Óvatosan lépdelünk a nyirkos kövön. Minden sarkon megálljt intetek miközben kidugom az orrom, hogy felderítsem a terepet.
-Tiszta.-Suttogom és befordulunk.
Cuiliel szorosan mögöttem oson, közben meg-meg ragadva a ruhám hátulját ha jelezni akar valamit.
A hely kihaltnak tűnik, egy lélek sem akadályoz minket utunkban. Minden irányból a halál kellemetlen szaga tör utat egészen az orrunkig.
-Rohadt büdös van, ide fogok okádni ha nem végzünk gyorsan.-Motyogom leginkább magamnak mire a kisrác csak határozottan bólint egyet és tovább fülel.
A következő néhány sarkot bökkenő nélkül megtesszük, míg végül egy kereszteződésbe jutunk, ahol cincogás, pontosabban ezernyi cincogás csapja meg fülemet.
-Hallod ezt?-Kérdezem a fiútól.
-Csapda. Mind halott.-Suttogja.-Kerüljük ki őket. Túl sokan vannak.
Némán bólintok, és játszi könnyedséggel átszökkenek a következő menedéket nyújtó fal mögé, hogy egyenesen tudjunk tovább haladni. Visszatekintek Cuilielre aki a mozdulatom próbálja utánozni, viszont kevés sikerrel. A következő pillanatban viszont az életem is lepörög előttem, és ijedten gondolok vissza öcsémre.
-Futás.-Ragadom meg a karját és eszeveszett rohanásba kezdünk.-Szedd már azt a apró lábad, nem akarok itt megrohadni.-Förmedek rá miközben kattog az agyam mi tévők legyünk.
YOU ARE READING
Odin fiának bérgyilkosa voltam
Fanfiction𝘙ö𝘷𝘪𝘥 𝘳é𝘴𝘻𝘦𝘬 (A cselekmény független a Bosszúállók 3. és 4. részétől) Éppen egy kisboltot raboltam ki amikor megjelent az üveg másik felén. Farkasszemet néztünk. Nem ismertem és Ő sem ismert engem. Majd belépett az ajtón és munkát ajánlott.
