Megtörhetetlen szerelem (Tododeku) (Befejezett)

Frog

Midoriya szemszöge:

Egy ideje beszélgettem Yugoval aki mosolyogva, boldogan tette fel az újabbnál újabb kérdéseket amire mindre próbáltam válaszolni. Semmi személyeset nem kérdezett magánéletről vagy ilyesmiről. 

-És neked van valakid aki nagyon hiányzik most neked..? -nézett rám a kíváncsi szemeivel

-Öhmm..persze hogy van...miért..? -néztem vissza rá

-Csak mert nagyon elgondolkozol néha egy két kérdésnél...rá gondolsz igaz? Mert eszedbe jut róla..

-Igen eltaláltad..-jó már egy nálam kicsit fiatalabb lány is látja hogy hiányzik nekem...

-Meg tudhatom ki az...? Tudom ha nem bízol bennem nem muszáj. -mosolyodott el biztatóan

-Hát..köszönöm hogy megérted, de annyit elmondok ha már ilyen aranyosan kérdezed hogy a párom hiányzik és szerintem aggódik értem...-szomorodtam el picit és a szemeibe néztem..

-Oh..nem tudtam sajnálom nem akartam felhozni..biztos kedves hozzád ha aggódik és szeret téged mindennél jobban

-Igen..és nekem is hiányzik....

-Tudod mit? -mosolyodott el és kelt fel a helyéről. -csak pislogva néztem minden mozdulatát. -odament az asztalhoz és hozott papírt és tollat. 

-Öhm azzal mit szeretnél...? -kérdeztem meg de nem válaszolt. -halkan eloldozta a kezemet és belenyomta a papírt és a tollat

-Írd le mit gondolsz és mondj egy címet. Elviszem neki, de elengedni nem tudlak kint azonnal elkapnának nagyon le van védve az egész...-csillogós szemekkel néztem rá és azonnal megöleltem

-Köszönöm köszönöm lábadt könnybe a szemem mire megsimogatta a hátamat

-De siess ki tudja Apa mikor jön le -mosolygott én meg elkezdtem írni Shotonak a levelet..azt írtam ami csak eszembe jutott a szívem minden egyes hívószavát, gondolatát érzését..mindent ami csak rá emlékeztet. Minden pillanatot minden örömöt és bánatot...amit csak tudtam. Mikor befejeztem Yugo kezébe nyomtam aki berakta egy borítékba és visszakötözte a kezeimet egy hosszabb ölelés után.

-Kinek vigyem? -pillantott rám mosolyogva

-Todoroki Shoto..az UA diákja remélem ismered..-mondtam halkan mire már vigyorogni kezdett 

-Elviszem neki! -mondta egy széles vigyorral az arcán és elindult

-Még egyszer nagyon szépen köszönöm -mondtam mire kiment az ajtón 

Ezután elmélyedtem a gondolataimban. Alig várom hogy megkapja és elolvassa a levelet....hamarosan ki kéne találnom valamit hogy kijussak innen...talán ha Shoto megkapja szól a tanároknak és végre elmehetek innen...azonnal a karjaiba fogok ugrani és soha többé nem mozdulok onnan ki..ebben mindenki biztos lehet...csak én vele csak ő velem...az ifjú szerelem..-csordult le egy könnycsepp az arcomon. Nagyon hálás vagyok a lánynak hogy így segít rajtam..remélem nem veszik észre és hiba nélkül elviszi..és persze hogy nem esik semmi baja se...Hiányzik...hiányzik minden és mindenki..nem tudok mióta vagyok itt, de egyre rosszabb..csak ő a társaságom de ennek örülök mert legalább tudok valakivel beszélgetni, de nekem Ő kell de nagyon kell...Csak Shoto..csak Ő...Az egyetlenem...

Yugo szemszöge:

Futottam a hősképző felé és közben gondolkodtam hogy hogy is kéne átadnom a levelet..Midoriya mondta hogy most óráik vannak mindenkinek mert még délelőtt van és a kollégiumba senki sincs..szóval vigyem el abba a szobába aminek a számát megosztotta velem. -lassan odaértem és bementem abba az épületbe amit mondott. -megkerestem azt a számot és becsúsztattam az ajtó alatt a borítékot. -ezután boldogan visszaindultam. Nagyon örülök hogy segíthettem legalább ennyiben neki...ha kell ezt még egyszer megteszem neki..ha szeretné elhozok bármennyi levelet csak hadd lássak egy boldog vigyort az arcán akire felnézek.