Kígyózó láncok sora szorít a térdemre. Mélyen a húsomba vágnak, kínok közt meghagyva engem. Ismét ez a maró, túlzottan ismerős érzés minden társaságom ismerős érzés.
Léptek. Balról. Mögöttem. Jobbról. Előttem. Megállt.
Hogy lehetsz ilyen? Miért nem vagy képes megtartani semmit? Az ostobaságod miatt újabb emberek csalódtak benned, és nem teszel semmit?
Az acélszem béklyók megfeszülnek a nyakamon, az izmaimba vájva szorítják a torkom.
Szánalmas bolond. Annyiszor veszítesz el mindent, ami örömöt hoz szánalmas létedbe, ahányszor úgyérzed boldog lehetsz.
Megemelkedek, de a teher túl súlyos.
A szemei... miattam...
Ismét...
Undorodom tőled. Akárcsak ő. A tekintete mindent elárul. Tudod mit érez.
TE VAGY AZ OKA!!
Csontjaim ropognak, nem kapok levegőt, tudatom a sötétség rabjává válik, míg az utolsó leheletem elhagyja a tüdőm, nevével az ajkamon.
****
1:13
ESTÁS LEYENDO
Ezerféle éjszaka
TerrorA következő történetsorozat különálló rémálmok összefűzéséből jött létre. Ha vittem a miden napjaidba némi borzongást kérlek ne felejtsd el értékelni a munkám, valamint ha bármi észrevételed, vagy talán kétséged van, ne habozz commentben rákérdezni...
