Megtörhetetlen szerelem (Tododeku) (Befejezett)

Dupli-Arms

Tododroki szemszöge:

Bent az ágyon ülve még mindig ezen az egész retken gondolkodtam...hogy mégis hova tűnhetett...már szóltunk Aizawa senseinek is aki most kikérdez mindenkit hogy látták e őt valahol vagy hogy kivel ment el. Állítólag ahogy Iida is mondta velem volt kint de ez lehetetlen akkor is. Ahogy arra gondolok hogy megint miattam lett minden ...ha vigyázok rá és nem megyek le őt ott egyedül hagyva nem történt volna ez meg....-megint utat engedtem a könnyeimnek és pont ebben a pillanatban Denki és Shinsou jöttek be az ajtón és pislogva néztek rám...Még nem láttak embert sírni vagy mi....? -rájuk néztem könnyes szemekkel. -közelebb jöttek és azonnal átöleltek ahogy csak tudtak...Nem is tudtam hogy Shinsou is ilyen kedves és ölelkeződ típus...vajon hogy hogy Denkivel lóg...? -kezdtem megnyugodni és az ajtón a következő vendégünk is megjelent aki maga Aizawa sensei volt -azonnal rá néztem és már meg akartam szólalni, de ő tette meg előbb helyettem is. 

-Nyugodj meg. Találtunk pár információt és egy diák nincs is meg szóval..vagy elrabolták őt is vele vagy ami a nagyobb esély hogy ő rabolta el. Egy diák látta Midoriyát elmenni először veled és utána egy vörös hajú vitte a kezében innen el. Ez a fiú tudom hogy már gondoltad hogy ez lesz de a neve Azuma . -amikor meghallottam annak a rohadéknak a nevét ökölbe feszült a kezem és kezdtem egyre idegesebb lenni...elvitte megerőszakolni mi...? Faszom bele abba a rohadékba is....miért miért kellett ennek megtörténnie...????Kerestem a válaszokat a fejemben, de sehol sem találtam őket,...ezekre csak a a retek tudna választ adni...csak ő....de még talán ő sem .Ezekre senki sem..egyszerűen a sors utál...

-Mindent tűvé fogunk tenni hogy megtaláljuk. Már a hősök elkezdték a keresését nyugodj meg. Minden rendben lesz épségben haza fogjuk hozni. Bár az okot hogy miért azt még nem sikerült megfejtenünk..-fogta meg a vállam és mosolyogva a szemembe nézett -kicsit talán megnyugodtam..bár nem hiszem...-csak bólintottam..

-Köszönöm-mondtam halkan 

-Ha meg tudok valamit azonnal szólok, de egyet kérek. Egyikőtök se kezdjen magán akcióba hogy megkeresi majd és megmenti, az nagyon veszélyes lenne. Nem kockáztathatjuk még több diáknak az életét vagy éppen az épségét. -tudtam hogy ezt még mondani fogja hozzá, de úgy sem fogom kibírni hogy egy kis infóval ne induljak a keresésére...nem fogom tudni megállni..annyira vágyom már arra hogy épségben itt legyen mellettem..magamat hibáztatom az egész miatt..hogy az én hibámból most egy teljesen idegen helyen van és ki tudja mit akarnak és mit csinálnak vele...de Midoriya erős...csak bírd ki Kincsem már,...keresnek és ahogy meg tudok valamit megyek én is..csak utánad csak érted hogy megint az én karjaimban legyél és ölelhesselek szorosan. Hogy érezzem az illatod este a békés szuszogásod ahogy az álmok földjén jársz. A méz édes ajkaidat a megnyugtató aurádat..csak az enyém..és szeretném ha újra velem lenn..remélem ott eszedbe jutok néha...Kérlek legalább értem maradj még erősebb és bírd ki ezt a keveset..csak bírd ki..ne törj meg,...Én veled vagyok ígérem. -csak bólintottam lassan és ezek után Aizawa sensei is elhagyta a szobát

Shinsouék maradtak és nyugtatni próbáltak és beszélgettek velem, de ők sem nagyon értették az egészet és nem nagyon tudtak valamit ahogy én sem...-egy kis idő után ők is elmentek bár ami feltűnt hogy Shinsou mikor már majdnem kiértek megfogta Denki kezét és úgy mentek tovább. Oh kis cuki romantika de aranyosak...bár nekem most erről is csak Midoriya jutott eszembe ahogy én fogom a kezét és sétálunk együtt....-sóhajtottam egyet és bedőltem az ágyba. Egész éjjel gondolkodtam hogy, hogyan tudnék segíteni és megoldani ezt az egészet...nagyon sok idő után elnyomott az álom...

Yugo szemszöge:

El sem hiszem! Találkoztam egy igazi hőstanonccal magával Midoriya Izukuval! Ááááá nem bírom. A sport fesztivál óta ő az egyik kedvenc diákom ott az UA hősképzőben. Szeretnék én is oda járni ahová ő..egyszer...de Apáék nem engedik..nekem gonosznak kell lennem, de én nem akarok..és ezzel tisztában vannak egy ideje, na azóta akarják bennem ezt elnyomni de nem fogom hagyni. Ez az én álmom azt teszek az életemmel amit akarok. Bár ez sem igaz.. ők teremtettek szóval nekik kéne engedelmeskednem...de nem akarok...-felnéztem a szobám falára ami tele volt ilyen hősös poszterekkel. 

Hős fogok lenni és minden rendben lesz! Miért? Mert itt vagyok! -mondtam igaz csak magamnak mint mindig 

Eszembe jutott hogy simán lemehetnék Midoriyához. Csak fogom magam és lesétálok..most úgy is Apáék a többi gonosszal tárgyalnak. Lemehetnék beszélgetni vele_! Nagyon izgi már is tetszik a saját magam ötletem -kuncogtam el magam ezen a gondolat vitelen és fogtam magam és leindultam oda ahol fogva tartják..Vajon..neki van valakije aki most hiányzik neki? Várjunk miért vagyok ilyen buta biztos hogy van. Ott van a családja neki meg az osztálytársai a hősök akikért oda van főleg All might..hmm több valakit nem tudok. -mikor leértem lassan benyitottam és megint ott ült ahol eddig. Apa vagyis ti Shigarakiként ismeritek azt mondta majd elviszi egy szobába hogy ne kelljen neki folyton itt ülnie..igaz hogy gonosz és jégből van a szíve de tud kedves is lenni..(Ha éppen nem pszihopata és a nyakát vakargatja) Tuti akkor abban a szobában fogok lenni egyfolytában..nagyon nagyon sok kérést szeretnék neki feltenni

Midoriya szemszöge:

Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam...egész végig csak gondolkodtam...gondolkodtam. Miként tudnék üzenni vagy csak legalább megszökni innen...A gondolataim mindig csak anyára és Todora meg a többiekre kanyarodtak vissza....Vajon Shoto hogy viseli..mit csinál..? Csak el ne kezdjen keresni..a saját testi állapota érdekében is meg minden miatt..őt is elfoghatják..és nagy baj lenne belőle..ha meg tudnák hogy együtt vagyunk...fel használhatják ellenem és így miatta információkat próbálnának kiszedni belőlem..de nem fogom hagyni. Remélem Aizawa sensei már felmérte ezt az egészet és ezzel tisztába van és megmondta neki hogy ne keressen bízza a profikra....-reggel..olyan hajnal lehetett bár a sötét pincétől még egy időt sem tudok megállapítani. -nyitódott az ajtó. Azt hittem megint Shigaraki az és elkezdi mondogatni mit is akar, de nem. A tegnapi lánnyal találtam szemben magam. Megint úgy öltözködött mint tegnap csak most egy halvány kék pulcsi volt rajta ami szépen kiemelte a haja alsó részét . -mosolyogva jött oda hozzám és leültem elém

-Szia! -integetett és köszönt élet vidáman és aranyos mosoly közepette. -vajon Tomura őt akarja ellenem felhasználni és ezért küldi ide le hozzám..vagy mi?....

-Szia...-mondtam kicsit halkabban

-Szeretnék veled beszélgetni..szabad? Vagyis akkor válaszolsz nekem ha kérdezel..?-nézett kíváncsian a szemebe

-Persze, csak attól függ mire. -mosolyodtam el halványan és rávezettem a tekintetemet. 

-Hát én a középsuliról szeretnék beszélgetni meg hogy milyennek kéne egy igazi hősnek lennie..meg a kötelességekről..és a szuper erőkről...-vakarta meg picit a tarkóját. -És rólad ha szabad...-picit pislogva néztem rá..furcsáltam a kérését..gonoszok lánya, de a hősöktől akar hallani..meg a suliról..mindegy ő az egyetlen aki kedves velem és nagyon aranyos hogy megint lejött ide hozzám...így legalább annyira nem vagyok magányos..szeretnék vele beszélgetni meg látom hogy érdekli de az ilyen inkább titkosabb infókat elhallgatjuk..ki tudja hogy Tomura küldte ide ha már a lánya..sőt ha rólam beszélünk lehet majd róla is meg tudok egy keveset. Ki tudja lehet csak egy kedves lány aki szeret ia hősöket a szülei ellenére. -mosolyodtam el

-Rendben kérdezz bátran -mondtam mosolyogva mire neki felcsillant a szeme és azonnal kérdésekkel kezdett bombázni vigyorogva és felpörögve.

Sziasztok Gyümiteák! 

Hát azt a részt is elhoztam nektek! Remélem tetszett nektek!Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3