Odin fiának bérgyilkosa voltam

XII.

Kezd éledezni a tábor ennél is jobban. Öcsémet is megpillantom miközben regellizni siet Gabebel. Odalépek hozzájuk mire a kisebbik fiú boldogan megölel.
-Szia.-Mosolygok rá miközben fejét simogatom.
-Hol voltál?-Szipogja.
-Messze kicsim, messze.-Motyogom és kissé eltolom magamtól, hogy le tudjak guggolni a szintjére.-És vissza kell mennem.
Keserves mosoly ül ki arcomra miközben öcsém szeméből hullani kezdtek a könnyek. Szorosan magamhoz húzom, mire beletemeti arcát a vállamba.
-Nem akarom.-Bömböli.
Belőlem is kitör a keserves zokogás. Erősen szorítom, úgy ölelem, mintha ez lenne az utolsó esélyem erre. Ki tudja, talán így is van.
***
Hárman ülünk a faasztalnál és rántottát eszünk.
-Mit dolgozol?-Kérdezi hanyagul Gabe, rám sem néz, viszont ismerem már annyira, hogy azért érdeklődik mert félt. Akármennyire is vérig van sértve jelenleg.
-Ez bonyolult...
-Szuperhős vagy?-Kérdezi csillogó szemekkel öcsém.-Te leszel a következő Fekete Özvegy? Vagy a Skarlát Boszorkány?
-Nem.-Nevetek fel szomorúan.-Ezt meg honnan szedted?
-Liz mondta.
Megrázom a fejem és bekapok egy falatot.
-Gabe.-Nézek a fiúra.-Tudunk még beszélni reggeli után?
Bólint.
Némán falatozunk tovább, míg Liz és Samantha csatlakozik kis társaságunkhoz. Helyet csinálunk nekik mire lehuppannak. Kivörösödve pásztázom a majdnem üres tányéromat, nem megy le több falat a torkomon.
-Szerettünk volna elköszönni mindannyian.-Mosolyog Sam.
Liz hevesen bólogat. Érzem forró tekintetét magamon.
-Sajnos mennem kell.-Mondom levegő után kapkodva, megragadom a két fiút és arrébb rángatom őket.
-Menj be a sátorba mindjárt megyek én is.-Parancsolok rá öcsémre.
Bólint és eltűnik.
-Miről szerettél volna beszélni?
-Szeretném ha gondját viselnéd.-Nézek szomorúan a kisfiú után.
-Rendben.-Mondja és végre rám néz.-Nem bírom tovább, nem pocsékolhatom el ezt az időt.-Sóhajt és magához húz.
Szorosan ölel, úgy mint aki szintén tudja hogy valószínűleg erre már soha többé nem lesz alkalma. Érzem, hogy minden porcikája vágyik rám, de belül tudom, hogy soha nem tudnám megadni neki amit érdemel.
-Viszlát Gabe.-Mosolygok és gyengéd csókot nyomok ajkára. Viszonozza majd elfordul, ne lássam utánam hullatott könnyeit.
***
Kisöcsém megértően bólogat, még a szeme is ragyog.
-Tudtam, hogy szuperhős vagy.
-Még nem.-Váloszolok keserédes nevetés közben.-De sajnos most mennem kell.-Mondom és magamhoz húzom a fiút.
-Hiányozni fogsz Gin.
-Gin?-Nézek rá kérdőn.
-Vöröshajú. Mint Ginger.
Elszakad a cérna, bőgni kezdek.
-Én is szeretnék végre nevet!
-Faith.-Szipogom.
-Ez mit jelent?
-Idővel megtudod. Csak higgy abban, hogy egyszer újra összehoz minket a sors, én pedig megígérem, hogy addigra már szuperhős lesz a nővéred.