Megtörhetetlen szerelem (Tododeku) (Befejezett)

Voice

Midoriya szemszöge:
Nagyon nem hallottam semmit mikor a szekrénybe voltam, de mintha Azuma hangját hallottam meg volna...de olyan szép sötét volta szekrénybe (Mint a fejemben xd) hogy hamar elaludtam.

Todoroki szemszöge:

Miután elment a kis nem is tudom mit mondjak már rá hogy ne legyek annyira bunkó de lehetnék az is. (Valaki segít neki.?.xd) Odamentem a szekrényhez és kinyitottam. 

-Mido kijöhetsz már elment. -de meglepetésemre a kis Picim elaludt ott. -kivettem onnan és leraktam az ágyra és betakartam. -elmentem zuhanyozni és mikor visszajöttem ugyanúgy aludt és leültem mellé. 

-Szia Kicsim. -mosolyogtam -erre ő kicsit kinyújtotta a kezét és elkezdett kicsit nyüszögni -azonnal az ölembe húztam amire nagyjából megnyugodott és bújt hozzám mint egy kiscica. Annyira imádom, olyan kis édes. -már majdnem elaludtam én is vele mikor Mido majdnem sírni kezdett..

-Shoto...Shoto....-már majdnem elbőgte magát és nyüszögött.

-Itt vagyok Kicsim itt vagyok. -pusziltam meg és szorítottam jobban magamhoz. 

-Shoto..-nyitotta ki a könnyes szemeit és azonnal bújt hozzám a fejével. 

-Mi a baj Kincsem? -töröltem le a könnyeit

-Cak rosszat álmodtam......

-Mi volt benne...?-kérdeztem tőle közben játszottam picit a hajával

-Az hogy elrabolnak...-szipogott

-Jaaj Kicsim ez nem fog megtörténni itt vagyok neked. -pusziltam meg a száját amire egy halványabb mosolyt láttam megjelenni az arcán. Szeretlek Mido -csókoltam meg amit azonnal viszonzott is. -miután elváltunk Mido teljesen rám mászott és úgy aludt el. Nem sokára én is követtem őt.

Midoriya szemszöge:

Reggel mikor felkeltem Todo már felöltözve mellettem feküdt és puszilgatott.

-Jó reggelt Kicsim. -puszilta meg az arcomat

-Neked is. -mosolyodtam el. -ezután az ajkaimra hajolt és megcsókolt. Ezt a szép pillanatot az a tudat zavarta meg hogy iskola és készülődnöm kell. Todoroki elvált tőlem és levetkőztetett. -és a szekrényhez lépett persze miközben odament nem fordult meg egész végig engem nézett amitől elpirultam. -hozott nekem ruhákat és feladta rám. -Köszönöm.-mondtam halkan és felkeltem onnan. 

-Mehetünk Kicsim? -csak bólintottam egyet és leindultunk az első emeletre. -Atsuma már lent ült az egyik kanapén de még elég kevesen voltunk lent csak Bakugout láttam a sarokban dühös arckifejezéssel ülni. He? Jah mintha nem minden nap így nézne ki. Egy kis idő után Kacchan elment onnan és csak akkor láttam utoljára mikor mentünk el Aizawa senseivel. 

Azuma megint egész nap körülöttem mászkált és ezt az én Drága Todom olyan szemekkel nézte végig hogy szerintem gondolatban már nem egyszer akasztotta fel szegény párát, de meg nem képes megérteni hogy csak őt szeretem és ne legyen mindenkire féltékeny.....-mikor mentünk fel az osztályba Uraraka állt a folyosón és kicsit pirult volt az arca. 

-Dekkun ráérsz egy picit...?-kérdezte tőlem

-Persze Uraraka-san mit szeretnél?

-Beszélhetünk kettesben...?

-Öhmm...persze gyere.-elementünk a folyosó végére és ott álltunk. -megfordultam és láttam hogy Todo is bement az osztályba. -Mit szeretnél?

-Öhmm tudod....én már ...régóta nem barátként tekintek rád...hanem szeret...szeretlek Dekkun........-vörösödött el jobban.-na és most mi legyen....? Mit mondjak neki?