Ezerféle éjszaka

Fivérek

Nem gondoltam hogy mostanában feltűnsz itt. Mi vezetett ide?

Nem egyértelmű? Nem csak te kívánod átvenni felette a kontrollt. Azért jöttem hogy eltávolítsalak az útból.

Egy hozzád hasonló érzelmekkel élő lény nem győzhet a rideg őrület ellen. Inkább menekülj amíg lehetőséget adok rá.

Ez fog a vesztedbe hajtani bátyám... Még mindig azt hiszed hogy az elegáns sötétség legyőzheti a mindent elsöprő gyűlöletem?

Ostobaság! A sötétség és a magány mindig a társasága marad, de a gyűlöletén felül tud kerekedni, és önként el tudja nyomni.

Barom! A szánalmas gyönge lelkét az utálat élteti. Nem fogod fel hogy vert helyzetbe kerültél mi?

Ám legyen. Ha mindenképp ragaszkodsz hozzá, nem marad más választásom, meg kell öljelek.

Idióta. Eddig sem tudtál legyőzni, most sem lesz másképp és miután elbuktál, bekebelezlek, és végre egymagam ellenfél nélkül uralhatom.

Akkor hát kezdjünk is hozzá. Itt nincs senki aki megzavarhatna bennünket.

Akkor hát ennyi volt. Gyere közelebb... Hadd téplek darabokra és miután eltűntél én válok a vezető gondolattá, és kitörök innen az emberek világába, az ő testét felemésztve és a sajátomra formálva.

****

Mindketten alábecsültük a másikat. Van értelme ennek a többnapos huzavonának? Ha az egyikünk vereséget is szenved, idővel úgyis újult erővel tér vissza.

Pofa be! Pofa be és küzdj! Nem szabadulsz egy ilyen semmit mondó kifogással.

****

Drága nyomorult öcsém, mit gondolsz, vajon lehallgat minket valaki?

Igen... Én is érzem.

A két sötét árnyalak felém fordul.

A LELKED A MIÉNK LESZ!

****

04:13