Odin fiának bérgyilkosa voltam

XVII.

Be kell valljam, ez a király egy beképzelt seggfej. De tényleg. Csak azért néz le mert földi vagyok, pedig nincs is tisztában a képességeimmel. Nagyon sokat fejlődtem mióta Asgardba jöttem és nem hagyhatom, hogy egy ilyen mitugrász király a büszkeségembe taposson.
-Már elnézést.-Fordulok vissza az ajtóból.-Valami böki a csőrömet.
-Mi lenne az?-Néz le rám trónusából unottan a férfi.
-Hogy jön maga ahhoz, hogy lenézze az embereket?-Kérem számon mire Loki vállbalök és elémlép mellettem.
-Mélységesen sajnálom eme földi leány tiszteletlenségét, kérem most az egyszer nézdd el neki. Bal lábbal kelt fel. Amúgy meg nem ér meg ennyi bosszankodást Ő neked, nagy alf király.-Hízeleg nyájasan.
Nyitnám a szám, de egy erős égető érzés a torkomban megakadályoz, hogy bármiféle hangot is kipréseljek magamból.
-Megbocsájtom ha térden álvva kér elnézést.-Fröcsögi az alf.
Loki megragadja a kezem és közelebb húz magához.
-Tedd meg!-Utasít suttogva.
-Nem adom ilyen könnyen a büszkeségem!
-Akkor kifele!
Meglök az ajtó irányába, majd követ.
-Mire véljem ezt?-Szól utánunk a király.
-Egy perc felség. Meg kell nevelni a földit.

Egészen pontosan 2 kerek perc telt el mióta a drága asgardi herceg kilökdösött az ajtón leültetett a földre és valami zöld trutyival megkötözött. Nem mondom, hogy hagytm magam, mert kapálotam, de nem sokat segített. Erős egy cucc.
-Most itt maradsz.-Vigyorog.
Hirtelen a szokásos zöld fény halad át a testén, és amint elért a talpáig egészen meghökkenek.
-Ez én...-Kezdeném,de a zöld trutymó a számba is mászik.
-Kellemetlen érzés.-Jegyzi meg ravasz mosollyal és sarkon fordulva visszamegy az előző terembe.

-Majdnem elhánytam magam.-Panaszkodom miközben már a szobánk felé haladunk
-Sajnálom Földi de ezzel együtt kell élned. Ha makacskodsz ilyen sors vár rád.-Nevet fel.
Durcásan lépdelek mellette.
A fehér ruhás lány, aki kísér minket megáll egy díszes mályva színű ajtó előtt.
-Ez lenne a lakosztályuk. Pihenjék ki magukat, holnap nehéz napjuk lesz. A sötét tűz alfheimben egyre csak terjed, nemsoká a kastélyt is elérheti, ha nem járnak sikerrel.
Loki komolyan bólint majd benyit a szobába. Sóhajtva követem és én is belépek mögötte.
-Hű. - Szalad ki a számon.
-Ne szokj hozzá! Holnap elvégezzük a piszkos munkát és már megyünk is.

Mivel egészen besötétedett, és egy hatalmas lakomában is részünk volt, elég fáradtak vagyunk, így az ágyunkban (ami nyilván külön van!!) fekszünk és a gondolatainkba merülünk.
Szipogásom zavarja meg Lokit aki kérdőn néz felém.
-Minden rendben van?
-Nem.-Szipogom.
Unottan felsóhajt, feláll és felém indul.
-Gyere ide.-Motyogja.
Kinyújtom a kezem, mire megragadja és szorosan magához húz.
-Tudom mi bánt. Csak engedd ki.
Be se fejezi a mondatát, belőlem kitör a keserves zokogás. Túl gyorsan történik minden. Loki letörli a könnyeim, majd csókot lehel homlokomra. Ebben a pillanatban nem érdekel mit érzek iránta, vagy mit nem, csak belefúrom az arcom a vállába és bőgök mint valami csecsemő.