Ezerféle éjszaka

Gát

Egy hatalmas fal előtt állok. Se jobbra, se balra, se felfelé mindenütt sűrű fehér köd rejti a végét. Hogy lehet ez? Kábulat, vagy pusztán romlik a látásom?

Nem ismered meg a helyet igaz?

Egy fehér öltönyös ősz férfi közeledik felém. Vörös nyakkendőjétől, haja, szakálla és ruházata csak még jobban világít.

Sokszor jártál már itt, de minden alkalommal elfeledted, igaz? Mondjuk ha nem ismertél meg akkor elég nyilvánvaló a válasz.

"Te meg ki vagy?"

Felsóhajt, a falhoz lép, majd egyik keze ujjbegyeivel puhán megérinti a hatalmas falat. Erei kiduzzadnak a kézfején, majd visszahúzza a karját, és lazán leengedi maga mellé.

Az aki felel ezért az egész helyért. Annyi a dolgom, hogy figyeljem ki jön s megy és mi céllal. Elemzem a vándorok világát és ez alapján kategorizálom őket. Azokat akik készen állnak...

"Eljuttatod a céljukhoz. Már emlékszem. Ködösen ugyan, egy-két részletre."

És arra emlékszel, elsődlegesen mire kell ügyeljek?

Megfogott. Túlzottan darabos az emlékezetem. Képtelen vagyok előhívni, ami segíthetne, mintha homokszemekből kéne mozaikképet csináljak.

Bizonytalanság és félelem. Két akadály ami bárkinek az útját állhatja, ha túlzott mértéket ölt.

Tudom kell mi van a fal túloldalán. Teszek felé egy lépést, de a férfi karja sorompóként csapódik le előttem.

Ez nem valami, ami számodra elérhető. Fordulj vissza ha nincs több kérdésed.

"Nincsenek komoly félelmeim és az előttem álló feladatot teljesítenem kell, bármi áron."

Szóval nincsenek?

Megragadja a mellkasom, a fehér köd feketévé változik, öltönyéből árnyak csapnak elő, és egy pillanattal később már valaki teljesen más áll előttem. Fekete csuklya, felső és nadrág. Egy megviselt ismerős arc és egy korom fekete szempár.

Akkor én mi vagyok?!

****

04:21