|| TAEKOOK♡ ||
" Mikor elvette a kezét az arcomról, azonnal egy fegyverért nyúlt és az arcom elé helyezte.
Megugrottam és a félelmem újból visszatért. A lábam remegni kezdett és úgy éreztem bármelyik pillanatban összeeshetek. Talán bérgyilkos és fe...
Mielőtt megérkeztünk a bolygóra, írtam egy üzenetet Jiminnek, hogy anyáékra írjon már rá, hogy lebetegedtem és ezért nem megyek iskolába.
Mikor kiszálltunk a szívem ezerrel zakatolt a torkomban. Kicsivel könnyebbnek éreztem magam, mint a Földön. Aztán végre felnéztem és hűha. Hatalmas, de komolyan rohadtul nagy épületek voltak minden fele. A levegőben voltak a sínek, amiken a közlekedési eszközök jártak. Minden villogott és teljesen elvette az eszem. Csicsás volt, de mégis elképesztően gyönyörű és szokatlan. Nem tudtam mire számítsak, de ilyenre gondolni se mertem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jungkook a kezemre fogott és összekulcsolta ujjainkat, majd egy bíztató mosolyt küldött felém. Remegve engedtem, hogy fogja a kezem és úgy indultunk el Namjoonék után. Az itt élők teljesen úgy néztek ki, mint az emberek, de valamiért mégis megbámultak csakis engem. Volt aki meghajolt Namjoonnak, aki végig fennhordta az orrát és senkit sem tisztelt meg azzal, hogy rá nézzen. Ámuldozva tekintettem körbe-körbe, miközben egy gigantikus építmény felé közeledtünk. Félve pillantottam a magabiztos páromra, aki inkább már csak húzott maga után. Berezeltem nem tagadom, de igyekeztem nem kimutatni ezt azoknak akik körülvettek. Szörnyen paráztam.
- Hékás! Nyugi. - puszilta meg kezemet Kook, majd újra közé engedte. Az adrenalin feltüzelte a testem és egyre kíváncsibb lettem mi vár odabent.
- Főnök! Jisoo kisasszony! - hajolt meg egy férfi a kapu előtt - Örülök, hogy visszatértek! - motyogta lehajtott fejjel, majd kinyitotta nekünk a kaput. Mi nemes egyszerűséggel bementünk rajta és ismételten elámultam. Belülről még nagyobb volt az egész épület. Tele volt felfegyverkezett őrrel, akik fel-alá járkáltak. Rengeteg pillantással illettek minket, de főleg engem. Ember szagom lenne vagy mi van? Azért ennyire feltűnő nem vagyok szerintem.
- Tudod itt nem megszokott az ember. Az egyedüli szerintem eddig én voltam. - kezdett bele Jisoo - Szóval ne vedd magadra, ha megbámulnak, vagy suttognak a hátad mögött. Kezdetben velem is így volt. - karolta át vállam és úgy haladtunk tovább.
- Amúgy te hogyan is kerültél ide? - néztem rá egyik szemöldökömet felvonva.
- Azt hiszem két éve Namjoon leküldte az egyik társát a Földre, hogy megnézze van-e ott bármiféle életjel. Épp akkor indultam el a boltba, mikor a gép leszállt. Nem mertem megmoccanni se, de mivel észrevett a srác, hogy őt nézem, ezért bepánikolt és magával hozott ide. Eleinte végig hisztiztem a napokat és a heteket, de Namjoon semmiképpen sem akart visszaengedni a Földre és elvileg akkor még nem volt teljesen kifejlesztve a felejtő szérium, ezért úgy mond rám erőszakolták, hogy maradjak itt. És mivel én egyedül úgy sem tudtam volna vissza menni, itt maradtam. - vont vállat egyszerűen - De nem bánom, mert így volt szerencsém megismerni ezt a szerencsétlent. - kuncogott fel, miközben párjára nézett.
