|| TAEKOOK♡ ||
" Mikor elvette a kezét az arcomról, azonnal egy fegyverért nyúlt és az arcom elé helyezte.
Megugrottam és a félelmem újból visszatért. A lábam remegni kezdett és úgy éreztem bármelyik pillanatban összeeshetek. Talán bérgyilkos és fe...
Egész kipihentem keltem, ahhoz képest, hogy Jungkookkal elég sokáig fennt maradtunk beszélgetni. Úgy érzem egy kis darabját már megkaptam belőle és ha tovább igyekszem talán jobban megismerhetem. Mert megszeretném ismerni. Tudni szeretném mi nevetteti meg, vagy esetleg mitől lesz szomorú, ha van egyátalán olyan. Arra is kíváncsi vagyok, hogy mennyire különbözik az egész bolygó kinézete a miénktől. Szeretnék közel kerülni hozzá, de mégse, mivel ha elmegy... Na mindegy nem is akarok most erre gondolni. Elmondása szerint, amint kapcsolatba kerül a fiúval lelép, mert nem akar több képességet is elveszíteni. Elég neki az, hogy éhes lett és muszáj ennie. Próbálom szoktatni magam a gondolathoz, hogy nem fogok rá emlékezni, de nehéz. Jelenleg épp a bevásálóközpontba tartunk kettesbe Jungkookkal, mivel Jimin, aki a személyes stylistom, még mindig nem eléhető. Azt hiszem meg kéne látogatnom valamelyik nap. A hatalmas épülethez közelítve egyre jobban izgulok, hogy találjuk neki ruhákat és ne legyen az a válogatós fajta.
- Ez lenne az? - kérdezte ámulva, miközben átléptünk a mozgásérzékelős ajtón - A szobám ajtaja is ilyen. - vigyorodott el.
- Igen ez az. Ne kelts feltűnést kérlek! Attól, hogy kevés az ember, attól még vigyáznunk kell. Gyere kezdjük valami egyszerűvel, a cipővel! - ragadtam meg karjánál fogva és az első sportboltba be is mentünk. - Mekkora a lábad? - kérdeztem, miközben tekintetetem végigfuttattam a sport csukákon.
- Taehyung! Az kell! - szaladt ki a boltból és egy 3 üzlettel arrébb lévő helyiségbe futott. Nem is volt időm azon agyalni, vajon hogy szúrhatta ki, ezt a fura fazonú cipőt, de rábólintottam. Szeme azonnal felcsillant az örömtől és hatalmas mosollyal vette le az első dobozt, ami a polcon volt, viszont az nem ment fel a lábára. Próbáltba beletuszkolni a tappancsát, de nem igazán ment neki, ezért szomorúan rámnézett.
- Van még másik négy méretben! Valószínűleg a nagyobbak közül lesz a neked való. Már ránézésre is látszik, hogy ez kicsi a lábadra. - vettem le egy nagyobb mérettel rendelkező bakancsot és elé helyeztem, amit egyből fel is húzott. - Na milyen? Kényelmes? - néztem én is a cipőt. Nem az olcsóbb fajták közé sorolandó árral volt megáldva, de ha Jungkooknak tetszik, akkor megveszem neki.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Basszus! Ez baromi jó! AAAA! - kezdett el ugrálni jobb, majd bal lábán , míg én utoljára leellenőriztem, hogy nincs-e rajta hiba. Ezután, mint egy rossz gyerek, nem akarta semmi áron leműteni a lábáról, ezért úgy sétáltunk a kasszához, hogy az üres dobozt a kezembe vittem. Miután kifizettük, sorra haladtunk a különböző üzletek között. Vettünk neki pár nadrágot és egy kevéske pólót és tisztálkodási eszközöket is. Mivel gyalog jöttünk, ezért a kezünkbe kellett hazacipelni a zacskókat, amiből elég sok volt. Anyáék pénzét költöttük el, így nem nyomta a lelkemet a súlyos pénz veszteség. Amikor hazaértünk, lecuccoltunk a vendégszobába és az ott lévő szekrénybe kezdtünk bepakolni. Végig jó hangulat volt közöttünk és az egész utat poénkodással töltöttük. Elmeséltem neki, hogy amúgy mindigis imádtam a sci-fi sztorikat és most, hogy ő megjelent, annyira boldog vagyok. Mire végeztünk Jungkook beköltöztetésével besötétedett. Tetőtől talpig kipurcantam, ezért úgy gondoltam elmegyek lefürödni.
- Elmegyek tusolni Kook. - szóltam neki becenevén, amit az elmúlt órákban sűrűn használtam, mire bólintott egyet. A fürdőbe levetkőztem és beálltam a zuhany alá, ahonnan a víz előszeretettel folyt végig a nyakamtól kezdve az egész testemen át. Igyekeztem gyorsan elvégezni e műveletet, de annyira jól esett a víz langyos érintése, hogy kissé elidőztem a kabinban. Mikor kiszálltam és vettem volna fel a pizsamát, homlokomra csaptam egy hangosat és fel-alá kezdtem járkálni idegesen, magamat ostromolva.
- Hogy lehetsz ekkora nyomorék Taehyung? Mióta felejted te el behozni a ruhádat? Nem hiszem el, hogy ilyen béna vagy. Idióta! Idióta! - csapkottam egyre intenzívebben homlokomat, majd a tükör felé fordultam. Rátámaszkodtam a mosdókagylóra és nagy levegőket kezdtem el venni. Megpróbáltam magam felkészíteni a legrosszabbra is, miszerint hogyha behívom Jungkookot, hogy valami esti ruhát hozzon be, akkor leesik rólam a derekamra tekert törölköző és ott súllyedek el szégyenemben. Vagy esetleg mikor megközelítem abból a célból, hogy kivegyem a kezéből a ruhadarabokat, akkor elcsúszok és egy hatalmasat taknyolok a csempén, miközben kiröhög. A gondolatra is zavarba jöttem, ezért újra beálltam a víz alá, hátha sikerül lehűtenem az elmém. Pár perc múlva úgy éreztem készen állok, ezért behunyt szemekkel vettem egy utolsó hatalmas levegőt és elkiálltottam magam.
- JUNGKOOK! - kiabálltam az ajtónak nyomva a homlokom.
- IGEN? - kérdezte a másik oldalról kissé messzebb.
- KÉRLEK HOZZ MÁR BE A SZOBÁMBÓL VALAMI EGYSZERŰ PÓLÓT MEG EGY RÖVID NADRÁGOT! - sóhajtottam fel a végén és már előre izgulni kezdtem.
- MELYIK SZEKRÉNYBEN VANNAK? - hallottam meg, ahogy áttipeg az én szobámba.
- A LEGNAGYOBBA! - üvöltöttem el a végszót. Fogalmam sincs, miért vagyok ennyire stresszes egy ilyen szituációban, hiszen ebben az egészben semmi olyan nincs, amitől zavarba lehetnék. Gyors levettem a törölközőt a helyéről és már magamra is tekertem. Miközben ezt a műveletet hajtottam végre, az ajtó kicsapódott és Jungkook belépett rajta. Hírtelen ötlettől vezérelve azonnal megfordultam és rákaptam ilyedt tekintetem, mivel eléggé szégyenkezem a felsőtestem miatt. Kezeimmel igyekeztem minél többet takarni, miközben a ruháért nyújtózkodtam, de elég nehéz volt elérni, mivel egyikünk se lépett a másik felé. Végül ő tett felém egy lépést, de balszerencsénkre elcsúszott az általam bevizezett csempén és egyenesen rám zuhant. Az egész olyan gyorsan és pillanatok alatt történt, hogy már azon kaptam magam, hogy Jungkook a vizes hajamat eltűri a szemem elől, miközben én égő arccal az ő arcát vizslatom. Vigyorogva nézett engem, miközben én ide-oda csapkodtam a fejem, hogy elkerüljem a szemkontaktust. Egy idő után végül muszáj volt valamit tennem a kellemetlen ügy érdekében, mivel ő elhenyerészett volna még rajtam.
- Öhm... Kook.. Le-leszállnál rólam? - habogtam neki, de ő csak megrázta a fejét és ujjait tincseim közé vezette.
- Nagyon puha a hajad. - simított végig rajta többször is. Hatalmasat kellett nyelnem, hogy sikerüljön lenyelni a gombócot a torkomban, de nem jött össze. A fejem még pirosabbá változott és a szívem majdnem kiugrott a helyéről annyira kalapált. Én megértem, hogy neki könnyű, hisz valóban érzéketlen, de egy embernek ez nem ilyen egyszerű. Zavarom teljesen kikészített, mígnem löktem rajta egyet és oldalra gurult. Nevetve ült fel, míg én morcosan figyeltem őt.
- Ez nem vicces! Nekem ez nem szórakoztató! - fontam össze karjaimat mellkasom előtt és hátatfordítva neki, felálltam a tükörrel szembe. Felkaptam a földről a ruhákat, majd mikor kitessékeltem volna az ajtón, hátam mögé sétált és átölelte derekam. Hitetlenül néztem bele a tükörbe, amibe ő viszont nem nézett bele. Fejét vállamra hajtotta és mégközelebb húzott magához.
- Köszönöm ezt a mai napot. Remekül éreztem magam. - motyogta a vállamba. Elmosolyodtam, mivel semmi áron nem tudnék rá haragudni és én is jól elvoltam vele.
- Nekem is tetszett. - sütöttem le szemeimet és óvatosan hasam előtt lévő kezeire raktam kezemet, majd kissé megszorítottam.
- Nah.. jól-jólvan.. Öltözz csak fel! - engedett el és még egy gyors pillantást vetettünk egymásra a tükörben, majd kirohant a fürdőből vörösödő fejjel(?) Jól láttam, hogy zavarban van? Mondjuk ez elég lehetetlen, mivel nem tud különösebb érzéseket érezni, szóval valószínűleg a fényviszonyok miatt volt olyan hatású, mintha az arca pirosodott volna.
Miután felöltöztem, kimostam a fogam és megfésülködtem, bekopogtam Jungkookhoz. Egy "Gyere csak" után benyitottam, majd az ágya elé sétáltam.
- Mehetsz fürö.. - mondtam volna, de közbevágott.
- Oké, köszi. - hadarta el, majd ruhákkal a kezében elsuhant mellettem és becsukta magára az ajtót. Szemöldökeim magasra ugrottak, mivel szokatlan volt tőle ez a viselkedés. Lehet tényleg beteg?
