I need you

Érzelmek

Hyuna ott állt velem szemben és majd felrobbant a dühtől,hirtelen elindult felém és ha Taemin nem áll közénk vissza tartva a lányt biztos,hogy nekem eset volna.

-Te ribanc! Nem meg mondtam,hogy mi lesz ha kikezdesz vele?!-Kapálózót Taemin karjai közt.-Engedj el!-Kapálózott és ütötte Taemin-t ahol érte. az említett csak tűrte,majd megunva a lány ténykedését derekánál fogva felkapva eltűntek a tömegben. Kissé dühösen és egyben csalódottan néztem abba az irányban amerre eltűntek,majd egy kezet éreztem meg a vállamon. Megfordulva Key-vel találtam magam szemben,aki együtt érzően nézet rám.

-Ne,gondolj semmi rosszra. Csak helyre teszi kicsit és ha, őszinte akarok lenni már igazán rá fér a csajra.-Mosolygott rám aranyosan,majd megfogva csuklom és a többiekhez vezetett. Akik kint az udvaron a medence szélén ültek és lábukat bele lógatva beszélgettek. Oda érve egyből fogtam magam és barátnőm mellé ülve követtem példájukat, Key is így tett. Kezdtem egyre jóban érezni magam, már már arról is kezdtem megfeledkezni a társaság és persze a pia segítségével,hogy Taemin kivel is távozott kitudja hova és mit csinálni. Mivel az italom már kifogyott úgy döntöttem,hogy elmegyek után tölteni. Elindulva a medence felé meggondoltam magam és inkább elindultam a ház előtti kis placcra egy kicsit egyedül lenni. A holdfényes éjszakában ültem le a padkára és ittam a magammal hozott piám. Majd ismerős hangokat hallottam közeledni. Hátra néztem és megláttam Taemin-t és Hyuná-t egymásba karolva. Ahol voltam nem láthattak mivel egy bokor takarásában voltam,onnan néztem a jelenetet. Egy kocsi állt meg az úton és ők afelé tartottak. Taemin be akarta segíteni a lányt mikor az a másik nyakába karolt és közel hajolva csókolta meg. Taemin nem lökte el,nem csinált semmit. Én viszont eleget láttam,felkeltem és össze törve indultam vissza a házba mikor Minho lépet ki az ajtón és meglátva megszólított.

-Yoo Na,már mindenhol kerestünk.-Szemem sarkából láttam,hogy a gerlepár szét rebbent és Taemin ijedten néz felém. Minho feldúlt arcom láttán értetlenül nézet mikor észre vette a mögöttem lévőket,majd mindent értő tekintettel oda sietett hozzám és átkarolva kísért be a többiekhez. Oda fele le kaptam az asztalról egy vodkát és jól meghúztam az üveg tartalmát. Már majd nem kiittam az egész üveget mikor megéreztem,hogy valaki derekamra teszi kezét és hozzám simul. Tudtam,hogy az a nagyszájú srác az,de nem érdekelt. Elég részeg voltam és eléggé összetört már ahhoz,hogy ne törődjek vele ki az. Tetszett neki,hogy hagyom magam derekamra fogva húzott a táncparkettre ahol már alig voltak páran és hozzám simulva folytatta a táncolást. Követve példáját táncoltam én is. Hátulról derekam fogva,nyakam csókolgatta én pedig hátra nyúlva fogtam fejét és oldalra döntve fejem hagytam,hogy jóban hozzá férjen nyakamhoz. Éreztem ahogy keze a felsőm alá nyúl,de nem ellenkeztem. A következő pillanatban már csak arra eszméltem fel,hogy valaki kiránt a srác kezei közül és egy jobbost adva neki küldi a földre. A földről mérgesen nézet fel támadójára,én is így tettem és meglepetten láttam,hogy Taemin mérgesen áll mellettem.

-Még is mit képzelsz, mit csinálsz?-Kelt fel a földről és eset neki Taemin-nek.

-Én, mit képzelek?!-Akadt ki a mellettem lévő.-Megmondtam,hogy hagyd békén. Nem mondhatod,hogy nem figyelmeztettelek!-Még sose láttam ilyen dühösnek.

-Mit akadsz ki,neked ott van Hyuna. Ne akarj már mindenkit.-Több se kellet,Taemin megint behúzott neki és most már abba se hagyta ahogy ellenfele is elkezdte ütni. Próbáltam közéjük állni,de csak azt értem el vele,hogy én is kaptam egy kisebb ütést a kezemre és félre löktek. De nem foglalkoztam vele,megint közéjük álltam és most sikerrel is jártam.

-Fejezzétek már be! Nem vagyok holmi tárgy amin össze kell kapni és szétverni a másikat.-Akadtam ki teljesen. Majd nem törődve velük indultam el kifele,közben össze futottam Minho-val aki közölte velem,hogy nyugodtan mennyek fel az egyik szobába pihenni. Először nem akartam elfogadni az ajánlatot,de rá kellet jönnöm,hogy ilyen állapotban nem tudok haza menni. Így miután elküldte a maradék embereket elindultam felfele Minho társaságában,hogy megmutathassa a szobát merre is van. Oda érve megköszöntem ő pedig egyből el is tűnt az egyik ajtó mögött. A többiek is lefeküdtek már,Taemin-t viszont az eset óta nem láttam. Léptem volna be a szobába mikor egy ismerős illatot éreztem és már csak arra eszméltem fel,hogy belülről az ajtónak vagyok nyomva Taemin jóvoltából. Próbáltam szabadulni,de túl erősen szorított. Fájdalmas és ittas hangon suttogott bele fülembe.

-Őt nem akartad ellökni,akkor engem mért?! Mért nem hagyod,hogy közeledjek feléd?!-Szorított még jobban rá kezeimre és hirtelen elkezdte erőszakosan csókolni nyakam. Próbáltam el lökni magamtól,nem sok sikerrel.

-Taemi...Hagyd abba!-Szóltam rá feldúltan és löktem rajt kicsit nagyobbat, erre abba hagyta a nyakam csókolását és kicsit el húzódott tőlem. Szemébe néztem és láttam,hogy valami nagyon bántja és az alkohol miatt nem is teljesen úrra önmagának.-Te részeg vagy,menj aludni majd holnap beszélünk.-Léptem volna el mellette,de hirtelen hátulról át karolta a derekam. Ledermedtem,egyszerűen fogalmam sincs mért csinálja ezt.

-Kérlek, bocsáss meg nekem...-Bújt bele fejével nyakhajlatomba. Hiába eset jól ölelése kibontakoztam belőle és szembe fordultam vele és nagy levegőt véve végre megszólaltam.

-Nem tudom mért kérsz tőlem bocsánatot és a mostani viselkedésed sem tudom hová tenni. Ép ezért lenne jó ha most szépen vissza mennél a neked szánt szobába és kialudnád magad és majd esetleg holnap kitisztult fejjel beszélhetünk.

- De én most akarok beszélni.-Nyúlt kezem után,hogy aztán lágyan megfogja azt. Mámoros tekintettel nézett le rám.-Kérlek...-Beleegyezve ültem le az ágy szélére és mivel Taemin nem engedte el kezem követte példám ő is. Csendben vártam,hogy miről is akar beszélni,de egy jó ideig csendben volt és nézte kezünket. Mikor mar ép szóra nyitottam volna a szám,megszólalt.-Mért hagytad annak a szemétnek,hogy úgy érjen hozzád? Mért,ha nekem még azt is nehezen viseled ha hozzád érek?!- Nem kiabált,viszont érezhetően feszült volt.
-Nem tudom mért kérsz számon,mikor igazából semmi közünk egymáshoz. Te is és én is azzal csinálunk amit ép akarunk,akivel akarjuk.-Kicsit erélyesebben és megbántott hangnemben sikerült közölnőm vele mondandóm. Viszont nincs joga számon kérni,főleg az után nem,hogy láttam Hyuna-val.-Ja,és csak,hogy tisztázzuk...te mondtad,hogy ne közelítsek feléd...-Ahogy ezt kimondtam szinte teljesen eltűnt a düh az arcáról és felváltotta a szomorúság.
-Én nem ezt akartam. Én csak...én csak...meg akartalak védeni...-szinte sutogott,de még is hallottam mit mondott. Ha még mindig nem tudnák a bandákról nem érteném ezt a mondatát,de így viszont azért nem értem mert mért akarna ő...pont ő megvédeni engem,főleg mivel nem is érdeklem egyáltalán.-Nem akartam,hogy bajodesen miattam/miattunk...de a srácok nagyon megkedveltek és mikor látom,hogy velük milyen jobban vagy öszíntén kicsit...féltékeny lettem...-Keze még mindig nem engedte el az enyémet,de fejét felemelte és szemembe nézet. Én utolsó pár szava miatt teljesen értetlenül néztem vissza rá.-Féltékeny voltam/vagyok, hogy az ő közelükben fesztelenűl vidám vagy...viszont az enyémben zárkozott és nem is próbálsz közeledni...-Hangjából már csak a szomorúságot halottam ki.
-Fogalmam sincs mit vársz most tőlem. Eddig konkrétan megfenyegettél,hogy ne legyek a közeletekben/közeledben most pedig azt akarod,hogy úgy bánjak veled mint a többiekkel...-Egyáltalán nem volt él a hangomban,csak emlékeztettem a törtétekre.
-Már akkor is nehezen türtőztettem magam,hogy ne engedjelek közel és ezt mindenki tudja csak...te nem.-Kezét felemelve tűrte el egy tincsem a fülem mögé és kezét ott felejtve kezdte el simogatni hüvelykujjával arc élem. Teljesen megbabonázott az érintése,alig bírtam arra figyelni amit mond.-Mikor elösszőr találkoztunk éreztem már,hogy te kellesz nekem...senki nem mert úgy beszélni velem ahogy te...egyik lány se mondott még nekem nemet csak te...kivancsi lettem rád...hogy milyen vagy...hogy milyen lenne veled barátkozni...de,nem tehettem...ha még is megtettem volna veszélybe sodorlak...de még így se tudtam elkerülni azt,hogy ne téged figyeljelek állandóan,hogy ne aggódjak érted állandóan...hogy ne akarjalak megvédeni...-Nem akarok hinni a fülemnek,most tényleg az érzéseiről beszél és,hogy konkrétan akar engem...az lehetetlen...képtelenség...ezekkel a gondolatokkal együtt,be is ugrott a csókjuk Hyuna-val. Erre a gondolatra elfordítottam fejem így ő a még mindig ott lévő kezét vissza tette az ölébe. Hiányzott az érintése,de nem akartam,hogy kihasználjon. Nem akartam olyan szánalmas lenni mint Hyuna.
-Nehezen tudok hinni neked,azok után amiket csináltál...-Fel álltam az ágyról.-Most már tényleg aludni szeretnék.- Utaltam arra,hogy most már ideje lenne távoznia. Meg se mozdult csak csalódottan nézett maga elé. Nem törődtem vele, le vettem cipőm és ahogy voltam be feküdtem az ágy egyik oldalára. Nem sokkal később hallottam,hogy mocorogni kezd és fel áll ő is az ágyról. Majd lépteit egyre közelebb hallottam,míg nem meg állt az ágy mellet. Nem láthattam mit csinál mivel háttal feküdtem neki,de aztán meg éreztem ahogy mellettem besüllyed az ágy és közel húzódva hozzám ölelt át.
-Jól tudom,hogy hülye voltam. Viszont azt is tudom,hogy veled akarok lenni.-Suttogta, majd amennyire lehetett oda bújt még jobban hozzám. Kezemet lágyan simogatta és egy csókot adott fejemre és nyakhajlatomba. Ezek után kényelmesebben el helyezkedett és elaludt, nem sokkal később engem is elnyomott az álom az ölelő karjai közt.