Odin fiának bérgyilkosa voltam

XIX.

A nap sugarai sietve buknak le a közeli dombság mögött. Lokival már a palota előtt állunk, és az utolsó előkészületeket végezzük az első bevetésemhez.
-Biztos oké leszel egyedül?-Néz rám és eddig soha nem látott aggodalmat szűrök ki pupillái közül.
-Szerintem igen. Sif és segédjei megedzettek annyira, hogy elbánjak holmi rosszfiúval.-Legyintek.
-Nem hinném, hogy ez holmi rosszfiú lesz.-Mondja vészjóslóan.-Dagorion* a dögvész, a pusztulás és a halál istene. Ahol Ő jár, élet nem marad tisztán. Minden általa 'megfertőzött' élőlény saját akarata szerint manipulálhat, épp ezért ennyire veszélyes. A növényeken és állatokon lévő dögspórái érintéssel terjednek, így légy óvatos nehogy bármi a közvetlen bőröd közelébe kerüljön.
-Huh.-Eszmélek fel.-Parán hangzik. De nem lesz semmi baj.-Nyugatom meg a vállára helyezve kezem.-Dagorion már nem tartózkodik itt nem? A többivel csak elbírok.
-Vigyázz magadra.-Bukik ki belőle mire széles mosoly jelenik meg az arcomon.
-Úgy lesz.

Az égen egy hatalamas fehér korong világít, amely jelzi, hogy indulnom kell. Mivel az állatokra is veszélyes a dögvész így saját lábaimra kell támaszkodnom amíg a helyszínre nem érek.
Az éjszaka sötétje, fekete burokként telepszik a kihalt erdőre. Már érezni a bűzt. A távolból rekedtes ordítások hallatszanak, amik hatására megrezzenek. Lépteket hallok magam mögül így tőrömhöz nyúlok és a másodperc töredéke alatt megfordulok. A levegőbe emelem egyik késemet, megpördülök és pontosan egy sötét alak torkához szegezem. Ijedtében felsikolt mire kissé zavarodottan lépek hátrébb.
-Ki vagy?-Kérdezem támadó állásban.
-Cuiliel**.-Feleli cérna vékony, rémülettől remegő hangon.
-Miért vagy itt?
-Követtelek.-Hebegi.
-Miért?
-Szükséged van a segítségemre.-Bátorodik fel.
-Nem hinném.
A hold fényében kirajzolódik egy vézna test.
-Menj haza kisgyerek.-Utasítom leengedve a védelmem.
Hirtelen tenyerei fényleni kezdtek mire az erdő ezen területe élettel telik meg.
-Segíteni fogok.-Mondja határozottan mire kiráz a hideg.
Beszélgetésünket egy éles ordítás zavarja meg.
-Vissza.-Ordítok rá és elkapok egy felé közelítő nyilat.-Ne érj hozzá semmiehez.-Utasítom.
Leeresztem az eszközt, begigazítom kesztyűm és tőrömmel a kezemben az ellenségre rontok. Élesen oldalba szűrom a teremtményt mire rögtön üvöltözve a földre terül, és nem sokkal késóbb eszméletét veszti. Így teszek még 5-tel mire kis időm marad megpihenni. Ekkor veszem csak észre, hogy a gyerek minden döghöz odamegy, lehunyja a szemét, feléjük helyezi aprócska kezét, mire csillámok keletkeznek a dögök körül, mire nyaki sérüléseik eltűnnek, feltápászkodnak és rémülten elvágtatnak.
-Ez mi volt?-Förmedek rá és a biztonság kedvéért a kezemben tartom fegyverem.
-Az erőm. A neve; Élet, ha nem ölöd meg a lényeket csak megsebesíted, én meg tudom menteni őket. Eddig titokban tartottam, mivel túl különleges és érthetetlen a többi elf számára, de úgy érzem most eljött az idehe annak, hogy használjam!-Mondja határozottan.
Egy pillanat alatt eltűnik a félelem világos szürke szemeiből, magabiztosság váltja fel.

*Fiktív karakter, nevének jelentése: háború, én fejemből pattant ki, nem szerepel a skandináv mitológiában, és tudom, hogy Hela a halál istennője, de ebben a történetben Dagorion a vég istensége.

**Szintén fiktív karakter, nem szerepel a skandináv mitológiában, nevének jelentése: Élet

Ha bármiféle hasonlóságot véltek felfedezni ezen karakterek és bármely más karakter között az csakis a véletlen műve.