𝕄𝕖𝕤𝕥𝕖𝕣𝕤é𝕘𝕖𝕤 é𝕣𝕫𝕖𝕝𝕖𝕞 /✔

[15.rész]

- Ez mind bele fog férni a bőröndödbe? - kérdezte Kook, miközben az ágyon fekve nézett fel rám. - Olyan macerás vagy. Elég pár dolog. Csak a legfontosabbakat hozd el. - ült fel, majd kisétált egy "Felhívom a telódon Yoongit" szöveggel.

Erősen igyekeztem minden fontosabb dolgot belerakni a táskába, de ez valósággal nem jött össze. Mindenféle módszerrel megpróbáltam beletuszkolni a dolgaimat, de feladtam, szóval amiket nem éreztem fontosnak, elkezdtem kidobálni.

- Hatalmas plüss maci..nem kell! Kis rádió..nem kell! Szérium..nem kell! Uzsonnás táska..nem kell! Az összes fogkefe..nem kell! - soroltam fel a dolgokat, amiket egyesével pakoltam ki. Ezután már büszkén bólintottam, hogy bizony a ruháimnak pont elég a bőrönd.

- Na kész vagy már? - dőlt az ajtófélfának Jungkook, majd merészen végigmért. - Rohadtul észveszejtő vagy. - suttogta a fülembe, miután mögém sétált és átölelte derekam, majd nyakamra hitett egy puszit.

- Minden nap így nézek ki. - kuncogtam el magam, kissé pirosló arccal.

- Minden nap rohadtul észveszejtő vagy. - harapta meg nyakam, mire én gyengén hasba ütöttem, majd egy gyors szájra puszi után lementünk a nappaliba.

- Nem hiszem el, hogy anyáék elengedtek. - sóhajtottam fel boldogan, majd a kulcsom után kutatva kiballagtunk a házból. - Oh sziasztok! - köszöntem az utcán álldogáló párnak.

- Pont csöngetni akartunk. - nevetett fel Jimin, majd miután bezártam a házat, egy taxi segítségével elindultunk a repülőtérre.

Úgy terveztük, hogy Ausztriába megyünk, mivel elvileg ott vannak rokonai Jiminnek. A nyaralást egy hetesre terveztük, de természetesen tovább is maradhatunk.
Miután felszálltunk a gépre, Jungkook egyből a kezemért nyúlt és erősen megszorította.

- Fura ez a szerkezet. - fordigatta fejét mindenfele, miközben tenyere az enyémbe izzadt. Elhiszem, hogy izgul, mivel még sose ült repülőn és az első repülés mindig kellemetlen. De aztán rájöttem, hogy ő nem is ember valójában és űrhajóval közlekedett eddig.

- Nem lesz baj. - mosolyogtam rá bíztatóan, majd felszálltunk. Jiminék csak mögöttünk tudtak helyet foglalni, de minden alkalommal, amikor hátra fordultam, Yoongi más pózban aludt. Volt amikor a feje Jimin vállán pihent, de olyan is volt, amikor mindkét lábát párja combjára pakolta. Eközben a szőke nyugodtan olvasott valami számára biztos érdekes könyvet.

Egy bő hat órás utazás és kényelmetlen széken való szenvedés után végre megérkeztünk a helyszínre. Mikor kiszálltunk a cuccainkkal együtt, azonnal beleszippantottam a friss levegőbe, ami sokkalta tisztább volt, mint Koreában.

- Felhívom Jenniet. - vette elő telefonját, mostmár Min és tárcsázni is kezdte a számot.

- Ki az a Jennie? - tátogta nekünk hangtalanul Yoongi, mikor hátat fordított a telefonáló, de én csak vállat rántottam. Sose említette még nekem ezt a nevet, ezért érdeklődve tekintettem Jiminre, aki boldogan trécselgetett.

- Azt mondta mindjárt itt van értünk. - mosolygott boldogan, de mi csak értetlenkedve meredtünk rá. - Jennie az unokatesóm. Bírni fogjátok! - nevetett fel bohókásan. Egyszerre formáltunk "o" alakúra a szánkat a két ufófiúval, mikor minden értelmet nyert.

- Reméltem is, hogy valami rokonod. - ült le bőröndje szélére a fekete hajú, miközben egy nagy adag levegőt eresztett ki. Tettét csak megmosolyogta Jimin, majd egy cuppanós puszit nyomott az arcára, mire a fekete elvörösödött. Pár perc álldogálás után egy hangosabb duda szólalt meg melletünk, mire egy kisebb szívinkfartust kaptam és egy halkabb sikkantás hagyta el a számat. Jimin csak hevesen integetett a kocsiba ülőnek, majd intett nekünk, hogy kövessük.
Mikor odaértünk, az autóból egy hasonló korosztályban lévő lány szállt ki. Szép arca volt és a korombeli fiúk tuti halnának egy ilyen lányért, de nekem meleg szemmel csak csinos volt, semmi több.

- Jesszus Jennsss! - ugrott nyakába rögvest Jimin és megölelgette. A lány vigyorogva mosolyogta unokatesója gesztusát, majd ránk nézett.

- Jennie vagyok. - mosolygott ránk, majd végigfutatta szemét rajtunk, Kookon kicsit hosszabban elidőzve. Ezt észrevéve egyből párom mellé álltam és kezeinket összekulcsoltam. Jennie csak hümmögött egyet, majd Jiminre nézett.

- Ő itt Yoongi, A BARÁTOM! - hangsúlyozta ki, majd folytatta. - Ők pedig Taehyung és Jungkook. - mutatott rajtunk végig.

- Sziasztok. - intett egy csöppnyit, majd pár táskát megfogva a csomagtartóba kezdtünk pakolni. Ezután beültünk a kocsiba, majd útnak eredtünk. Fáradt voltam és vártam már hogy ledőlhessek pihenni. - Anyáék már nagyon várnak. El sem hiszem, hogy tényleg itt vaaaggyy! - sikoltozott Jennie, majd egy kis idő múlva leparkolt egy otthonos, fehér ház előtt. Mikor kiszálltunk jobban szemügyre vettem és megkellett bizonyosodnom róla, hogy ez bizony rohadt nagy. Ámulva indultunk be a házba, ahol Jennie szülei már izgatottan vártak minket.

- Jiminiee! - ölelte meg először a nő, majd a férfi is karjai közé zárta egy rövid időre. Egy kínosabb bemutatkozás után elindultunk az emeletre, ahol több ajtó is észrevehető volt.

- Ez az én szobám. Az engedélyem nélkül légyszi ne menjetek vagy gyertek be. - gesztikulált a lány - Ezen kívül van kettő vendég szoba arra. - mutatott a folyosó végére - És egy fürdőszoba amott. - mutatott a másikirányba. - Segítsek pakolni? - nézett ránk kedvesen, de mi csak megráztuk a fejünket. - Hát akkor érezzétek otthon magatokat. Én elmentem házit írni. - azzal be is ment az előttünk lévő helyiségbe. Mindkettő szobába bekukkantottunk, majd kisorsoltuk, hogy kié melyik legyen. Természetesen én Jungkookkal, Jimin pedig Yoongival került egy szobába, ezen nem kellett veszekedni.

- Ez annyira izgalmaaass! - ugrált örömében cukiságom, majd én is csatlakoztam hozzá.

- Uggyeee! - ugrottam az ölébe és kezemet nyaka, lábamat dereka köré fontam. Ő csak pimasz mosollyal kezdett el puszilgatni az arcom egész szegletén, majd az ágyra döntött és felém támaszkodott.

- Ju..jungkook.. - pislogtam rá nagyokat, mire ő szó nélkül kezdte el nyálas csókokkal ellepni a nyakam. Ellenáltam volna, de túlságosan is kimerült voltam, ezért csak hagytam magam. Erre ő elkuncogta magat, én pedig egy párnába nyomtam az arcom zavaromban.

- Mondanám hogy hagyd abba, de fáradt vagyok és ez segít ellazulni. - dünnyögtem a párbába, mire ő megszívta a vékony bőröm, majd pólóm alá nyúlt hátamnál, óvatosan derekam köré csavarta kezét és úgy feküdt rám.

- Lennél a barátom? Tudod...olyan rendes kapcsolatban, amit Jiminék csinálnak, meg még sok ember. Már egy ideje megakartam kérdezni és azt hiszem ez se jó alkalom, de már nem bírom tovább húzni. - szedte le fejemről a párnát, ami alatt nekem a szemem is kidülledt a meglepettségtől. Ujjával finoman cirógatta az oldalam, miközben várakozó tekintettel nézett rám. Hatalmas mandula alakú szemei csillogtak és az ajkain is egy édes mosoly lapult, ami csak arra várt, hogy kiszélesedjen. A fejem ismét izzani kezdett a vörösségtől, de most nem volt hova bújtatnom, ezért álltam a tekintetét.

- Mennyire régóta? - kérdeztem rá, mert őszintén szólva tényleg érdekelt a dolog.

- Hmm.. emlékszel amikor a fürdőbe nem vittél ruhát és engem kértél meg, hogy vigyek be? Aztán rádestem... - cirógatott tovább. Aprót bólintottam, majd folytatta. - Azt hiszem azóta érzem ezt a fura érzést irántad. - puszilta meg szám szélét, mire én csak egy durcás pofát vágtam. - Először válaszolj! - kuncogott fel - Akkor lennél a szerelmem?

- Örömmel. - húztam le magamhoz egy csókra. Puha ajka azonnal felpezsdített és miközbe még mindig oldalam símogatta, úgy éreztem boldogabb már nem is lehetnék.