II.

695 59 5
                                    

-Mégis miféle munka.-Fontam magam előtt körbe a kezem.
-Ezt ne itt beszéljük meg.-Mondta és kezemet megszorítva húzott maga után.
Ösztönből elfordítottam karom amelynek hatására kénytelen volt elengedni.
-Már bocs de ez emberrablásnak minősül.
-Meg is várhatjuk még valaki erre téved, de nincs hangulatom bárkit is megölni.-Nézett rám szemöldökét felvonva.
-Figyelj nagyon hízelgő, hogy random letámadsz egy munka ajánlattal, de nekem ezer dolgom van ezen kívül. És akkor még keveset mondtam. Szóval köszönöm a bókot, elrakom de  én azt hiszem most inkább lépek.-Hadartam majd egyet intve az idegennek hátatfordítottam és futni kezdtem. 
-Ne olyan gyorsan.
A döbbenettől szóhoz sem jutottam. Hirtelen elém termedt a férfi és csak állt keresztbe font karral.
-Öreg vagyok már egy fogócskához.
-Én meg fiatal vagyok egy emberrabláshoz, erőszakoláshoz és gyilkossághoz.-Motyogtam alig hallhatóan, közben felkaptam a földről egy követ majd erősen nekidobtam. A kő ahelyett, hogy belecsapódott volna a férfi mellkasába, nemes egyszerűséggel áthaladt rajta.
-Azt hiszem most fogok pánikrohamot kapni.
-Ne félj kislány, nem vagyok itt.
-Elvesztettem a fonalat.-Mondtam és kikerülve az embert éppen rohanni kezdtem volna. Volna. Igen csak volna. Mivel az idegen megragadta a kezem és visszarántott.
-Na jó ezt, hogy a viharba csinálod?
-Loki vagyok.-Vonta meg a vállát mosolyogva.

Odin fiának bérgyilkosa voltam Donde viven las historias. Descúbrelo ahora