Megtörhetetlen szerelem (Tododeku) (Befejezett)

Acid

Todoroki szemszöge:

Összeszedtem már mindent ami kellhet ehhez az akcióhoz. -raktam el az utolsó dolgot és sunyiban kiindultam az iskolánkból. Senkinek nem szóltam erről az egészről szóval sínen vagyok. Aizawa sensei sem tud róla, de ha megtaláltam biztos szólok neki, mert hát egyedül nem kéne neki vágni elkelhet majd a gonoszokkal szemeben a segítség. -kilóztam a kollégiumból és már a kapun túl járhattam. -elővettem a telóm és lekövettem a nyomkövető által észlelt kordinátákat és elindultam oda sietve nem csiga tempóban. Ahogy tudtam csak futottam, hogy végre segíthessek rajta és kiszabadítsam. Remélem semmi baja sincs neki...Nekem csak Ő kell ezt tudja mindenki és most tudatom azokkal is akiknek erről fogalmuk sem volt, hogyha Őt csesztetik velem gyűlik meg a bajuk. -lassan egy erdős helyhez, majd egy ilyen kisebb nagyobb épülethez értem. -megálltam tőle kicsit messzebb és körül néztem. -pár embert mászkált ott...-jobban szemügyre vettem őt, egy madárcsőr volt rajta...akkor ő biztos Overhaul ha jól tudom. Akkor akkor ezek szerint jó helyre jöttem. Remélem itt van! -lassan közelebb mentem és hagytam egy üzenetet Aizawa senseinek aki remélem nem viccnek veszi bár kétlem mert egy gyorsan csináltam egy képet és azt is mellékeltem neki. 

Egy pici idő után a telefonomra néztem és visszaírt. Azt írta, idézem: Todoroki, ugye tudod hogy kapsz majd még érte mert eleve nem szóltál, de ha már ott vagy ne menj közelebb azonnal indulunk és mi majd intézünk mindent, de annyit tegyél meg hogy körülbelül saccold meg hányan lehetnek is ott. -gyors visszaírtam egy számot ami remélem igaz bár nagy eséllyel az. -eltettem a készüléket és a tiltás ellenére is elindultam az épület felé...

Életem szerelme jövök érted...

Aizawa sensei szemszöge: (Ilyen sem volt még)

Mikor Todoroki írt nagyon meglepődtem, mivel neki nem órán kéne lennie...mikor elolvastam egyben lettem haragos és kicsit büszke. Remek hős lesz érzem de akkor is baja eshet bár gondolom ezt ő is tudja. De mint minDenki tudja hiába írtam neki hogy ne menjen közel úgy is ezt teszi. Gyorsan összehívtam az össze szabad hőst és a gyerekeket visszaküldtük a kollégiumba ahol majd valami vigyázni fog rájuk és el is indultunk arra a helyre aminek megkaptuk a címét. -siettünk ahogy tudtunk, All mightot is magunkkal hoztuk, de még Midnight is jött velünk meg még Present Mic is, de még itt van a köztünk lévők közt sok hős, viszont Endeavornak nem szóltunk...ki tudja mit csinálna ha megtudná a fia is itt van...a végén lecsapna itt egy hisztit és az iskolát hibáztatná ha megsérülne...a fia magától jött saját felelősségére, viszont most hogy mi is odamegyünk az én egyik felelősségem hogy megvédjem. -mikor odaértünk lassan mentünk közelebb az épülethez. Todorokit sehol sem láttam...eddig egy gonosszal sem találkoztunk, sietve bementünk az épületbe és keresni kezdtünk élőket holtakat. Pár gonoszt találtunk én egyedül indultam és a lenti részekhez vettem az irányt...-találtam egy ajtót és mikor benyitottam oda egy olyan kép került a szemem elé amit pont meg akartunk előzni...mindenképpen...

Midoriya szemszöge:

Délelőtt van, azt hiszem...még mindig sötét van itt lent, bár azt hiszem hamarosan jön le Yugo és szokásosan elküldjük a levelet. Shoto remélem igazat mondtál és hamarosan itt leszel velem. Csak miattad élek itt már, igaz még semmit nem csináltak velem úgymond itt...csak itt tartanak kaját kapok...de akkor sem akarok itt lenni...itt rossz....én csak ott akarok lenni ahol Ő is ott van. Az édes gondolataimból egy ajtó nyitódás ébresztett fel. -azonnal odakapva a fejem Yugo érkezésére, viszont sajnálattal néztem hogy nem ő az aki lejött...aki most itt van az Shigaraki Tomura. -mosolyogva jött le és a kezet levette az arcáról. -pszihopata vigyor ült az arcán és megvakarta a nyakát. 

-Na Midoriya hajlandó vagy már beszélni nekünk All mightról? Tudom hogy valami fűz hozzá, csak mondj el mindent és el is engedünk. -emelte fel a fejem az államnál fogva és a szemembe nézett. 

-Nem, hagyjál békén nem mondok semmit sem! -néztem rá picit haragos szemekkel és kicsit emelkedett hanggal válaszoltam...ezért a jutalmam egy pofon volt amitől a fejem kicsit arébb mozdult és égetett az a hely ahol megütött...de nem fog megtörni akkor sem! Nem érdekel! -csak visszafordítottam a fejemet és rá néztem olyan tekintettel amivel azt tükröztem hogy "nem érdekel nem érzem"

-Na? Mondod vagy kérsz még egyet? Felőlem játszhatunk így is! 

-Nem mondok semmit sem! -üvöltöttem amire behúzott nekem egyet és a földre estem a kisebb erőtől ami akkor ért...elfeküdtem ott és mocorogva próbáltam felkelni sikertelenül mert odajött és gyomorszájon rúgott mire felszisszentem és egy kisebb adag vért köhögtem fel...-Akkor sem mondok semmit sem...-néztem rá és elkezdtem gúnyosan nevetni...ekkor megfogott a nyakamnál fogva és a falnak vágott. -kisebbet felordítottam és lecsúsztam a fal mentén...próbáltam magam összekaparni legalább az erőmet had tudjam rajta bevetni de nem ment...ekkor egyre egyre több ütést kapartam és a végén hozott egy kisebb kést amit a nyakamhoz emelt. 

-Még mindig nem beszélsz? -csak picit remegve megráztam a fejemet mire az arcomhoz rakta a pengét és végighúzta rajta mire egy kisebb sebet csinált ott is...-éreztem hogy a vérem folyik lassan az arcomon...de akkor sem beszéltem...Shoto kérlek siess. Most csak azért vagyok még mindig ilyen erős mert a gondolat hogy eljön értem. Csak az tart életben engem is.-ő egyre idegesebb lett és a földre lökött ahol ért ütött és leszaggat rólam a pólót...ezután kisebb sebeket hagyott rajtam és vágásokat mire néha már ordítottam volna de beharaptam a számat így kisebb hangok jöttek ki a számon...ahogy a kés belém hasít...és folyik le a vérem a sebből éget picit és egyszerre fáj, kisebb, mélyebb kés nyomokat hagyott rajtam...-egy kis idő elteltével...felkelt és abbahagyta...érzem érzem hogy a véremben fekszek...sok sebet csinált amiből folyik belőlem a vér minden fele...már erőm sincs hogy felkeljek...semmi...-ő csak mosolygott, integetett és elindult fel.

-Jó éjszakát Midoriya, lassú halálod lesz...-és ezzel fel is ment. -fáj mindenem...égnek a megütött testrészeim és fájnak a sebek...nem halhatok meg..nem most nem! Biztos nem! Még élnem kell! Erősnek maradnom! Shotoért...erősnek kell maradnom...Ő eljön értem...kérlek most gyere és vigyél erről a borzalmas helyről a karjaid közé ahol biztonságban lehetek...kérlek vigyél el engem...nem érzem magam itt jól...nagyon nem...nekem kell az ölelésed a védelmező karjaid amik átölelnek és biztonságot adnak nekem örökké...Te elviszel engem innen...Igen nem halhatok meg...Még élnem kell...Még vele akarok...len....-gondoltam volna az utolsó mondatot a fejemben de ...nem ment...minden elsötétült előttem...már a pincének az apró zajait sem halottam semmit...sem....minden sötét mint a vak pince...és csendes mint a temető...nem tudom hol vagyok...nem érzékelem a külvilágot...Semmi sincs itt amit érezni akarok...minden furcsa...-mire erre gondoltam egy kisebb fénysugár jelent meg előttem aminek láttára csak pislogtam és elindultam az irányába...vagyis elmentem a fény irányába...

Sziasztok Gyümiteák!

Először is elnézést a késésért megint...Hát kicsit összecsapottnak érzem az egészet meg rossznak...de, remélem tetszik a rész nektek. Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Köszönöm hogy elolvastad! Remélem a következőben is találkozunk. Addig is:

Sziasztok!<3<3<3