Odin fiának bérgyilkosa voltam

XVIII.

-Ha jól dolgozunk hamar vége lesz.-Próbál nyugtatni miközben a fejem búbját simogatja.
Csak szipogva bólogatok a mellkasába fúródva.
-Nahát.-Lepődik meg hevesebben a vártnál.-Te ilyen kis imádnivaló is tudsz lenni?
Elengedem fülem mellett a heccelését mert jelen pillanatban jobban el vagyok foglalva azzal, hogy kibőgjem magam.
-Na mostmár kezdesz megijeszteni.-Tol el kicsit magától, hogy könnytől csillogó szemembe nézzen.-Elég legyen Ginger.
Elképedve bámulom Lokit, szerintem még a könny is megragad félúton.
-A nevemen szólítottál.-Motyogtam.
-Mi? Nem tudom miről bészélsz.-Lép hátra kettőt és megfordulva az ajtó felé siet.
-Loki!-Kiáltok utána.
Nem néz hátra, csak egy pillanatra megtorpan.
-Köszönöm.-Mosolyodok el, bár tudom Ő ezt nem látja.
Kilép az ajtón, és egy teljes űr váltja fel jelenlétét.

Valami énekes madár csicsergésére ébredek. Kivörösödött szemekkel tolom fel magam. Rátekintek a szoba túlsó végében lévő másik ágyra és mosolyogva figyelem ahogy Loki szuszog.
Feltoltom magam törökülésbe, amilyen halkan csak tudom, hogy ne ébresszem fel.
Kibotorkálok a fürdőbe. Körülnézek. Majdnem minden csupa fehér. A mosdókagylót és a padlót fehér márvány bórítja. A helyiség közepén egy elegáns mályva színű kád díszeleg.
-Beülünk?-Hallok egy hangot a hátam mögül amely hatására végigfut a hátamon a hideg.
-Nem tudsz kopogni?-Förmedek rá.
-Én csak fürdeni jöttem.-Vonja meg a vállát.-De herceghez méltó udvariassággal megkérdeztem, hogy szeretnél e velem tartani.
-Hát ez minden, csak nem hercegi.-Forgatom a szemem.
Keresztbe fonom magam előtt a kezem és várom, hogy a csínytevés mestere sarkon forduljon és kimenjen.
-Óhajt valamít Földi Fenség?-Kérdezi gúnyosan.
-Talán azt hogy eltűnj a fürdőmből!-Emelem fel a hangom.
-Jaj de csípősnek tetszik ma lenni. Egyébként ez közös fürdő.-Vonja meg a vállát és beljebb lép.
-Loki!
Elengedi füle mellett vinnyogásom és nemes egyszerűséggel elkezd vetkőzni.
-Egyáltalán miért van közös szobánk? Nem hiszem el, hogy ebben a hatalmas kócerájban nincs egy plusz szoba!
-Én kértem.-Mondja egyszerűen.
Nem túlzád, ha azt mondom, hogy a padlon fogom keresni a leesett állam. Mert bizony valahol ott lehet jelen pillanatban.
-Hogy mit mondtál?-Kérdezem halkan, kimérten.
-Én kértem.-Ismétlni 'azt' a mondatát.
-Menj ki. Most.-Megérezhette, hogy milyen az állapotom és okosan inkább megfordul és kisiet a helyiségből.
-Fel... Fogok... ROBBANI.
-Ne tedd, nem akarok béldarabokat takarítani!-Kiabál vissza.
-Ez az ember fél pillanat alatt teszi semmissé egyik tettét egy másikkal.-Motyogom magamnak, forgatva közben a szemeim.