Megtörhetetlen szerelem (Tododeku) (Befejezett)

Zero Gravitiy

Midoriya szemszöge:

Alig vártam hogy végre Yugo visszajöjjön és elmondja sikerült-e vagy nem a levél kézbesítése. Gondoltam ezt és meg is érkezett kicsit lihegve és odajött hozzám. -boldogan néztem rá és mosolyogva mutogatott like jeleket, jelezve hogy átadta. -csak úgy csillogott a szemem a boldogságtól.

-Nagyon szépen köszönöm! -mosolyodtam el

-Nincs mit, máskor is ha kell. -ölelt kicsit magához és vigyorgott. 

-Úgy érted, amikor megkérlek elviszel neki egyet? -vezettem rá a tekintetemet

-Persze, felőlem minden nap, így is legalább segíthetek neked!. -lassan a mondatára néhány könnycsepp kúszott le az arcomról -Most miért sírsz...baj van Midoriya? 

-Nem nem, ezek csak öröm könnyek, nagyon köszönöm a segítségedet amit értem teszel. 

-Ugyan ez semmiség. -mosolyodott el

-Nem, ez nagyon nagy segítség így is...akkor megkérhetlek hogy mindennap vigyél neki egy levelet ha nem gond?

-Persze mindennap ugyanekkor itt leszek megírod és elviszem. -engedett el és ekkor hallottuk meg Tomurát szólni Yugonak szóval gyorsan köszönt és felsietett gyorsan. 

Nem is tudom mit mondjak, annyi mindent megtesz értem ez a lány, olyan aranyos, kedves és segítőkész. Nem a gonoszok mellett lenne a helye hanem inkább egy hősképzőbe, megérdemelné...Tudom hogy a levél amit elvitt jó kezekben van és hogy Todo az én egyetlen szerelmem és a honlétemről szólót már odaadta a senseiéknek és remélhetőleg elkezdtek keresni...ha ez sikerül végre újra a védelmező karjaiban lehetek sehol máshol csak vele. Ha ez megtörténik esküszöm soha többé el nem eresztem...remélem még mindig mindennél jobban szeret. Szeretném érezni a forró egyben lágy, édes csókjait az ajakamon és testem minden egyes pontján ahol csak lehet. Minden egyes érintését magamba zárni és ott tartani örökké a szívemben zugában, minden pillanatot megjegyezni amit vele tölthetek. Ő az én szerelmem akit mindennél jobban szeretek. 

Másnap Yugo hamar lejött és megírtuk a következő levelet amibe szívem beleöltem ahogy csak lehetett és írtam egyet Aizawa senseiéknek is és tudattam vele hogy mi van. El is vitte és ez így ment pár napig, de mivel alig tudtam őket informálni valami olyanról amiről tényleg tudni lehetne hogy hol vagyok elég nehéz. Szóval azóta sem jöttek és márt kezdek kételkedni hogy fognak. Már csak Todo tartja bennem a lelket és a biztonság érzetet, azt hogy minden rendben lesz és újra velem lesz. Remélem hamar bekövetkezik ez kedvesem. -sóhajtottam és a nyitódó ajtóra néztem amin Yugo lépett be egy papírral a kezében, csak pislogva néztem rá. Nem adta volna oda? Vagy mi történt? 

-Midoriya...hoztam neked levelet, amikor beadtam szokásosan az ajtó alatt egy levelet a szoba ajtón találtam és az volt ráírva hogy hozzam el neked, szóval megtettem...-csak pislogtam, ....talán Shoto volt vagy a senseiék akik ezt írták. -jött oda hozzám eloldozta a kezemet és  odaadta nekem a papírt ami egy borítékba volt becsomagolva. -azonnal kibontottam és olvasni kezdtem mikor ezt megtettem azonnal könnyek gyűltek a szemembe és leültem a földre...nem a szomorúságtól sírtam...ez már csak a boldogság lehetett a reményem megérkezett az utolsó kisebb lángja feléledt és tombol...Ő miatta...mert a levelet Shoto írta...az én egyetlenem akiért a szívem dobog mindennap. 

A levél tartalma: 

Midoriyának:

Szerelmem ezt a levelet könnyek és egyben boldogságban írom. A leveleid minden nap emlékeztettek hogy itt vagy velem és nem kell féljek hogy ez máskor másképp lesz. Tudd és mindennél jobban szeretlek és nem kell félned el fogunk menni érted és hazahozunk vissza ide és attól a pillanattól fogva soha nem engedlek el még ha kéred is akkor is nehezen, mert te vagy életem szerelme és ezekben a pillanatokban is csak a hiányodra gondolok és arra hogy tudom, teljes szívemmel tudom hogy hamarosan visszakerülsz hozzám és remélem örökre velem leszel amíg világ a világ. 

Aizawa senseiék hamarosan elmennek érted és ha minden jól megy én is megyek veletek. Ne félj, tudom nehéz ezt megtenni, viszont remélem hogy megpróbálod a kedvemért. Képzeld el, hamarosan ott leszek veled és a karjaimban tartalak csak te és csak én leszünk abban a pillanatban semmi más nem fog számítani. Higgy bennem és magadban is. 

Mindennél jobban szeretlek: Shoto<3

Könnyeimmel küszködtem végig az olvasását és elkapott egy érzés ami eddig elhanyagolt a legjobb érzés. Ez nem az érintése de a szeretete benne van mert ő írta csak Ő csak nekem és nekem senki másnak, nekem írta ezeket a szavakat csak az enyém minden. Yugo mosolyogva figyelt és hozott nekem pár zsepit. Akkor ezek szerint hamarosan számíthatok, hogy jönnek értem? Végre jó is lenne már...mér azt sem tudom mióta vagyok itt...lassan asszem lehet egy hete, bár ebben sem vagyok már nagyon biztos, Tomura eddig nagyon nem járt le hozzám szóval nincs mitől félnem teljesen mert Ő itt van velem. 

Todoroki szemszöge: 

Ezek a napjaim még mindig kicsit szarul teltek, de ami feltűnt bennük, mindennap olyan dél és délután között olyan dél fele (jól megmondtam...ezt is...xd) kaptam egy levelet Midoriyától mindig amiben leírt mindent, alig vártam mindig ezt a pillanatot, ez volt minden napom tetőpontja, de konkrét infó egyikben sem volt hogy lehet vagy valami ilyesmi...Ki találtam valamit ami remélem sikerülni fog, ámde Aizawa senseinek nem szóltam erről szóval ha engem is elkapnak...az az...nagyon szép dolog lesz az biztos...a levélre amit a szokásos "postás" hozott arra raktam egy kisebb nyomkövetőt amit Apa pénzén vettem, fogadok fel sem fog neki tűnni, teljesen mindegy. (Kinek mi kell? Endeavor fizeti xdd) Szóval ha minden jól megy holnap elmegyek és megnézem azt a helyet és ha ott van szólók Aizawa senseinek és hívok erősítést mindenhez, mert amúgy úgy se engedné hogy elmenjek, vagyis egyedül kell mennem tudnom kell hogy ott van-e és azonnal kihoznom onnan még az életem árán is...

Shinsou szemszöge: (Úgy is régen volt)

Éppen mentem ki az udvarra mert Denkivel megbeszéltük hogy ott találkozunk az óráink után szóval siettem is oda, ám mikor odaértem már ott volt és egy kövön üldögélt és nézett a távolba mint aki nagyon gondolkodik valamin. -mögé lopóztam és átöleltem hátulról mire ijedtében nyekkent egy kisebbet, viszont mikor rájött hogy én vagyok elkezdett nevetni és odabújt. 

Ahj, mindig meg tudsz lepni Shinsou...-mosolyodott el és nyomott egy puszit az arcomra. 

-Ha bámulsz mindenhova és nem figyelsz úgy nagyon könnyű, amúgy is min filóztál ennyire? -néztem rá kíváncsian mire picit megvakarta a tarkóját...-Na ki vele, segítek rá válaszolni. -pusziltam meg a homlokát és egyenesen a szemeibe nézte. 

-Hát tudod azon...-ült vissza a kőre és bámult előre eztán rám vezette a tekintetét. -Csak azon hogy a "fűre lépni tilos" táblákat hogyan teszik a fű közepére amire nem szabad rá lépni...ez annyira abszurd és hülyeség...-csak pislogva néztem rá és leültem mellé...

-Tudod mit, most hogy mondod ez engem is kezd kibaszottul érdekelni, hogy ez hogy is van...-kezdtem el én is a semmibe bámulni és ezen gondolkozni Denkivel együtt...az meg más kérdés hogy akik láttak minket nem hitték azt hogy beálltunk és éppen a halálra várunk azért nem mozdulunk és bámulunk előre...mindegy egy közös programnak ez is elment, mert cvelem volt Ő...

Sziasztok Gyümiteák!

Először is nagyon sajnálom ezt a nagyobb kimaradást /igaz volt nagyobb is de akkor is) Csak valahogy nem tudtam hogy írjam meg ezt, de valahogy sikerült és remélem tetszik nektek. Próbálom majd kicsit gyorsabban hozni a részeket mert tudom mit akarok kb. Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Köszönöm hogy elolvastad! Remélem a következőben is találkozunk. Addig is: 

Sziasztok!<3<3<3