Lehetetlen még is...( Iwaizumi x reader BEFEJEZETT)

2. Rész: Nem vagyok papagáj!

Döbbenten figyeltem a 2 fiút, de leginkább Iwaizumi-t. Nem esett le mi történt. Most tényleg megfenyegette? Oszt aztán miért is? Történetesen, ő törte ki majdnem a kezem, még óra előtt most meg itt próbál megvédeni Oikawa-tól. Nah, hogy is van ez most? Lendült a kezem és először Oikawa arcát találta meg a tenyerem, majd fordultam tovább és a másik fiút is megillettem egy arc legyintéssel. Ami akkorát csattant, mind a kettőnél, hogy vízhangzott az egész torna csarnok tőle, ám ezzel szemben még sem figyelt ránk senki sem, csak a röpi csapat többi tagja nézett kitágult szemekkel. Oikawa megilletődve simogatta kezem nyomát az arcán. Tátogott mint a ponty, még sem mondott semmit. Nem törődve vele fordultam hátra és már indultam volna el, mikor egy erős kéz visszarántott, és kifelé húzott az ajtón. Mikor kiértünk neki vágott a folyosó falának, ami igen csak fájt, így fájdalmasan felnyögtem.

- Mocskos ribanc!- kezdte el köpni a szavakat. A lélegzetem is elállt, ám a nagy számnak és a hihetetlen színészi képességem miatt észre se vette mennyire félek, így gyorsan közbe vágtam. Hát nem kellett volna.
- A ribancnak neve is van te tapló!- gratulálok (Név), most jól megcsináltad, de tényleg! Iwaizumi idegesen szorított tovább.
- Mit mondtál!?- kérdezte és dühtől izzó tekintetét szemembe mélyesztette.

Hogy a francba lehet ilyen szexi még dühösen is?

- Nem vagyok papagáj, ha meg süket vagy akkor vegyél hallókészüléket!- én hol az Istenben tanultam meg ilyen szólásokat??
- Na idefigyelj csitri!- kezdte volna el, ám megint a szavába vágtam.
- Mondtam, hogy van nevem balfasz!- mi is lesz rá írva a síromra? Elhunyt egy szívrohamtól melyet Iwaizumi Hajime okozott a gyilkos tekintetével és az erős karjaival össze nyomta összes belső szervét! Nyugodj békében (Név)!
- Faszt érdekel, hogy a retekbe hívnak!- hajolt közelebb.
- Hallod, mindjárt kimosom a szádat hátha nem fogsz ilyen csúnyán beszélni!- mondtam, majd arcon köptem erre engedett szorításából, így kapva az alkalmon berohantam a tesi terembe.

Oikawa még mindig mozdulatlanul állt és fogta az arcát. Gyorsan oda szaladtam és mögé álltam, mert már hallottam, hogy valaki fut mögöttem és félő volt, hogy az a valaki nem más mint Iwaizumi. Oikawa még mindig nem mozdul így biztos takarást adott a dühöngő Iwaizumi-tól.
- Holvan (Név)!?- kérdezte dühtől fortyogó hangon.
- Jé tudja a nevemet..- suttogtam, majd Oikawa hírtelen felém fordult.
- Mit mondtál neki, hogy ennyire ideges lett?- kérdezte.

Olyan szépen mutat az arcán a piros kéznyomom.

- Én semmi különöset nem mondtam, csak vissza szóltam neki úgy, ahogy ő is tette, utána szabadulás képpen arcon köptem- vontam vállat. Oikawa fejbe csapta magát, majd aggódó tekintettel rám nézett.
- Ugye tudod, hogyha megtalál azt nem úszod meg szárazon?- kérdezte.
- Szerinted mi a hupikék törpikékre bújtam egy óriás mögé?- kérdeztem vissza.
- Értem miért mérges ennyire rád, jól felvágták a nyelvedet!- mosolygott rám.
- Tudtommal nincs felvágva, csak válaszolok a kérdésekre és közbe szólok, ha nem úgy van az a dolog, ahogy lennie kell- vontam vállat, majd vissza mosolyogtam.
- Miért érzem úgy, hogy innentől kezdve velünk fogsz lógni? - nevette el magát.
- Szerintem nem hiszem, vagyis, ha Iwaizumi-n múlik tuti, hogy előbb halok meg, minthogy ki mondanám, hogy fapapucs - nevettem ám nem sokáig.
- Hát már kimondtad , hogy fapapucs, de ne hidd, hogy legközelebb hagyom, hogy ki mondd!- tagolta lassan a fülembe súgva.
- Ó ,hogy tűnnél el a föld felszínéről te nép művészeti agyag edény!- kiáltottam el magam mire az edző felénk fordult.
- Ha ennyire hangoskodtok, adok én nektek feladatot!- kiáltotta, majd neki láttunk a dupla tesinek.

Suli után elindultam haza. Hála istennek a dupla tesi után nem találkoztam, se Oikawa-val, se Iwaizumi-val. A dupla tesi jól sikerült, ám mindig éreztem magamon Iwaizumi gyilkos tekintetét. Nagyon jó volt, de tényleg. Minden pillanatban attól tartottam mikor elmentem mellette, hogy most fog leütni. Nem mintha nem lennék képes megvédeni magam, mert pl. ha Oikawa rám támadna, akkor simán leütném. Kicsit nehézkesen menne, mert nagyon magas és azért nem egy csontvázról beszélünk, hanem egy izmosabb testalkatú szinte már férfi emberről, de hát, hogyha az ember 10 évig judozik azért annak már nem olyan nehéz egy ilyennel szembe kerülni. Ám Iwaizumi ki tesz 6 darab kigyúrt pasit. Komolyan mondom, úgy csapta le a labdákat mikor Oikawa feladott neki, hogyha alá álltam volna ketté törik a kezem.

Én sajnálom azt a lányt aki vele lesz. Rá üt a fenekére, és az szétnyílik a csajnak, az biztos.

Elmélkedve ballagtam tovább, mikor hátulról valaki a nyakamba ugrott.
- Hát (Név)-chan ez csúnya volt, hogy, így szó nélkül el indultál nélkülünk!- nyávogta Oikawa. Remek csak ő hiányzott, de tényleg. Unottan válaszoltam volna mikor leesett. "Nélkülünk". Akkor Iwaizumi is itt van?

Most kezdjek el gyorsan sprintelni haza?

- Én nem igazán akartam veled haza menni- morgott Iwa.
- Én kértem, hogy jöjjetek velem?- néztem rájuk, mikor Iwaizuminak megint kezdett felmenni a pumpa.
- Oké srácok, menjünk tovább!- hárított mosolyogva Oikawa.
- Merre laksz ( Név)? Haza kísérünk!- felelte mosolyogva a nem dühöngő.
- Fél órányira van a koleszom- feleltem.
- Te koleszos vagy?- kérdezte.
- Jah mivel nem ebbe az országba valósi vagyok, de szerintem ez látszik is- néztem rá.
- Tudom azért vagy sokkal dögösebb, és szebb, meg nagyszájúbb, mint a többi csaj!- mosolygott tovább. Nem tudtam eldönteni, hogy elpiruljak vagy inkább orrba vágjam? Egyiket se tettem így csak mentem csendesen.
- És honnan származol?- nézett rám újra.
- Magyarországról- feleltem ( írói szerk.: Vagy bármilyen másik országból) itt meg állt Iwaizumi.
- Honnan a retekből?- ráncolta homlokát.
- Inkább paprikából, de már elmondtam, ha nem jegyezted meg így jártál!- nyújtottam ki a nyelvemet. Már nyújtotta felém a kezét, de Oikawa időben elkapta azt.
- Na, de Iwa-chan! Te kötsz bele szegény (Név)-chanba és még te akarod megütni? Ugye tudod, hogy nem szép dolog lányokat verni!- nézett barátjára mérgesen.
- Én haza megyek!- majd fogta magát és elindult a másik irányba.
- A felháborító az, hogy ő mondja, hogy hisztis vagyok és gyerekes, akkor ő micsoda? Síró csecsemő?- kezdte el kifigurázni barátját Oikawa, erre csak jó hangosan nevettem.

- Nah és (Név)-chan van barátod?- kérdezte.
- Nem és nem is lesz!- feleltem.
- Neked van barátnőd Oikawa?- kérdeztem vissza.
- Hívj nyugodtan Tooru-nak! És nem nincs már, nem rég szakított velem mert állítása szerint, "röplabda buzi" vagyok- forgatta meg szemeit. Kicsit csendesen oldalra nézett, itt egy pillanatra mintha komolynak tűnt volna. Valami más is volt a dolog mögött, majd hirtelen hisztérikus fújtatásba kezdett.

Istenem, mint egy dráma királynő komolyan olyan.

- Hát lehet igaza volt- kuncogtam, nem foglalkozva a komoly csenddel.
- Én nem vagyok meleg!- kezdett magas hangon nyávogva hisztizni. Erre megint hangosan kitört belőlem a nevetés.

Lassan a kolihoz értünk, ahol megölelve egymást köszöntünk el a másiktól. Rájöttem, hogy Tooru hihetetlenül jó társaság tud lenni, és nem is akkora nő csábász. Vagyis, de azért elmesélte, hogy minden hétvégén és van olyan, hogy hét közben húz meg lányokat, de megígérte engem nem fog mert még mindig rohadtul fáj neki az arca. Én megmondtam, hogy judozok velem nem lehet packázni. Ezután mesélt Iwaizumi-ról is párat. Meg említette, hogy eddig senkivel sem volt köcsög még Tooru-val is kedvesebben bánt, mint velem. Elmondta, hogy szerelmes egy lányba az iskolából. Momo a neve és egyel felettem jár és ő a női röpi csapat kapitánya. Itt kezdett a hangulatom kicsit meginogni, de hát mondtam már, profi színészi vénám van, ez nem látszott az arcomon, hogy mennyire bánt a téma. Még örültem is ennek, hogy nem látszik mert még én sem tudom miért lettem szomorú. Aztán mondta nekem Tooru, hogy tuti befog ajánlani Momo-nál hiszen hihetetlenül jó liberó lennék a csapatban. Azt is mondta, hogy nincs a csapatban elég tag és libero sincs, így nagyon jól jönnék. Erre a kijelentésre csak mosolyogtam és mondtam nyugodtan mondja, majd Momo-nak úgy is szerettem volna csatlakozni a csapathoz, de úgy látszik mondanom sem kell már.

Hullaként zuhantam be a kolis ágyba. Hogy mennyire hiányzott már a pihe puha ágy. Hála istennek holnap nem írunk semmiből és még azok az óráim sem lesznek amikből házim van, így ma tuti, hogy csak feterengeni fogok. Tíz percig fetrengtem mikor megcsörrent a telóm. Szuper drága hívó épp elaludtam volna. Gyorsan felvettem a telefont, de persze voltam olyan szerencsétlen, meg se néztem ki hív.
- Haló?- szóltam bele.
- Segítesz nekem randi szervezésben?- kérdezte meg Iwaizumi.
- Honnan a francba tudod a számomat!?- akadtam ki. Mindenkire számítottam, csak ő rá nem.
- Nyugi cicám, Oikawa adta meg, épp a kanapénkon alszik- felelte nyugodtan.
- Anyád a cica seggfej!- feleltem.
- Na de cica, még te mondtad nekem ma, hogy nem beszélünk csúnyán, ez rád is vonatkozik ám!- kuncogta.
- Miben kell segítenem?- kérdeztem.
- Már elmondtam nem vagyok papagáj, hameg süket vagy használj hallókészüléket!- utánozta nyávogva a hangom. Eddig érdekelt a téma, lecsaptam a telót, majd földhöz is vágtam. Megint csörögni kezdtett, de lenémítottam. Ágyamba bújtam, majd síró görccsel aludtam el.