A szívem iszonyat gyors tempót kezdett diktálni. Böröm felhevült érintése helyén. Vérem cikázott ereimben. Gondolataim egyre mentek.
Többet akartam.
- Szóval jól áll valamennyire?- kérdezem leplezve zavaromat.
- Úgy nézel ki benne, mint egy tehén- tehát csak szórakozott az előbb. Leszarom, nekem kell ez a ruha! Gyorsan vissza húztam a függönyt, nehogy már észre vegye mennyire szarul esett ez az egész. Lekaptam a ruhát, vissza vettem a sajátom kihúzták a függönyt és nem törődve a fiúval mentem a kasszához.
- Akkor megveszi?- kérdezi az eladós fiú.
- Igen megveszem!- mosolygok.
- Készpénz vagy kártya?- néz engem.
- Kártya persze!- szól mögöttem Iwaizumi mire lesápadok.Tessék?
- Rendben uram, tessék akkor ide érinteni a kártyáját!- mosolyog a fiú.
- De én készpénzzel szeretnék fizetni!- háborodok fel, de már későn, Iwaizumi kifizette a méreg drága ruhámat.Ez hülye? Itt magyarázza nekem, hogy Amerikára kell neki a pénz erre kidobja a kukába a pénzét az én ruhámért! Az még okés lenne, ha Momo miatt tenné, de ne játszadozzon velem!
- Hordja egészséggel a további viszont látásra!- Mosolyog a fiú. Hm gyorsan megkérdezek még valamit csak, hogy megnézzem mi a reakció.
- Mi a neved?- kérdezem tőle mire a fiú meglepődik, de kezet nyújt.
- Én ( Teljes Név) vagyok!- mutatkozok be.
- Aoi Sora! De nyugodttan hívj Sorának!- mosolyog szélesebben. Látom a szemem sarkából, hogy Iwaizumi elfordul tőlünk és szorongatva tartja a papír zacskót amiben a ruhám van.( írói szerk.: Milyen környezet barát vagyok a papír zacsival 😂) Gyorsan kihalászok egy lapot és egy ceruzát a táskámból.Mindig van nálam bárhol vagyok.
Minden táskába rakok biztos ami biztos.Rá firkantom a teló számom, oda adom neki, majd a kezemmel telefont formálok és utalom, hogy majd hívjon fel. Erre csak bólint, majd integet nekem. Ki kapom Iwaizumi kezéből a zacskót és kimegyek az üzletből.
- Legalább megköszönhetted volna- mormogja a plázán kívül Iwaizumi. Fogom magam és tarkón vágom mire idegesen rámnéz és már kezdené a magáét, de nem hagyom neki.
Most én beszélek, nem ő!
- Te hülye vagy? Egy vagyon a ruha ember! Az előbb mondtad el, hogy Amerika a cél! A ruha meg a repülőjegy fele szinte, ha nem egész! Legyél már önző és ne másokra kölcs! De nem is ez zavar igazán! Miért nem Momóra költöd a pénzed? Teljesen elmentek otthonról neked Iwaizumi Hajime?- állok meg levegőt venni.
- Mert látni sze..- ennyit hallottam.
- Tessék?- kérdezem.
- Semmi, bocsánat amiért megbántottalak!- hajtja le a fejét.
- Nem, inkább én kérek bocsánatot amiért megütöttelek!- hajolok meg.
- Elkisérlek a koleszba rendben?- kérdezi csendesen.
- Megköszönöm!- bólintok. Csendben elindulunk a koli felé.
- Remélem ,egyszer ,majd a bálon látom rajtad ezt a ruhát- motyogja és gondolom, azt hiszi nem hallom, így nem válaszolok. A kolihoz érve gyorsan elköszön ,majd el is siet.Gondolom Momóhoz megy.
Felsietek a szobámba, becsukom az ajtót ,majd a szatyorból kiveszem a ruhát. Végig simítok a ruhán, majd fogom válfára akasztom és be teszem a szekrényembe.
A ruhával együtt ,az érzéseimet is bezártam a mai nap folyamáról.
Idegesen csapom le ébresztő órámat a szekrényről. Péntek. Nah ezt az egy napot csípem a legjobban. Nem kell sokat tanúlni, és utána 2 nap szüneted van, emellett bármit csinálhatsz. De attól még mindig utálok felkellni.
- Szép jó reggelt!- ront be Momo. Nah, ő mindig pontos.
- Jobbat!- mormogom.
- Ne mondj ilyet (Név)! Igen is jó nap lesz a mai!- mosolyog.
- Miért is?- kérdezem rekedt hangon.
- Majd meg tudod a nap folyamán!- ungrándozik örömében.
- Hogy én mennyire örülök!- jelentem ki szarkasztikusan.
- Készülj már el, ha nem akarunk el késni!- toporzékol. Nagy nehezen ki kelek a pihe puha ágyból, majd irányba veszem a fürdőt. Integetek saját borzasztó tükör képemnek, majd konstatálom ,hogy a smink mit sem fog érni ,így inkább hagyom. Kifésülöm hajamat, majd fogatmosok és már megyek Momóhoz is. Felöltözök bepakolok, majd az ajtót bezárva már el is indultunk.
- Hallottam Hajimétől, hogy fegyver szünetet rendeltetek el- mondja mosolyogva.
- Aha, valami olyasmi van most- mosolygok vissza majd megcsörren a telefonom. Megint gondolkodás nélkül veszem fel így ügyetlenül csak ennyit nyögök ki.
- Haló?- kérdem.
- Jó napot ( Teljes Név)!- szól bele egy igen ismerős női hang, de mégsem tudom beazonosítani vajon kié lehet.
- Jó napot!- köszönök vissza illedelmesen.
- Örömmel jelentem be önnek, hogy elnyerte a szerepet a Japán tv series offical céghez a Gyilkosok között sorozatába! Gratulálunk önnek, jövő héten várjuk önt az első forgatására, szöveg könyvet aznap kap, olvasó próbája rá 3 nappal lesz, utána egy hétig dolgozni fog önnel a rendezőnk, hogy hogyan játsza el a szerepet, utána meg kezdődhet az igazi forgatás, minden részletes információt az első forgatáson kap majd meg, további szép napot!- köszön el.
- Öhm viszlát!- állok sokkosan. Persze barátnőm mint az ideg beteg már rángat, hogy kivel beszélek és mivan. Leteszi a nő a telefont, de én még mindig egy idiótaként állok egy helyben és nézem a semmit.
- Naaa, de (Név)!! Ki, volt? Mi, történt!?- nyaggat tovább.
- Enyém a szerep....- suttogom halkan.
- Tessék? Tudod, hogy alkalmi süket vagyok ( írói szerk.: Drága fiú ikrem[nincs tesóm] ihlette ezt a részt😂❤️) durcizik be.
- Enyém lett a szerep!- emelem fel a hangomat. Istenem, de süket.
- Mivan?- kérdezi.
- Most tényleg süket vagy?- nézek rá.
- Öhm aha?- kacag kínosan. Füléhez hajolok, mintha suttognék neki valamit.
- ENYÉM LETT A SZEREP!-órdítom el magam.
- Áá, te hülye vagy!?- kezd el csapkodni, mint egy kislány aki nem kapta meg a cukorkáját.
- Ugye most már hallottad?- vicsorgok rá.
- Most már nem csak alkalmi süket vagyok!- simogatja jobb fülét amibe bele ordítottam.
- Várjunk..- esik le neki, mit ordítottam előbb a fülébe.
- ÚR ISTEEEN!- sipákol, majd szorosan megölel.
- Én úgy tudtam! Én megmondtam, én megmondtam!- ugrál körbe, mint valami kiskutya.
- Igen te megmondtad!- mosolygok rá.
- Mit mondott meg?- érkezett meg Tooru és Iwaizumi.
- Meg kapta a szerepet!- ugrált tovább.
- ÚR ISTEN (NÉÉÉV)!- kezd el most Tooru sipákolni.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Lehetetlen még is...( Iwaizumi x reader BEFEJEZETT)
Romance"- Az ellentétek vonzzák egymást- feleltem elcsukló hangon mire gyönyörű szemeit felém emlete. - Igen az ellentétek vonzzák egymást- felelte suttogva majd hajolni kezdett felém. - De nem tudnak egymás mellett megmaradni- feleltem majd elfordítottam...