I need you

Kétségek közt

Ahogy megláttam,hogy Taemin fekszik ott nyomban oda szaladtam és probáltam magához téritteni. Amikor meg láttam,hogy egy szúrt seb van az oldalán... Teljesen be pánikoltam...
-Taemin ébredj,kérlek! Taemin..! Mit csináljak? Mmit kéne tennem?...A mentők...Fffel kell hívnom a mentőket...-gondolkodtam hangosan és már nyultam is a zsebemben lévő telefonomért...mikor meg éreztem egy gyenge kéz fejett a kezemen...fel néztem és szembe találtam magam fájdalmas tekintetével...
-Nnne...hívd...a...mentőket...Ne...hívj...
senkit...-mondta nehezen és elfuló hangal...én csak értetlenül néztem rá...
-De hisz korházba kell vinni súlyosnak tünek a sérűléseid...Mi történt? Mért fekszel a saját véredben?-kérdeztem tőle teljesen őnkivületi állapotban...de ő csak azt ismételgette,hogy ne hívjak senkit...probáltam kicsit megnyugodni,de nem igazán sikerűlt...körűl neztem hát ha van valaki a közelben aki tudna segiteni,de késői óra révén nem járkált már senki az utcákon...
Ahogy körbe néztem meg láttam,hogy Taemin kezzében egy fekete fegyver van,melynek markolatában egy cseresznyefa virágzó ág minta van...teljesen lesokkolt...Mért hord magánál fegyvert? Mi ez az egész?... mig ezeken gondolkodtam le vettem a hosszújum és el szoritottam vele amennyire csak tudtam az oldalán lévő sebből jövő vérzést...majd megprobáltam feltámogatni mig valamennyire magánál van...hisz ha megin elájul lehetettlen lesz számomra bárhova is elvinni...
Sikerűlt fel segiteni a földről,bár gyenge de az ő segitségével tudtúnk haladni a kolégium felé.
Csak remélni tudtam,hogy már mindenki alszik és nem vesznek észre minket..

Elég sokág tartott mig oda értűnk...közben meg is kellett állnunk,hogy ő is pihenjen kicsit és én is...egyik ilyen alkalomnál vettem egy patikában pár fertötlenitőt,gézt és fájdalom csillapitott is. Szerencsémre a koliban van lift ,így nem kell a harmadikra fel segitenem a lépcsőn.

Probáltam minél halkabban be segiteni a szobába. Szerencsére sikerűlt úgy,hogy senki sem vett minket észre. Ovatosan amennyire csak tudtam le fektettem az ágyra. Majd a fürdőbe el rohantam vízért,hogy le moshassam a már megalvatt vért a sérűléseiről.
Mikor vissza értem már megin nem volt magánál. Gyorsan elenőriztem a légzéset remegő kezeimmel. De úgy tünik csak el aludt. Nem is baj így legalább nem lesz annyira zavarba ejtő mikor felhuzzom majd a felsőjét,hogy lekezelhessem az oldalán lévő sebet.

Elösszőr az oldalát nézem meg, mivel az tűnik a legrosszabbnak. Remegő kezekkel huztam fel felsőjét számitva a legrosszabbra. Közben pedig nem gondolva arra,hogy szinte fél pucéran fekszik előttem. Addig huztam csak fel poloját mig rendesen rá nem láttam az egész sebre. Szépen le mostam róla a vért és akkor láttam,hogy szerencsére nem olyan mély a vágás és valoszínűleg nem csak a vérveszteség miatt ájult el. Lefertöttlenítettem minden sebét,amit kellett azt be is kötöttem. Nem vagyok benne biztos,hogy teljesen jó munkát végeztem-e,de rosszabb ettől biztos nem lesz. Azért az éjszaka folyamán rá-rá néztem,hogy biztos jól van-e vagy estleg nem lázasodott-e be. De szerencsére egyik sem.

Reggel fáradtan ébredtem. Gyorsan rá néztem betegemre aki még mindig úgyan úgy fekűtt ahogy este. Még mielőtt el kezdtem volna készűlődni még elenőriztem,hogy minden rendben van-e. Sajnos muszály be mennem az iskolába, bár nem szívesen hagyom itt ilyen állapotban. Írtam neki egy cetlit ha felébredne ne lepődjőn meg nagyon. Leírtam,hogy én hoztam ide és nyugottan maradjon pihenni és persze,hogy vegye be a fájdalom csillapitokat... oda tettem az éjeliszekrényre a gyogyszerrel együtt,ez uttán nehéz szívvel el indultam...

Abban a pár órában nem tudtam koncentrálni, végig azon járt az eszem,hogy minden rendben van-e vele így,hogy senki nem figyel rá. Persze azon is gondolkodtam mi történhetett vele.
Egyik szünetben láttam a haverjait, nem úgy tűnt,hogy tudnák mi is történt Taemin-nel. Nem törődtem velűk sokáig hisz az óráimnak vége és siettem vissza, nagyon agodtam már. Reméltem,hogy nem súlyosbodott az állapota és jobb esetben vissza is nyerte már az eszméletétt.