I need you

Szemtől,szemben

Ahogy be lépett meg döbbentem. Az a srác állt a tanár előtt aki állítólag engem nézett az éteremben. Végig néztem rajta és meg kellett állapítanom magamban,hogy nagyon jól nez ki. Szűk szabású farmer, egy egyszerű felső és egy bőr kabát...és persze egy egy egyszerűbb tornacipő. A hangjára tértem észhez és figyeltem mi történik.
-Elnézést a késésért tanár úr. Nagyon rossz volt a forgalom..-mondta és várta a tanár reakcióját..
-Most az egyszer elnézem neked Taemin,de ne legyen több ilyen az év folyamán! Keres egy helyet és ülj le,hogy folytatni tudjam az órát.-Szóval Taemin-nek hívják állapítottam meg magamban. Tovább figyeltem mi lesz. Ő körbe nézet helyet keresve magának...Majd el indult arra amerre én is ültem. Hirtelen lesokkoltam...Le pacsizott pár sráccal,de céltudatosan haladt felénk. Meg próbáltam minél feltűnés mentesen körbe nézni. Mikor is tudatosult bennem,hogy mért erre jön. Sehol máshol nem volt már szabad hely csak mellettem.

Mikor oda ért mellém...
-Szia. Úgy-e szabad ez a hely?-cuki rosszfiúsan mosolygott le rám. Színte le dermedtem ahogy hozzám beszélt. Nem akartam el hinni,hogy ekkora mázlim lenne,hogy pont ő álljon itt velem szemtől szemben... nehezen erőt vettem magamon és válaszoltam..
-Szia. Ppersze..-Neki több se kellet és már helyet is foglalt mellettem és kényelmesen hátra dőlve figyelte az óra menettét. Sugdolozás ütötte meg a fülem. Körbe néztem és többen is minket figyeltek, néhányan csak kíváncsian viszont néhány lány mint ha meg akartak volna ölni a szemeikkel.Én meg inkább nem foglalkozva velük csak füzetembe jegyzetelve és csak is a táblát figyelve meredtem magam elé. Még mindig nem akartam elhinni,hogy tényleg az a srác akit tegnap láttunk és még ide is jár ahova én.

Az óra közepe fele azt vesszem észre,hogy a mellettem ülő elfekszik az asztalon. Rá pillantottam,de ő csak szép nyugodtan el helyezkedett és lehunyta a szemeit. Az óra további része így telt közben rá-rá néztem,kivéve az utolsó pár perc. Akkor éreztem mint ha valaki figyelne. Körbe néztem, mindenki a tanárra figyelt, rá pillantottam a mellettem ülőre és meglepetten látom,hogy már nem is alszik ha nem engem néz. Furán néztem rá,mire ő csak el mosolyodik majd fel kell a padról és figyeli az óra menetet a maradék pár percben.

Ahogy vége lett az órának szinte futottam ki a teremből. Remélem nem vette észre. De annyira fura volt ez az egész. Kint a folyosón megvártam a többieket. Lassacskán ki értek ők is és indultunk a következő órára. Még utoljára hátra néztem, és mint ha meg érezte volna akkor lépet ki a teremből néhány srác társaságában. Gyorsan vissza fordultam és mentem tovább.

A nap további részében csak rajta járt az eszem,alig tudtam oda figyelni az órákon. De ezen kivűl igazából semmi érdekes nem történt a nap folyamán az iskolában. Még véletlenül se láttam szünetekben. Amit azért sajnálok.

Mikor vissza értem koliba Hayun már az ágyon feküdt és egy könyvet olvasott. Mikor meglátott le tette a könyvet és nekem szentelte a figyelmet...
-Szia. Milyen napod volt?-érdeklődőt
-Szia. El sem fogod hinni mi történt velem..de előtte mesélj te! Neked,hogy telt?-alig vártam,hogy elújságoltam neki mi történt,de nem akartam le támadni ezzel és bunkó se akartam lenni,hogy az ő napja felől nem érdeklődőm.
-Mi történt? Kíváncsivá tettél...úgy tűnik veled legalább történt. Nekem unalmasan telt a nap...nem történt semmi izgi...Na,de mesélj!-mosolygott rám érdeklődve...
-Nem vagy éhes? Mert én igen. Nem ugrunk el valahova enni? Közben pedig el mesélem mi történt...
-Rendben..-Hayun rá akart venni,hogy megín abba az éterembe menjünk ahova tegnap is. De sikerült le beszélnem róla,hisz végtére is nem akartunk annyit sétálni...be ültünk egy közelebb lévő éterembe... Ahogy rendeltünk Hayun nem bírta tovább és el kezdett faggatni a mai nappal kapcsolatban..
-Na, akkor mesélj! Mi történt?- érdeklődve nézet rám. Nagy levegőt vettem és kerestem a megfelelő szavakat és,hogy hogyan is kezdjem el...
-Na,szóval. Emlékszel a tegnapi srácra az éteremből?-bolintott-Na,hát láttam ma.
-Hogy mi? Hogyan?- teljesen ledöbbent...
-Hát úgy néz ki,hogy egy egy iskolába jár velem,csak felettem pár évvel...és hát Taemin-nek hívják...-na itt már teljesen lesokolt...majd hirtelen nagy hévvel kezdett el kérdezgetni...
-Mesélj, mindent tudni akarok! Hogy találkoztatok, mit reagált mikor meglátott és persze,hogy beszéltettek-e....-Széles mosollyal várta a válaszaim kérdéseire...Elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig...Mikor végeztem a meséléssel vártam a reakcióját... Amire nem is kellett sokat várnom,viszont nem erre számítottam...
-Nem hiszem el,hogy tegnap meg nem bírta le venni rólad a szemét, most meg úgy tesz mint ha nem is látott volna...-eléggé feldúlhatta amit mondtam,ki haladszot a hangjából a feszültség...
-Nyugodj meg. Hisz ez még sem olyan mint ha jártunk volna és úgy vesz semmibe...-ahogy ezeket mondtam rá mosolyogtam...ő pedig realizálta mit is mondok és hirtelen felnevet majd megszólalt..
-Sajnálom. Hajlamos vagyok kicsit túl reagálni a dolgokat. De igazad van ez meg se olyan mint ha jártatok volna. De azért sajnálom,hogy legalább nem beszéltettek...-szomorkássan rám mosolygott...ez után még pár lényegtelen dologról beszélgettűnk...közben a rendelésünk is kihoztak...
Miután meg ettük az ételeinket vissza indultunk. Vissza érve minél előbb lefeküttűnk.

Reggel elég korán megébredtem és nem tudtam vissza aludni és mivel még volt időm az indulásig,még lustálkodtam az ágyban. Lassan elkészültem és elindultam.

Mikor a suli közelébe érek egy motor hajt el előttem és áll meg a parkoloban. A motort jól megnéztem,hisz imádom a motorokat. Viszont mikor megláttam a motron ülőt bukosisak nélkűl, ledöbentem. Bár nem értem mért,hisz illik hozza,sőt nagyon is...meg ráztam kicsit fejem,hogy el űzzem a gondolataim róla. Taemin le szált a járműről. Majd oldalra nézve meg látott engem...érdeklődve figyelt majd mikor néhány srác oda ment el kezdett velük beszélgetni. Én meg be indultam a kapun át be az épületbe.

Mikor a közelükbe értem hallottam,hogy meg kérdik Taemin-t kit nézet ennyire. Szemem sarkából láttam,hogy ő csak mosolyogva rám mutat. Erre a barátainak se kellett több,felém fordultak és végig néztek rajtam. Minél gyorsabban ahogy csak tudtam feltűnés mentesen folytattam utam.

Bent az a hír fogadott,hogy az egyik óránk együtt lesz tartva egy felsőbb éves osztállyal,de egész évben. Ennek nem igazán örültem,de hát mit csináljak...

A teremben jöttem rá melyik is az a osztály akikkel egész évben erre az órára fogunk járni. Nos,hát szerencsésen kifogtam Taemin osztályát. Mivel most időben érkezett a barátai társaságában foglalt helyet hátúl. Én is el foglaltam egy üres helyet. Ez után nem kellet sokat várni meg is érkezett a tanár.

Le adta az anyagot, majd az óra utolsó néhány percében közölte velünk,hogy páros feladatott fog kiadni. Néhányan örültek, de a legtöbb diák köztük én is inkább húzta a szajjátt. Főleg mikor közölte,hogy egy első éves és egy felső éves lehet csak párban.
Szavazással eldöntöttük,hogy nevek húzásával dőljön el ki kivel lesz.

Fel írtuk neveinket egy papírra és küllőn tálba tetűk a miénket és a felsőbb évesekét. A tanár még közölte velünk,h aki a nevét hallja aljon fel míg megtudja ki lesz a párja. Mivel nem ismer mindenki-mindenkit és így majd tudjak,hogy kit kell keresni.
Ez után mar csak remélni tudtam,hogy valami jó fejjel leszek aki még érti is az anyagot.
-Ren és Hyuna, Key és Lisa, Minho és Jane, Taeyong és...-míg a tanár mondta a neveket azt figyeltem ki mennyire örül a párjának...néhányukat nem izgatta a dolog,de azért volt aki csalódott volt...
-Yoo Na...-nevem meghallva a tanárra emeltem tekintettem...figyeltem ahogy a másik tálkából kihúz egy cetlit majd kihajtogatva olvassa fel azt...-és Taemin...-erre ma már sokadjára döbbenek meg...hatra nézek az említettre ő,hogy reagál a párosunkra...
-Nos, ennyi lenne. Meg vannak a párok. Kérlek titeket,hogy a következő két hetet használjátok ki és szépen végig gondolt feladatokat szeretnék látni...

Vége az órának én pedig nagy levegőt véve indultam el Taemin-ék fele. Oda érve egyből észre vettek és érdeklődő tekintettel bár,de valami más kifejezés is tükröződött az arcukról. Amit nem tudtam hova tenni...