Habár most járt először a városban Memízion, mégis úgy sétált a sátrak között, mintha már ismerné. Közben ügyet sem vetett az őt vizslató fura helyiekre, akik jól megtermett humanoidokból, bundával borított négy, vagy annál több lábon közlekedőkből, valamint csúszómászó lényekből álltak. Arra azonban figyelt, hogy még véletlenül se keveredjen bajba, vagy tűnjön gyanúsnak a viselkedése, mert – a foglalkozásából kifolyólag – hamar kiszúrt egy nebesztunt, aki a magasból folyamatos megfigyelés alatt tartotta. Szerette volna elkerülni, hogy kipenderítsék Neresztonból. De szerencséjére nem érte atrocitás, ugyanis a helyiek sokkal civilizáltabbak voltak annál, mintsem hogy a származása miatt kössenek valakibe.
Nem sokkal később megállt a város egyetlen régiségekkel foglalkozó kufárjának sátra előtt, ahová tüstént be is lépett, és rögtön kiszúrta a különös árust, aki egy jéggolyóba fagyott, jókora meztelen csigának tűnt.
- Szép jó estét kívánok! – üdvözölte a félmrotián, ahogy körbetekintett a módfelett rendben és tisztán tartott boltban.
A régiségkereskedő hosszú, csápra emlékeztető szemeit lassan Memízionra vetette, jó alaposan végigmérte, majd kurtán ennyit mondott:
- Üdv!
Ahogy a félmrotián megindult a különböző méretű és alakú vitrinekben tárolt archaikus tárgyak között, így szólt:
- Akad nálam néhány érdekesség, ami - véleményem szerint - érdekelni fogja. Szeretném, ha vetne rájuk egy pillantást.
- Ebben biztos vagyok! – tekeredett meg a föld színe felett lebegő jégburkában a puhatestű lény. - Főleg a testén hordott kényszerítő.
Memízion rögtön megdermedt ennek hallatán, és úgy lefőtt, mintha órák óta a tűző napon ácsorogna.
- Ezt honnan...?
- Egy laikus számára fel sem tűnik az a leheletnyi terheltség, amit ez a gonosz szerkezet gyakorol az őt magán viselő testére. Én viszont rögtön észreveszem.
A régiségkereskedő apró szájszervén kiejtett szavak pengék módjára vagdosták a félmrotián lelkét, és arcára rögvest kiült a kétségbeesés.
- Ne aggódj, nem mondom el senkinek – lebegett fejmagasságig a puhatestű. – Semmi hasznom nem származna belőle.
- Le tudná venni rólam? – kérdezte zavartan Memízion.
- Sajnos nem. A technológiája meghaladja az olyan egyszerű lények tudását, mint amilyen én is vagyok.
- És nem ismer valakit, aki képes lenne megbirkózni vele?
- Csak az tudja levenni rólad, aki rád helyezte. Tőle kell kérned a szabadságodat.
A félmrotián csüggedten horgasztotta le a fejét.
- Nem azért tette rám, hogy bármikor is szabadon engedjen – mondta fojtott hangon.
- Azt elhiszem – bólogatott a régiségkereskedő. - Mióta van rajtad?
- Évtizedek óta.
- Azt a mindenségit! Meg se merem kérdezni, mikre kényszerített ilyen hosszú idő alatt.
- Higgye el, jobb is, ha nem tudja.
- Azért foglalkozol ősi tárgyakkal, mert abban reménykedsz, hogy találsz valamit, ami segít megszabadítani tőle?
- Igen, ez a legfőbb oka.
- Akkor azt javaslom, tarts ki! Soha nem lehet tudni, mibe botlunk bele. Na, de addig is, hadd lássam, mid van még!
أنت تقرأ
Romlott Delimirít - Az üldözött hercegnő
خيال (فانتازيا)Az első fantasy történetem, amit saját kútfőből alkottam meg, és sikeresen végig is írtam. Elég hosszú időintervallumot ölelt fel a megírása, a mentalitásom és stílusom közben sokat változott, éppen ezért sok mindent módosítottam, csiszoltam benne...
