𝕄𝕖𝕤𝕥𝕖𝕣𝕤é𝕘𝕖𝕤 é𝕣𝕫𝕖𝕝𝕖𝕞 /✔

[Epilógus]

Befejezés: 2019.11.02.

Jungkook egy pillanat tört része ként lökte el finoman tőle a lányt, aki csak meglepetten pislogott. Kissé eltolta az útból, majd a szülők elé állt. Láttam, ahogy ujjai remegnek és nem tudja, hogyan is kezdjen bele, de irtó büszke voltam rá. Már azért is, mert szembe mer szállni a szüleivel, nemhogy másnak a szüleivel is.

- Szeretném felbontani az eljegyzést a lányával uram. - köszörülte meg torkát Jungkook, majd a szavak csak úgy kiszöktek a száján. Mindenki meglepetten nézett a náluk sokkal fiatalabbra, de az nem rémült meg. - Figyelj Lisa, én nem szeretlek! - fordult az említett felé, akinek ajkai legörbültek - Nincs veled semmi baj, de én Taehyunghoz vonzódom. - intett nekem és én azon nyomban mellé sprinteltem.

- Jungkook ezt teljesen komolyan gondolod? - kérdezte az egyik idősebb férfi, de arcán semmi undor nem volt fellelhető.

- Igen apa! Én ezt a kapcsolatot Lisával már nem gondolom komolyan. Szeretnék boldog lenni valaki olyan mellett, akit szeretek. - hajtotta le fejet, félve a reakciótól. Az apja előrébb lépett és karjaiba zárta Kookot.

- Büszke vagyok rád! - suttogta fülébe, majd elhajolt tőle és felém nézett - Szóval te csavartad el a fiam fejét. - nevetett fel, mire én csak pirosodva somolyogtam. - Én megengedem, hogy Lisával abba hagyjátok ezt a semleges kapcsolatot. Ha te nem vagy boldog, akkor nem erőltetem. - veregette meg fia vállát, majd a másik férfi elé állt.

- Na de Minsoo! Ezt nem lehet ennyivel lerendezni! - szólalt fel a másik apuka, akinek karjaiba futott Lisa. - Bizonyítani kell! - erre a mondatra Jungkook a derekamra fogott, majd szembe fordított magával. Motyogott egy "Bízz bennem!"-et, majd óvatosan ajkaimra hajolt és egy édesen megcsókolt. Puha párnácskái azonnal mozgásra késztették az enyéimet, amit ő csak mosolyogva reagált le. Nyakára kulcsoltam kezemet és úgy húztam közelebb magamhoz. Nem akartam bedurvulni, ő viszont annál inkább, ezért nyelvét erőszakosan dugta át a számba és úgy harcolt az én érzékelő szervemmel. Nem tudtam ellenállni neki, de egy idő után már muszáj volt elválnunk. Lihegve hajoltam el tőle és mellkasára döntöttem fejemet, mivel azonnal ellepte arcomat az ismerős piroskás szín.

- Azta. - szólalt meg Lisa anyukája, aki eddig nem igen vett részt a párbeszédben - Nem szakíthatunk szét titeket, mint látom. - mondta higgadtan, miközben nem mertem a szemükbe nézni és fejemet még mindig Jungkook mellkasába fúrtam.

- Úgy néz ki! - szólalt meg párom apukája, aki abszolút a mi oldalunkon állt, attól függetlenül, hogy ember vagyok és nem mellesleg fiú.

- Jólvan, ez valóban elég meggyőző volt! - bólogatott elismerően Lisa apukája. Eközben én még mindig levegőért kapkodva pillantottam rájuk.

- Akkor együtt maradhatunk? - szabadult fel Jungkook mellettem és csillogó szemekkel vizslatta az ősöket.

- Igen! - szólaltak meg mind a hárman, mire végre fellélegezhettünk. Nagyméretű vigyor terült szét szerelmem arcán, ami engem is mosolygásra ösztönzött. Szívem ugyan még eszeveszettül dobogott, de most ez volt a legkisebb probléma.

- Akkor mi megyünk is. Csak ennyit szerettem volna. És tényleg ne haragudj rám Lisa. Te tényleg tökéletes vagy, csak nem nekem. Remélem megtalálod a megfelelő személy te is, csak úgy mint én. - ölelte meg félve, miközben a lány könnycseppjeit morzsolta. Apjától is hosszas búcsút vett, majd karon ragadott és kifutott velem a központból.

- JÉÉZUUUSOOMMM! - ugrott egy hatalmasat ordítva, majd felkapott és megpördített a levegőben. - Nem hiszed el mennyire boldog vagyok! Taehyung végre csak a tiéd lehetek! Nincsenek akadályok és aaahhh! - puszilgatott össze-vissza, amit én csak kuncogva tűrtem.

- Én is örülök Nyuszim! - csókoltam meg, amit azonnal viszonzott. Visszamentünk Namjoonékhoz, most sétálva és mindent elújságoltunk nekik egy kisebb részletet sem kihagyva.

- Ha már ennyire mesélésben vagyunk, akkor nekünk is bejelentei valónk van! - vigyorgott Jisoo, miközben Namjoonnal összefűzte ujjait - Kisbabánk lesz. - nézett ránk, várva reakciónkat. Ismételten sokkban ültem előttük, de ez most másmilyen sokk volt. Abban a pillanatban, amikor ezt kimondta, felpattantam, majd rájuk ugrottam.

- Gratulálookk! - mondtam a kelleténél hangosabban, de ők csak kacagva öleltek vissza.

- Köszönjünk Tae! - felelte Namjoon. Ezután még beszélgettünk, majd már kezdtem éhes lenni és álmos is, szóval indulásra késztettem páromat.

Namjoon megajándékozott minket egy vadiúj járművel, aminek természetesen mi nagyon örültünk. Ezzel mentünk vissza a Földre is, hisz erre adta, hogy ha esetleg megakarnánk látogatni őket, szívesen fogadnak.

Pár óra múlva már a házunkba nyitottunk be. Ki merem jelenteni, hogy ez volt életem legizgalmasabb napja. Nem is. Amióta Jungkook az életem része, azóta ennyire izgalmasak a mindennapjaim. Mikor végre beestünk a nappaliba én fáradtan dőltem le a kanapéra, míg Kook a konyhát célozta meg. Igyekeztem nyitva tartani a szemem, de annyira álmos voltam, hogy egy idő után feladtam és inkább elszundítottam.

Meleg érintésekre laposakat pislogva kezdtem el éledezni és mikor kinyitottam véglegesen pilláimat, három szempár meredt rám.

- Végre, hogy felkeltél! Most pedig mindent tudni akarunk! - ült le Yoongi a kanapé szélére, miközben Jungkook fejem alá préselte magát, majd combjaira fektetett vissza. Mindent elmeséltünk nekik, ami csak történt velünk. Bezárólagosan Jisooékat is elmondtuk, aminek szintén örültek. Nem maradtak sokáig, mert Jiminnek tanulnia kell holnapra, ami már nekem se ártana. Miután elhagyták a házat, nyüszögve néztem szerelmemre, aki értve a célzást, meg is hozta a vacsorámat. Összebújva a kanapén egy random sorozat mellett megettük a Kook által készített gyümölcssalátát, majd mindketten letusoltunk és a szobámba mentünk.

- Rettentően boldoggá teszel. - bújt be mellém, miközben én átlendítettem lábamat a derekán és úgy öleltem magamhoz. - Sose hittem volna, hogy ilyen érzések léteznek, mint amiket melletted érzek. - sutyorogta közel arcomhoz.

- Menj innen, zavarba hozol! - kuncogtam el magam és a takaró alá bújtam.

- De hát ez az igazság! - nevetett fel, majd ő is a takaró alá bújtatta fejét és orromra nyomott egy puszit.

- Naaaaaa! - pirultam el ismételten, majd kidugtam fejemet. Ő is követte cselekedetemet és úgy tekintett rám hatalmas, csodaszép szemeivel.

- Édes vagy! - mosolygott, mire én csak pirulva gyengén mellkason csaptam - Cuki vagy! - húzta az agyam, ami miatt egy újabbat csaptam rá - Gyönyörű vagy! - élvezte, hogy zavarba hozhat, de én annál kevésbe. Kezei közé fogta arcomat, majd úgy folytatta, miközben felém kerekedett - Enyém vagy! - nézett rám őrülten szexin és nekem ott telt be a pohár. Tarkójára fogva húztam le magamhoz és úgy vettem birtokba tökéletesen formált rózsaszín ajkait. Kezei pólóm alá csúsztak és oldalamat cirógatták, miközben én is pólója alá merészkedtem. Lassan simítottam végig izmos hasfalán, amitől libabőrös lett, de nem hagytuk abba a vad csókot.

- Szeretlek Baba. - motyogta ajkaimra, majd újra lecsapott rájuk.

- Én is szeretlek te barom. - váltam el egy pillanatra, majd lekaptam róla a pólóját és a szoba másik végébe dobtam.

- VÉGE -

El sem hiszem, hogy tényleg befejeztem. Nagyon a szívemhez nőtt ez a történet és remélem élvezettel követtétek a történéseket.

Sokat jelent, hogy ennyien olvassátok! Köszönöm!💜