Ezerféle éjszaka

Leszegezve

A saját ágyamban fekszem, gondolataim ködösek, érzékeim mégis élesebbnek tűnnek mint valaha. Szobám sötétjében árnyak játéka vicceli meg kótyagos elmém.

"Valami nincs rendben."

Hátamon fekszem, szemem csukva van, mégis átlátok rajta, valamint olyan érzésem van mintha a fejemet körbe szemek borítanák. Mindent látok. Megpróbálom elérni az ágyam mellett álló vizes palackot.

"A testem... nem mozdul."

Ahogy belém hasít a gondolat, a szekrényem tetején, a szoba sarkában, az íróasztalom alatt békésen szunnyadó árnyak öntudatra ébrednek. Körülállják az ágyam, majd vérfagyasztó vonyítást hallatnak és összekapcsolódnak az ágyam felett. Lelkemből üvöltök, segítségért könyörgök, de a tüdőmet még csak egy gyenge nyögés sem hagyja el.

Ez az... Rettegj, pánikolj, hadd igyam a félelmed.

Az árnyörvényből egy kis termetű alak zuhan ki és meztelen lábával a mellkasomra dobbant. Légzésem nehéz, mintha a kis alakot ólomból öntötték volna ki. Csípőig érő hajfonata, mintha önálló életet élne, skorpió farok módjára felkunkorodik. Közelebb hajol az arcomhoz, bal szemében halvány lidércfény gyúl, mely megvilágítja az arcát.

Szája groteszk félmosolyra húzódik, tűhegyes fogai kivillannak az ajkai mögül ahogy kutya módjára felhúzza őket. Fénylő szemében pupillája nincs íriszén pedig egy óra lapja látható. Másik szeme sárgán izzik, és pupillája pusztán egy vékony vonásnak látszik.

Gyenge vagy. Védtelen. Gyáva.

A félelem úrrá lesz rajtam. Nem tudok mozdulni, minden amit tehetek hogy remélem hogy véget ér ez a szörnyű lidércnyomás. A lány nevetése, nem is, kárörvendő hahotázása gleccserré dermeszti az ereim, mialatt fonatai újra meg újra a nyakam felé csapnak.

Halk csilingelést hallok. Mintha a fejem hátuljából jönne. Ahogy elkezdődik a lány köddé válik, az árnyak elenyésznek.

****

4:37