I need you

A tettek mögött?

Én csak értetlenül figyeltem az eseményeket. Nem értettem mi történik. Mért van itt Taemin és mért van ennyire kiakadva...

-Taemin, tudom menyire fontos és pont ezért is vagyok itt meg a te baromságod miatt...-kicsit több indulattal mondta így kezdtek el uralkodni az érzelmek...-és ha már így számon kérjük egymáson a dolgokat...még csak meg sem köszönted neki,hogy megmentett... -tágra nyíltak a szemeim a meglepetségtől...honnan tudta,hogy én voltam mikor nem is mondtam neki semmit?!...Taemin el mondta volna?! és ekkor ugrott be,hogy a suli előtt ezért mutathattak rám és néztek annyira meg...ezt megállapítva figyeltem a további történéseket -helyette inkább úgy bánsz vele mint valami senkiházival,amit kicsit sem érdemel meg...Pedig nagyon jól tudom,hogy pont nem így akarsz vele viselkedni...-kezd érdekes irányba menni ez a beszélgetés...viszont egyre kínosabb a számomra ez a helyzet...

-Őőő...Látom sok mindent kell megbeszélnetek...jobb ha én megyek...-álltam fel és szedtem össze a cuccaim...Értetlen arccal nézték tettem...

-Ne menj,még az ételed se etted meg...-kérlelt

-Nem igazán vagyok már éhes,de el viszem...-mosolyogtam rá kedvesen-és tényleg mennem kell már, nektek is van még mit megbeszélnetek,szóval...-köszöntem volna el miközben már indultam is volna fizetni...

-Ha ennyire menni akarsz elkísérlek!-állt fel mondandója közben és felém indult...

-Erre igazán semmi szükség...-mosolyodtam el aggodalmán és mondatom közben rá néztem Taeminre akinek egy pillanatra elkomorult az arca,amit nem tudtam hova tenni...

-Ha ennyire menni akar had menjen...-szólalt meg Taemin ridegen,mire Minho dühösen nézet rá... Én viszont nem törődtem vele és a mellettem lévőnek szenteltem figyelmem...-Csak két sarokra van a koli,ne aggódj annyit,nem történik semmi...Maradjatok és beszélgessetek...küldök egy üzit ha vissza értem...-rám nézet és próbált le higgadni

-Igen is veszélyes ilyenkor egyedül sétálgatni!-nézet rám aggódó szemekkel...nem értettem mért aggódik ennyire...de nem hagyhattam,hogy velem jöjjön és ne beszéljék meg a dolgokat...így próbáltam hatni rá...

-Minho, legyél a barátoddal... értem meg ne aggódj.-épp meg akart szólalni mikor felmutattam mutató ujjam,ezzel közölve vele,hogy ne szóljon közbe...-Ha viszont tovább erősködsz,nem engedem meg amit a parkban beszéltünk...-direkt sejtelmesen fogalmaztam meg mondandóm,hogy lássam mit is reagál Taemin...szemem sarkából figyeltem reakcióját...teste megfeszült és elsötétült tekintettel figyelt minket...Ezeket látva már minden figyelmem Minho-ra fordítottam...Ő elgondolkodva figyelt,majd hátra nézve barátjára nagyot sóhajtott és beleegyezően bólintott egyet...Diadal itass mosollyal mentem elcsomagoltatni a maradék ételem és ki fizettem a fogyasztásunk...Ezek után egy pillantást vetettem az asztal felé ahol a srácokat hagytam,de már nem voltak ott...Sóhajtottam egyet majd elindultam a kijárat fele.

Vissza fele menet egy szűkebb utcából ismerős hangokat hallottam. Egy pillanatra megálltam,majd ép indultam volna hisz nem az én dolgom. Mikor meghallottam a nevem...meg torpantam és figyeltem,hogy jól hallottam-e...

-...tudod te,hogy mennyire nem érdemli meg ahogy bánsz vele?!...

-Nagyon is jól tudod mért nem közeledek Yoo Na felé! Így is nagy veszélyt vállalt mikor meg mentett...-hangja kicsit el csuklott beszéd közben...nem értettem pontosan miről is van szó de az biztos,hogy tényleg rólam beszélnek...kíváncsivá tettek,így kicsit közelebb merészkedtem és a fal mögül kikukkantva figyeltem őket...-Nem jöhet rá Minjun,hogy segített nekem vagy bármi köze van hozzám! De persze te ezt is elintézed és hirtelenjében őri barik letettek...-egyre jobban éreztem a feszültséget kettejük közt...Ki lehet az a Minjun akiről beszélnek és mért nem tudhat rólam?...