𝕄𝕖𝕤𝕥𝕖𝕣𝕤é𝕘𝕖𝕤 é𝕣𝕫𝕖𝕝𝕖𝕞 /✔

[9.rész]

- Ohlyan furán érzehm magam a közeledben. Tudod? - dönti homlokát az enyémnek és egy kis időre behunyja a szemeit, majd mély levegőt vesz.

- Hogy érted ezt? - lepődök meg kijelentésén, hisz fogalmam sincs mire gondol.

- Itt. - mutat a szívére - Mikor meglátlak folyton úgy érzem kiakar ugrani a szívem és hogy teljesen öntudatlan állapotban cselekszem. Sose ölelkeztem senkivel, veled mégis olyan megnyugtató. És most is nézd meg. - fogja meg egyik kezemet és szívére helyezi, ami irdatlan módon kalapál. Arcom égni kezd a felismeréstől és egy cseppnyi boldogság áramlik szét szerte a testemben. Kezemet mellkasáról a vállára helyezem és a sötétben is csillogó szemeibe tekintek, amik annyira elvarázsolnak.

- Én is valahogy így érzek. - vallom be bátortalanul és elhúzódok egy kicsit. - Megmutathatok valamit? Ha nem tetszik csak szólj és abba hagyom. - suttogom a zenétől mentes szobába és el is felejtem, hogy az előbb egy lánnyal táncolt eléggé erotikusan. Lassan hajolok arcához, miközben tenyeremet óvatosan emelem fel és tarkójára csúsztatom, majd megfontoltan húzom magamhoz közelebb. Mindkettőnk szaggatottan veszi a levegőt és az egész olyan idilli és csodás pillanat. Gyengéden érintem ajkamat az övéhez, miközben ő két karjával derekamat öleli át és még jobban magához húz. Komótosan kezdem mozgatni ajkaimat az övéin, mire a víz is lever. Kis idő múlva kapcsol és ő is hasonlóan próbálja leutánozni a mozdulataimat. Meleg ajkai forróan hatnak az én felpezsdült számra és erőszakosan mar bele derekamba.

- Hé srácok nem láttáto... - nyit be Jin a szobába, mire mi nem megijedve hajolunk el egymástól végig tartva a szemkontaktust. - Oh baszki, bocsi. Azt hiszem ezt nem kellett volna látom. - csukja vissza az ajtót, mire én nevetve döntöm fejem Kook mellkasának.

- Ez mi volt? - emeli ujjait ajkaihoz és végigsimít rajta.

- Csóknak hívják. Általában azok csinálják, akik.. - ragoztam volna, de nem hagyott sok időt, mert újra ajkaimra kapott. Most kifejezetten nem volt gyengéd, sőt inkabb a durva jelzőt használnám. Nyelve akaratlanul is bejutásért könyörgött és hát ki vagyok én, hogy ezt megtagadjam tőle? A levegő teljesen vibrált közöttünk, miközben a szívem újfent hatalmasakat dobbant. Hajába szégyenlősen kúsztatom ujjaimat és egy vadabb nyelv párbaj után finoman meghúzom. Az ágy felé kezd tolni csókunkat nem megszakítva, amit miután megtalál rádönt. Kiéhezetten néz rám, míg én csak a zsákmány szerepét játszom el. Félve pillantok fel rá, de ő egyátalán nem néz ki úgy, mint aki zavarban lenne. Miért is lenne? Hisz a csók fogalmát se tudja.

Váratlanul ér viszont, hogy nem kezd újra ajkaim marcangolásába, hanem befekszik mellém és magára húz. Kezem átöleli hasát és fejemet nyakhajlatába fúrom, hogy elbújtassam zavartságom.

- Megtudsz tanítani szeretni? - töri meg a csendet, ami most oly hangosan szól. Kipillantok és kérdő tekintete azonnal megtalál. Annyira ártatlan, mégis teljesen dominál felettem és ez szokatlan.

- Tudod, itt eléggé lenézik az ilyeneket, mint én. - suttogom halkan.

- Miért? Hisz olyan jó ember vagy és nem lehet rád rosszat mondani. - túr bele hajamba és egy tincset kiválasztva kezdi az ujja köré csavargatni.

- Mert az az átlagos, ha fiú az lányt szeret ÚGY. Mint például, ahogy szüleid is együtt vannak. - magyarázom neki, mivel nem tartom jó ötletnek a dolgot. Nem akarom, hogy csalódjon. Én csak óvni szeretném.

- De Yoongi is Jimint szereti. Az miben más? - ül fel az ágyon, ezzel engem is ülésre késztetve. Bánatos tekintetét az ágyra szögezi és ujjait kezdi morzsolni.

- Hmm. - gondolkodok el - Ezt még én sem tudom. Talán ők nem félnek a megvető pillantásoktól. - hajtanám le a fejemet én is, de ezt azonnal megakadályozza a keze, ami állam alá nyúl.