Megtörhetetlen szerelem (Tododeku) (Befejezett)

One for all

Midoriya szemszöge:

Ma volt az iskola utolsó napja. Végre kijártam az első osztályt az UA hősiskolában. Bár kicsit bánom hogy most ritkábban beszélhetek a barátaimmal. De remélem majd sokat fogok velük találkozni. Estére terveztek egy évzáró bulit amit Minetáéknál fogunk tartani. Már alig várom! Éppen sétálok haza anyukámmal az évzáróról. Valamit magyaráz, de a gondolataim más körül forogtak. Gondolataimat a hazaérkezés zavarta meg. Gyorsan még megöleltem anyát és felszaladtam átöltözni. Igaz a buli csak 4 óra múlva lesz, de nem baj. -új ruhámban belehuppantam az ágyamban és próbálok egy kicsit aludni mert már nagyon fáradt vagyok. Ekkor a telefonom csippant egyet.-nagy nehezen felkászálódtam a kényelmes ágyról és meg néztem ki írt.

Todoroki küldött nekem egy sms-t. Azonnal válaszoltam is neki.

Todoroki-kun: Szia! Van kedved együtt menni Minetáékhoz délután?

Midoriya: Szia! Igen van!

Todoroki-kun: Akkor hatkor ott leszek előttetek az úgy jó?

Midoriya: Oké nekem jó lesz. Akkor itt várlak.

Todoroki: Ott leszek.

Todoroki egyre többet szokott mostanság írni ami kicsit fura még nekem tekintve milyen ellenséges volt a sportfesztivál előtti időszakban. Lehet kezdi megszokni a társaságot, amit ideje is lenne. Pedig azt hittem ki akarja hagyni a partit nem szokott eljárni ilyenekre. Mindenki ott lesz kivéve a tanárokat.

Hamarosan hat óra lesz. Már felöltöztem és kész vagyok mindennel. Anya a lelkemre kötötte hogy ne igyak semmi alkoholosat.Nem is akarok, és szerintem is nem is lesz alkohol a bulin bár Minetából kinézem hogy leitat valakit.  Pár perc múlva csengettek, én rohantam is ajtót nyitni és Todoroki állt ott.

-Szia!-köszönt nekem

-Hello Todoroki-kun. Nyugodtan gyere be. -miután beléptünk a lakásba gyorsan felszaladtam még a táskámért és elindultunk.

Nem nagyon beszélgettünk út közben amit már megszoktam. -lassan oda is értünk, de mielőtt bementünk volna Todoroki megállított.

-Bárki bármilyen innivalót add csak fogadd el és tedd le valahova.

-Miért?-néztem rá furcsán.

-Ki tudja hogy raktak-e bele valamit.-kicsit nevette el a végét.

-Szóval vicc volt.-forgattam meg a szemeim és belőlem is kitört a nevetés.-de Todoroki komoly arcot vágott. -akkor mégse viccnek szánta...

-Na bemegyünk?

-Igen.-bekopogtunk és Mineta gyorsan beinvitált minket.

Leültünk a kanapéra még csak alig voltak páran. Hát úgy kb. voltam én meg a mellettem ülő Todoroki, Mineta és Denki. Igaz mi korábban értünk ide még nincs félhét.

Alig telt el pár perc, de már mindenki itt volt. Valakik csak beszélgettek, de voltak olyanok is akik már alkoholos italon túl vannak. Én nem nagyon csináltam mást csak társalogtam akivel csak tudtam. Todoroki ahova mentem mindig követett és a közelembe volt. Nem zavart a jelenléte, de akkor is furcsállom. Talán nincs más barátja itt vagy mi??

-Ki akar üvegezést játszani?-mindenki kiabálta hogy én! én!

Hát én pontosan nem tudom mi az de majd kiderül. -Leültünk egy körbe a nappaliba. Persze Todo szorosan mellettem ült, a másik oldalamon pedig Uraraka.

-Na szóval a játék lényege hogy valaki pörget és akire mutat az üveg azzal bemegy abba a szekrénybe-mutatott az említett tárgy felé. És ott azt csinálnak amit csak akarnak kerek 10 percig. MinDenki érti?

-Igen.-mondtuk hangosan.

El is kezdődött a játék. Az első körben Momo pörgetett és Minetát kapta. Aki borzalmasan örült a lánnyal ellentétben. Ennek az lett a vége amikor letelt az adott idő a lila hajú megkötözve került ki onnan. Következőnek Bakugou pörgetett és pont rajtam állt meg az üveg vége. A szőke egy "Most aztán meghalsz" mosollyal elindult a szekrény felé. Nagy nehezen én is megindultam oda és bementünk. Egész végig egy bizonyos tekintetét éreztem magamon.-bementünk oda és ránk csukták az ajtót.

Egy perc telhetett el, de csak némán néztem a földet. Bakugou megunta a szótlanságomat és az kezével felemelte a fejemet.

-Na mivan nem akarsz semmit csinálni szaros Deku?

-Hát..Kacchan tudod...

-Nem érdekel!.-jelentette ki és ebben a pillanatban a két keze a fejem mellé rakta így elzárva minden menekülő utamat. Bár innen kb sehova se tudnék menni. -azonnal a számra tapadt és vadul csókolt. Próbáltam elfordítani a fejemet , de nem sikerült.

-Miért....csináltad?-kérdeztem lihegve miután befejezte.

-Mert!-ezután már a nyakamnak esett neki és elkezdte szívni ahol érte a pólóm miatt. Nem tetszett amit csinált nagyon nem. A két kezemmel próbáltam eltolni, de ekkor a falhoz szorította mind a két csuklómat. Így már végképp alig tudtam volna elmenekülni.-megharapott pár helyen erősebben amitő már a könnyeim is folyni kezdtek

-Akarhlak Deku!-súgta a fülembe amitől már több könnyem csordult ki.Ez nem lehet! Nem akarom..Miért csinálja??

-Engedj el kérlek! -keze pólóm alá tévedt, de mielőtt bármit csinálhatott volna szóltak.

-Lejárt az idő!-szólt Denki.

-Akkor majd máskor! -rácsapott a fenekemre és meg se várva mit szólok kiment az ajtón. Én még maradtam egy kicsit összeszedni magamat és utána kimentem. Mindenki szeme engem és a nyakamat figyelte, de legfőképp Todoé. A szemében düh és féltékenység látszódott, de most annyira nem foglalkoztam ezzel. Gondolom a nyakamon megmaradtak a szívás és harapás nyomok. Nem tudom hogy kéne-e maradnom. Amikor le akartam ülni mellé felállt és a kezemnél fogva kihúzott a házból és elvitt az épület mögé.Miután megálltunk még akkor sem engedte el a kezemet.-megint csak lefelé néztem és a könnyeimmel küszködtem egy kicsit hogy ne kezdjek el újra sírni. -de sikertelenül, újra sírni kezdtem. Nem tudom Todod miért hozott ki nem értem őt, és Kacchant se.

Ezután olyan történt amire nem számítottam. Todoroki átölt és a hátamat kezdte el simogatni.Nem toltam el magamtól. Jól esett a kedvessége és az érintése.

Sziasztok itt is lennék az első résszel! Remélem tetszett nektek! Köszönöm hogy elolvastad! A következő fejezetben remélem találkozunk!

Sziasztok!<3