Hálózat (Befejezett)

Robot lázadás

Este éppen böngésztem és közben egy bögre forró teát ittam, amikor egy érdekes hírt találtam.

"Egy robot meg hibásodott és a tulajdonosára támadt. Súlyos sérüléseket szenvedett, de nagy szerencséje volt, hogy túl élte."

Nem elég a hacker, de még a robotok is... Mi történhet még? Szerencsére csak egy robot hibásodott meg, a tulajdonos a céget fel kereste és kárpótlásért cserébe vissza kérték a pénzt. A mai nap után nem is lepődtem meg, de meg fordult a fejemben, hogy Unknown képes lenne ilyesmire. Végül hagytam az egészet, ki kapcsoltam a gépet, meg ittam a teám, majd végül lefeküdtem.
Másnap reggel apám a robotos ügyön dolgozott itthon. A miénket nézte át nem-e hibás valahol a rendszere, de szerencsére minden rendben volt.
- Nem hiszem el, hogy képesek hibásakat ki adni a kezükből... - csak dünnyögött miközben vissza szerelte a robot burkolatát.
Ma megint találkoztam Lana-val, annyira el akartam mondani neki, hogy mi történt tegnap, de féltem, hogy utána a hacker valamit tenni fog. Jól esett volna elmondani valakinek...
- Lei, olyan furcsa vagy ma, minden rendben? - kicsit aggódva nézett rám.
- Persze, csak nem pihentem ki rendesen magam... "Ajj, miért kell nekem hazudni?" - gondoltam magamban és közben rá jöttem miért... Mert baja eshet bárkinek, ha egy szót is merek mondani... Miért engem kell kínozni ezzel?
- Hallottad, hogy Pay Mcroan itt van a városban? Annyira jól néz ki, és a hangja is annyira jó. - látszott Lana-n, hogy megint a lehetetlenbe vagy éppen a nehezen megszerezhető fiúba szeretett bele, aki persze ugyan úgy 17 éves.
- Igen hallottam róla, de nyugi nem kell elszállni a szerelem szárnyain. - csak fel nevettem mire a telefonom pittyent egyet.
- Ki az? Talán a fiúd? - nagyon huncutul nézett és kíváncsi volt, hogy ki írt üzenetet nekem.
- Nem, csak valaki zaklat ismeretlen számon. - valójában nem így volt... Unknown írt, hogy menjek a város régebbi részére. Az a rész ma már ipartelep lett tele gyárakkal, a környéken lévő házak a szegénységet mutatták: betört ablakok, graffitik, romos épületek. Még az ellenségemnek sem mondanám, hogy menjen oda, nem hogy én.
Nem reagáltam semmit, csak beszélgettem Lana-val tovább, sőt még néhány helyre is elmentünk. A hacker többször is írt mire a végén inkább ki kapcsoltam a telefont. Nem akartam újabb veszélyes dologba belemenni. Nem vagyok eszköz, hogy bárki is használjon, főként nem rossz dolgokra... Ahogy Lana haza indult csak azt vettem észre, hogy a telefonom folyamatosan pittyeg. Nem reagáltam rá. Végül a pittyegés abba maradt, helyette csörögni kezdett. Láttam, hogy ismeretlen szám volt, gondoltam hogy ő lesz. Fel vettem.
- Nem fogok semmit sem meg csinálni neked! - ahogy fel vettem egyből ez a mondat hagyta el a szám.
- Azt hiszed ezzel érsz valamit? Emberek élete kerülhet a kezeim közé, vagy akár a kis Lana barátnőd élete. - hamar el hallgattam és meg ijedtem - Ha nem akarod, hogy baja essen azt csinálod amit mondok.
- De én nem akarok semmit sem kockára tenni... Főként nem a saját életem és mások életét.
- Indulj meg az ipartelepre most! - csak ennyit mondott és le tette. Nem akartam menni, de féltem is tőle. Fogalmam sem volt, hogy mit tehetne bárkivel is. Nagyot sóhajtottam, majd lassan elindultam.
Félóra telt el és ott voltam, az ipari telephelyen... Nem akartam bentebb menni, de hamar jött az üzenet, hogy a Life mechanic gyár mellé menjek és maradjak ott.
-"Persze... Pont az kell ami legbentebb van... Csak találjanak meg végre és zárjanak be..." - nagyon is arra gondoltam, hogy végre elkapják a hackert.
Ahogy megérkeztem az épülethez a telefon újra nem volt normális, hamar elkezdte a munkát. Újra egyre több és több adat került a telefonra majd ahogy végzett meg előztem.
- Tudok... Menjek haza, kapcsoljam rá a gépre és végzed amit kell... - csak mondtam és közben elindultam. Nem is írt. Örültem mikor vissza értem az ismertebb és nem ijesztő város részre.
-"Mit fogok én ezért kapni, ha bárki is rá jön, hogy segítem a hackert... Édes istenem, kérlek add, hogy ne bukjak le, nem akarok börtönbe kerülni... Csak egy áldozat vagyok..." - nagyon imádkoztam a gondolataimban.
Lassan hazaértem, a telefont a gépre kapcsoltam és gondoltam én böngészek míg ő dolgozik, hát... A gép fekete képernyőt mutatott zöld egyesekkel és nullásokkal.
- Ilyenkor most mit csináljak, ha még gépezni sem engedsz? - fel voltam háborodva. Sem a telefont, sem pedig a gépet nem tudtam használni, tanulni meg most nem volt kedvem.
Végül csak ki mentem a konyhába, anyám megint csak rendelte a kaját. Annyira igazságtalan, még egy rendes itthon készült kaját sem lehet enni, ráadásul három napja csak ugyanazt rendelik nekem... Vissza mentem a szobámba és mikor meg láttam, hogy a telefonom újra normális csak meg fogtam, bele raktam a táskámba és elmentem vacsorázni egyedül egy étterembe.

Elég sokáig csend volt, Unknown nen keresett, nem írt, hogy kell neki valami. Végre egy jó vacsora, nyugodt környezetben. Ahogy fizettem és távoztam, furcsa dologra lettem figyelmes. Az étteremben lévő robot dolgozók viselkedése meg változott, nem tudták irányítani őket. Pánik tört ki, a vendégek menekülve rohantak ki az épületből. A hatóság hamar reagált az ügyre és a megfelelő fegyverekkel a robotokat meg semmisítették. Senki sem értette, hogy mi történt a robotokkal, egészen eddig nem volt semmi bajuk, sőt folyamatosan karbantartották őket. Ekkor ugrott be valami... A Life mechanic... Robotokat gyártanak.
- Basszus... - hirtelen csak ennyit mondtam, de nem hallotta senki sem. Csak elszaladtam olyan helyre ahol egyedül voltam.
Ahogy mentem láttam, hogy sok helyen a robotok meg bolondultak, irányíthatatlanná váltak. Végül egy kis sikátorban kötöttem ki. Meg néztem a telefont. Semmi üzenet vagy hívás.
- Azt mondtad nem esik senkinek sem baja. - szólaltam meg a telefon felé - Arról volt szó, hogy ha azt csinálom amit mondasz senkinek sem esik baja... Be csaptál, hazudtál. - lassan jött a válasz.

"És ha így van? Te mit tudsz tenni? Szólsz, hogy én állok az egész mögött? Azzal csak el árulod, hogy tudsz a dologról így bajba sodrod saját magad amit persze nem is akarsz."

Teljesen igaza volt... Nem tudtam mit tenni amivel magamat menteni tudom... Rosszul esett a dolog, és csak annyit tettem, hogy le ültem a földre és össze húztam magam. Nem akartam ezt, nem akartam semmi rosszat... Miért velem történik mindez? Elég hosszú ideig tartott mire a hatóság le kapcsolta az összes robotot. Hamar rá jöttek, hogy Unknown keze van a dologban. Még nagyobb ok, hogy elfogják őt.
Lassan újra haza mentem, bezárkóztam a szobába és lefeküdtem. Lehet, hogy korán aludtam el, de most nagyon is jól esett a pihenés. Másnap reggel a telefon csörgött, szinte csak erre ébredtem fel. Ismeretlen szám, lassan fel vettem.
- Igen? - szóltam bele álmosan.
- Jó lenne, ha végre fel ébrednél... - az ismerős, torz hang szólalt meg.
- Nem vagy sem az apám, sem a testvérem, sem pedig a főnököm, hogy utasítgass, hogy mikor kelljek fel, mikor aludjak, mikor egyek... - folytatni akartam mire félbe szakított.
- De fenyegetni tudlak... Vissza kell menned az ipartelepre.
- Nem megyek vissza... Most még... Biztos nem... - csak szét nyomtam a telefont és vissza feküdtem az ágyba. Nem érdekelt, hogy próbált újra hívni, csak vissza aludtam. Unknown pedig hagyta a dolgot, nem próbálkozott tovább.