, hogy elindulhassunk. Az egyik pillanatban azt vettem észre, hogy néhány járókelő felfelé mutatnak, lassan fel néztem én is, hogy mit látnak. Ekkor láttam meg, hogy az épület adatbázis szobájából ugrott ki valaki... Vagyis pontosabban Unknown ugrott ki és pont egy busz tetejére esett, majd onnan be szállt mellém a tetőn keresztül.
- Taposs a gázra! - szólt.
- Mi? Ide bent? - meg lepődtem.
- Taposs bele vagy mind a ketten bajba kerülünk ha itt állunk! - ekkor hirtelen az egyik rendőr rá lőtt a kocsira, mire én ijedtemben csak rá tapostam a gázra.
Száguldottunk a városban, ráadásul nem is szabályosan. A francba is miért csinálom ezt?
- Mi a francot csináltál te a hatóságnál? - kérdeztem idegesen.
- Az nem lényeges, hogy te tudd mit csináltam! Csak vezess! - szólt és úgy tűnt ő is ideges.
Ahogy mentünk a város egyik leglátványosabb helyére értünk ahol végül egy parkolóban állítatott meg.
- Vedd fel ezt a ruhát és a kontaktlencsét. - csak hozzám vágta.
- Miért? - kérdeztem.
- Csak vedd fel! - lassan le vette a kendőt az arcáról és a csukját a fejéről. Ekkor láttam meg végre őt.
Meg voltam lepődve, nem erre számítottam. Hófehér haja volt egy kis kék merillel, az arca igazán egyedi volt. Nem csak az arc vonásai voltak szépek, de önmagában is az volt. Láttam, hogy fel vesz egy parókát, egy szőke parókát. Végül én is így tettem, fel vettem a kapott dzsekit és nehezen be raktam a barna kontaktlencsét.
- Ülj hátra, én vezetek. - szólalt meg, de végül nem is kérdeztem vissza, hogy miért csak tettem amit kell.
Ahogy hátra ültem oda adott egy retikült, volt súlya mit ne mondjak. Biztos voltam benne, hogy van benne valami fontos. Csak magamhoz húztam, mintha csak az enyém lenne. Végül Unknown valamit csinált és a kocsi teljesen meg változott külsőre.
- Ezt hogy? - kérdeztem meglepetten.
- Aki ért a kütyükhöz nem nehéz ilyent bele rakni. - szólalt meg és egy önelégült mosolyra húzta a száját.
Lassan elindultunk, már nem siettünk, szinte mintha a veszély el múlt volna. A rendőrség és a katonaság elég nagy át kutatást végzett a városban az összes kocsit meg állítva mi sem úsztuk meg.
- Szép napot! - szólalt meg a rendőr - Igazolványt kérnék.
- Parancsoljon. - oda adott egy kártyát Unknown.
- Es az ifjú hölgy? - kérdezte a rendőr.
- Otthon hagyta az összes iratát. Éppen vissza tartottunk érte. - meglepődtem, hogy mennyire nyugodtan hazudik.
- Rendben van, akkor csak egy nevet kérek a hölgytől. - rám nézett. Éreztem, hogy nekem kell kitalálni valamit ami nem az igazi nevem, de ekkor láttam, hogy Unknown egy család nevét küldött üzenetben.
- Leila Martines. - mondtam kicsit félénken.
- Rendben van. Meg nézheted, hogy mi van a csomagtartóban? - kérdezte a rendőr.
- Persze. - Unknown lassan ki szállt és hátra ment a csomagtartóhoz. Én lassan bele néztem a táskába és meg láttam Unknown gépét.
-"Basszus!" - mondtam magamban. Tudtam, hogy a táskát is meg akarja nézni majd így gyorsan ki találtam valamit.
- Minden rendben van, akkor márcsak a hölgy táskája van vissza. - szólalt meg újra a rendőr.
- Csak a gépem van benne. Mindig magamnál tartom. - válaszoltam és kicsit meg mutattam, hogy tényleg az van benne. A rendőr csak bólintott majd elengedett minket. Szerencsére nem tartott gyanúsnak minket.

Ahogy visszaértünk a régi házhoz és lementünk a "pincébe" mert hát majdnem olyan volt csak, szobákkal. Lassan le vettem a dzsekit és ki vettem a lencséket a szememből amik már nagyon zavartak. Unknown el vette a táskát és ki vette belőle a gépet.
- Szép mentés volt a géppel kapcsolatban. - szólalt meg végül.
- Ha nem nézek bele mi van benne akkor bajban lettünk volna. Annyira már ismerem ezeket az ellenőrzéseker, hogy tudjam mit kérnek. - csak mondtam - De meg lep, hogy ennyire fel vagy készülve.
- Én mindig fel vagyok készülve. - vágta rá és közben le vette a parókát. A haja szinte kócos volt tőle, de hamar meg igazította majd le ült a gépek elé és dolgozott.
Lassan oda mentem mellé és figyeltem mit csinál. Láttam, hogy szinte az összes adatot meg szerezte, még arról is szerzett adatot, hogy hová mentek a szüleim.
- Remek... - csak meg szólaltam és le ültem a kanapéra.
- Most mi a bajod? Legalább jó messze vannak és szórakoznak. - mondta teljes nyugalomban.
- Ja... Csak ha mindig elmennek valahová szórakozni akkor én kimaradok belőle... - hamar vágtam rá és egyáltalán nem volt jó kedvem.
A szüleim az egyik leghíresebb wellness városba mentek... Nélkülem. Kis korom óta így van, mindig a nagyszüleimnek adtak míg ők távol vannak. Unknown még egy kis ideig engem méregetett majd újra neki állt a munkának. Láttam, hogy Lana csak írogat, hogy mikor találkozunk végül is, tényleg jól esne. Lassan fel ültem, de nem tudtam, hogy hogyan is kérdezzem tőle, hogy elmehetek-e a barátnőmmel.
- Unknown. - nagy nehezen meg szólaltam.
- Hm? - csupán ennyit válaszolt.
- Nem találkozhatok a barátnőmmel? Nem hanyagolhatom el őt sem... - lassan felém fordult. Félni kezdtem, hogy nemet mond.
- Hol lennétek? - kérdezte végül.
- A városban szoktunk mászkálni, néha leülünk valahová.
- Ha viszed a telefont akkor mehetsz. - meg lepődtem, hogy ezt mondta, de hamar meg örültem neki.
Írtam Lana-nak, hogy a szokott helyen találkozzunk. Unknown vitt be a városba, nem messze szálltam ki a kocsiból a megbeszélt helyen. Ahogy kiszálltam el is hajtott. Rá néztem a telefonomra. Meg láttam azt a furcsa kis ikont ami csak Unknown-nak jelent bármit is, vagyis lényegében ha azt a jelet látom akkor tuti, hogy tudja merre járok.
Nagyon örültem, hogy újra Lana-val lehettem és hallgathattam, hogy vele mi történt az elmúlt napokban. Igaz sokat kérdezett felőlem, de nem sokat árultam el abból ami valójában történt. Nem akartam őt is bele rángatni a dologba, elég volt nekem elviselni.
- És mond Lei, ha nem otthon vagy akkor hol vagy? - kérdezte kíváncsian.
- Hogy hol? - meglepődtem a kérdéstől - Hát... Egy ismerősömnél. Nem nagyon van ott térerő így telefonálni nem tudok, a net is ritkán van.
- Eh, ez aztán a jó ismerős. - kicsit duzzogott.
- Nem tehet róla, eléggé rossz helyen van a háza és alig kap bármit is a jelekből. - vágtam rá egyből - De ha tudok is írni ha elenged, mint most is tudunk találkozni Lana.
- Annyira hiányoztál Lei. - hirtelen csak át karolt - Tudod, hogy neked mi kell?
- Mi? - meglepődve kérdeztem.
- Egy pasi! - vágta rá.
- Ugye csak viccelsz? - kicsit fel kuncogtam - Tudod, hogy én nehezen találok bárkit is mivel apám a hatóságnál dolgozik.
- Tudom, de biztos van olyan srác akit ez nem zavarná.
- És te hogy vagy a fiúkkal? - hamar másra tereltem a témát.
- Még mindig Pay-t imádom. - hamar meg jelentek a rózsaszín felhők.
- És még mindig nem értél el semmit. - csak fel nevettem.
- Ne nevess! Nem olyan könnyű egy hírességgel randit szervezni... - csak be durcizott.
- Biztos lesz egy randid vele csak várd ki a végét. - el mosolyodtam.
Még egy kis ideig elbeszélgettünk és a városban sétáltunk. Ahogy lassan közeledett az este Unknown csak egy üzenetet írt, hogy hol vár rám. Lassan el búcsúztam Lana-tól és elindultam Unknown felé. Ahogy meg érkeztem és be szálltam mellé csak meg szólalt.
- Milyen hírességbe szerelmes a barátnőd? - kérdezte érdeklődve.
- Miért érdekel téged ez? - meg lepődtem a kérdés hallatán.
- Kibe szerelmes? - csak újra fel tette a kérdést és közben elindult a kocsival.
- Pay... Pay Mcroan. - Ahogy kiejtettem a számon a nevet elég idegesen kezdett nézni. Nem mertem kérdezni, láttam már mérgesen nézni, de most... Még mérgesebb volt.
Ahogy visszaértünk a házhoz és be parkolt a garázsba csak elindult lefelé. Én még fent maradtam és próbáltam értelmezni, hogy mi baja lehet. Végül aztán le mentem utána. Meg lepődtem, most nem ült a gépek előtt hanem a telefonján csinált valamit.
- Unknown... Mi a bajod Pay Mcroan-al? - böktem ki végül.
- Semmi közöd hozzá. - vágta rá idegesen majd ahogy be ment a szobájába az ajtót be csapta.
Meg voltam szeppenve, nem tudtam mi baja lehet, de éreztem, hogy ismerheti őt hamár így viselkedik. Az este ma kivételesen csendes volt, igaz idő közben ki jött a szobájából és a munkájával volt elfoglalva. Egyáltalán nem mentem oda hozzá, féltem hogy valamit csinálni foga ha eszébe jut kit szeret a barátnőm. Végül úgy döntöttem, hogy elmegyek letusolni majd utána lefeküdni, mást nem is nagyon tudtam csinálni. Nem akartam újra fel zaklatni és láttam, hogy újra a megszerzett adatokkal foglalkozik. Ahogy le tusoltam csupán annyit mondtam neki, hogy jó éjt amire csak az egyik kezét emelte fel. Már meg jegyeztem, hogy ez csak annyit jelent ilyenkor, hogy köszön. Be mentem a szobámba, majd ahogy lefeküdtem lassan elaludtam.