Odin fiának bérgyilkosa voltam

VIII.

Bágyadtan lépdelek végig az aranyozott folyosón.

-Itt komolyan minden arany?-Kérdezem alig hallhatóan.-És komolyan mindig magamban beszélek?

A földet pásztázóm míg el nem érek a kiképző teremig ahol Sif és Thor már várnak rám. Egy pacsival üdvözlöm az aranybarna hajú fiút majd odalépek barátnőmhöz.

-Ma mit csinálunk?-Érdeklődöm.

-8-as pozíció és áthaladó vágás.-Feleli büszkén.-Hozok valami kardot, addig itt hagyhatlak vele?

-Persze.-Mosolygok.

Jó lenne kicsit jobban megismerni Loki bátyját. Elvégre állítólag még egy ideig élvezhetjük egymás társaságát. Nem mellesleg menő dolog összehaverkodni egy másik világ jövendőbeli királyával nem?

-Addig melegítsünk be.-Vonja meg a vállát.

Kínos csend telepedik közénk.

-Na és mikor koronáznak meg?-Kérdezem, hátha beszélgetni kezdünk.

-Nem tudom.-Csóválja csalódottan a fejét.

Nem kérdez vissza semmit, így nagyjából ki is hal az egész kommunikáció. Sifet várva némán nyújtunk, és csak egy egy csont ropogása hasít bele a csendbe. Lenyújtom a nyakam,karjaim, lábaim és végül a hátam, de barátnőm még mindig nincs sehol.

-Megyek megkeresem, valahogy úgy érzem csak kéreti magát.-Tápászkodik fel Thor.

Bólintással válaszolok. Hátradőlök és szétterülök a kicsit visszafogottabb (de azért még aranyozott szélű) matracon.
Gondolataimba mélyedek.
Vajon Liz és a többiek jól vannak? Aggodalom fog el és úgy érzem mihamarabb vissza kell térnem a Földre. Hatalmasat sóhajtva ülök fel. Magam alá húzom lábaim és jó öreg szokásomhoz híven várok. Igazából mindenre mindig csak várok. Elszórakoztatom magam ujjaim ropogtatásával amíg be nem lép a terembe Frigga, Thor és Loki anyja.
-Mire vársz kedvesem?-Mosolyog rám.
-Felség.-Hajtom meg a fejem, de nem kelek fel.
-Szabad?-Kérdezi a matracra mutatva.
Bólintok mire leül.
-Hol vannak Thorék? Épp az előbb láttam őket erre tartani.
-Nem tudom.-Csóválom fejem.-De szerintem elkezdem az edzést nélkülük.-Vontam meg a vállam és hátat fordítva feltápászkodom, de mielőtt a saját világomba mélyülhetnék megszorítja a bal vállam.
-Hogy ismerted meg Lokit?-Tér rögtön a lényegre aggódó tekintettel.
-Ő talált rám.-Felelem és felidézem magamban az akkori történéseket.
-Érdekes.
-Az.-Értek egyet.
-És tudod miért vagy itt?
Megrázom a fejem.
-Senki még csak nem is említette mi a feladatod?-Kérdezi elképedve.
-Nem.
-Menj haza.-Jelenti ki szigorúan.
-Nem tehetem.-Mondom szomorúan.
Úgy értem, ha már engem választott ki eleget kell tennem a feladatomnak, nem adhatom fel. A családomnak, az az a többieknek a tetőn pedig szükségük van a pénzre.
-Kérlek.-Csúszik közelebb és megszorítja kezemet.
-Mi folyik itt?-Lép be Loki a terembe.
-Miért vagy itt?-Kérdezem.
-Téged kerestelek.-Mondja és mint mindig ravasz mosolyra húzza száját.
-Kihallgattál minket?-Képed el Frigga.-Pofátlanság.-Sziszeg az orra alatt.
Unalmat tettetve meredek a fiúra, aki az állával bólint, jelezve hogy beszélni akar velem. Sóhajtva követem ki az ajtón, eltávolodunk pár lépést majd megállít és szigorúan szemembe néz.
-Nem mehetsz el.-Jelenti ki és a szigort enyhe kétségbeesés váltja fel.
-Miről van szó.-Húzom fel a szemöldököm.
-Veszélyes ez a munka, de tudom hogy képes vagy rá!-Szorítja meg a vállaimat, aminek hatására szaporábban veszem a levegőt.-Érzem, hogy te vagy az aki meg tudja csinálni! Más különben nem bizseregne az egész testem a közeledben. Ez egy jel. TUDOM.-Hadarja.
Mélyen a szemébe nézek, és elszántan bólintok.