Nem értem a világot

A pázsit szélén

Ha valaki rosszat tesz, akkor a szőnyeg szélére szokták állítani. A mai világban kezd furcsa kivételnek számítani az az ember, aki gondolkozik. Valahogy ma már nem divat gondolkozni és használni az agyunkat. Ha valaki megteszi, általában letámadják a trollok. Nem tudom, hogy ők tényleg a gondolkodás ellenségei vagy csak a neten élik ki magukat, mert napközben a munkájukban ezt nem tehetik meg, mert ott hallgass a neved. De az biztos, hogy az, aki használja a fejét, célponttá válik. Márpedig én szeretek gondolkozni. Bármin, ami a világban éppen történik. De emiatt nem akarok a szőnyeg szélére állni. Szeretnék hinni egy szebb világban, ahol szabad gondolkozni, szabad használni a fejed, szabad véleményt nyilvánítani és ezért senki sem válik a trollok célpontjává vagy éppen a rendszer ellenségévé. Él bennem a remény, hogy nem egy olyan világ felé tartunk, ahol a gondolkodás negatív jelentőséggel bír, hanem egy olyan felé, amit a gondolatok egymással való megosztása révén jobbá és szebbé tehetünk. Gondolkodom, tehát kilógok a sorból? Az biztos, hogy valaminek a határmezsgyéjén járok, de szeretném hinni, hogy aminek a szélén állok, az nem a főnök asztala előtti szőnyeg, hanem egy szép, új világ, amelyben zöld a fű és kék az ég, csiripelnek a madarak és színes virágok tarkítják a pázsitot. Egy nyugodt kis világ, ahol bármikor leülhetek a pázsit szélére és elmerülhetek a gondolataimban.