Lehetetlen még is...( Iwaizumi x reader BEFEJEZETT)

4. Rész: Átlagos nap.. jah még se

Két hét telt el mióta össze barátkoztam Momoval. Azóta igen sok minden történt. Rá leltem életem első legjobb barátnőjére. Szinte nem lehet minket szét választani Momoval. A csapatba is beileszkedtem. Igaz nem igazán mozgok még. Szinte alig csinálok valamit, viszont Momo miatt mindig elmegyek edzésre. Addig sem unatkozom a koleszba. Már minden napivá vált, hogy egymás szobájában alszunk. Tooru minden nap kért bocsánatot az elején még csak finoman mondtam hogy semmi baj, mert tênyleg nem baj, inkább nem tesizek. Viszont a második héten már ott tartottam, hogy megfejelem, ha bármi miatt is bocsánatot kér. Ő lett a másik személy aki közel került hozzám. Nah és még maradt valaki.

Iwaizumi seggfej Hajime.

Na hát vele a kapcsolatom változatlan. Vagy talán rosszabb is.

Tooru folyton leszedi a fejét amiért ilyen velem. Momo meg elmeséli, hogy tavaly nem volt ilyen ám és, hogy kedves és engem is kedvelni fog csak el kell fogadnia, hogy Tooru lánnyal barátkozik.

Aha persze kedves lesz.

Aztán mindig át tértünk a:' Hogyan hozzuk össze Momot és Iwaizumit?' tervre amit érdekes módon nem igazán szerettem.

Utálom magamban hogy érzékeny vagyok.

Viszont, hogy boldognak látom Momot az én arcomra is mosolyt csal vele. Hihetetlenül jól esik, hogy itt van velem. Segít ha baj van és én is segítek neki.

Akkor is ha nekem fáj.

A csapat hihetetlenül jó. Én azt hittem nem fognak nekem örülni, de az egyik lány azt hiszem Amaya még felemelve meg is pörgetett. Azt hittem, hogy lehányom. Meg már szinte tér iszonyom volt. Hihetetlenül magas lány. Jó kis 196 cm. Legalább nem a mellét fejelem le hanem a puha pociját. Persze csak akkor puha ha nem feszíti be. Szépen bele fogok, majd rázódni ebbe az egészbe.

Vagyis remélem.

- (Név)! Elfogunk késni ha tovább ülsz ott és bámulod a plafont!- szólt rám morcosan Momo.
- Megyek már, megyek már!- kaptam fel gyorsan a táskám és már rohantam az ajtóhoz.
- A kulcsom!- csaptam fejbe magam, majd eszeveszetten kezdtem el keresni az asztalon. Felkapva újra útnak indultam. Már a lépcsőn indultunk le, mikor Momo nevetve rám nézett és vissza intett a szobámhoz.
- Miaz?- néztem rá.
- Nem fázik a lábad?- folytotta vissza kacagását. Erre csak le néztem. Nah ki indult el ma papucsban suliba?

Hát persze, hogy ez a szerencsés ember!

- Basszus!- kiáltottam és zengett a folyosó tőlem.
- Adjad a cuccaid és szaladj vissza a cipődért!- nevetett ki. Én is szeretlek Momo drága! Ledobtam cuccaim, majd vissza futottam cipőmért.

- Csak te lehetsz ilyen szerencsétlen!- nevet ki a villamoson.
- És amikor múlt héten te pizsoma felsőben jöttél suliba?- néztem rá.
- Jó naaa!- fújta fel arcát erre elnevettük magunkat.
- Eljössz velem a holnapi fotózásomra?- nézett boci szemekkel rám.
- Tudom, hogy holnap nem fotózásod lesz hanem forgatásod!- néztem rá. Egyhete meg akar győzni hogy jöjjek el a meghallgatásra, mert jó lennék a főszerepre. Nah meg a nagy francokat. A leghíresebb Japán sorozatba, ami világ hírű egy ilyen magyar lány nem íllik oda. Ráadásul még egy plankton is nagyobb nálam. Viszont Momo tökéletes a sorozatba. És pont ő játssza a gyilkost. Persze ez a sorozatban még  nem derült ki.
- Akkor is eljössz holnap velem! Rá veszem Oikawát hogy cipeljen végig a városon! - nah igen, a jó madár játsza majd a főszereplő pasiját.
- Nah az kell még ide!- nevetem ki.
- Hihetetlenül jó lennél a szerepre! Nagyon jó színész vagy (Név)! Hidd már el!- még jó, hogy nem kezdett el toporzékolni.
- Jó! Elmegyek holnap a meghallgatásra, hogy lásd nem vesznek fel a főszerepre!- mondom neki, majd vállat rántok és kinézek az ablakon. Momo magában sikítozik.