X.

372 32 0
                                    

Meleg takaró ölelésében térek magamhoz. Loki a szobám sarkábam ül egy aranyozott (!!) fa széken és némán olvas. Felülök és megdörzsölöm szemem. Nem reagál így van időm kicsit jobban megvizsgálni vonásait. Éles álla felett pihen telt piros ajka. Szemei kéken csillognak, de semmit nem tudok belőle kiolvasni. Rámemeli tekintetét mire elkapom fejem és kipirulva csavargatom egy hajtincsem. Fenébe. Mióta jövök zavarba ennyitől? Elpuhultam, ezen pedig változtani kell, mielőtt ez a féreg kihasználja a helyzetet.
-Felébredtél?
Bólintással igazolom mire az eddigiektől eltérő ravasz mosoly helyett megkönnyebbülés ül sápadt arcára.
-Haza mész.-Jelenti ki.
Kissé lesokkol a tény. Nehézkesen veszem a levegőt. Kérdőn néz rám mire hevesen megrázom fejem.
-Nem akarok!
Meglepve fürkészi arcom, majd elneveti magát.
-Mármint pár napra. Elég kevés a holmid itt, na meg amint elkezdődnek a küldetések nem lesz lehetőséged hazalátogatni.
Megkönnyebbülten bólintok. Nem akarom, hogy lemondjanak rólam. Nem engedné a büszkeségem.

Odin fiának bérgyilkosa voltam Donde viven las historias. Descúbrelo ahora