Red Moon /Befejezet/

3

Egész éjszaka a várost jártam, egyedül hogy át gondoljak mindent.Nem vágytam most senki társaságára,így egyedül el jöttem a városba.Egyszerűen hiába voltam vámpír, de szét marja a bánat a lelkem. Hogy apám meg akar ölni és új szülött sereget toborozz hogy Corin tervét be fejezze a Volturi ellen.És főleg ellenem!! Sajnos apámat nem tudom apának hívni mert ő egy szörnyeteg inkább! Volturi tanított meg nekem mindent. Hogy mi az hogy Család és szeretett. Aro-nak és az egész csapatnak, nagyon sokat köszönhetek. Így hát döntöttem nem apám fog ide jönni Volterába hanem, én megyek el hozzá Materába. Mivel Alec ki derítette hogy most épp ott tartozkodnak. Nem engedhetem, hogy a Családom én miattam bajba kerüljön. Bele pusztulnék ha Demetrinek baja esne így én fogom fel keresni és megölni elég erős képességem van hogy le győzzem. ha meg nem akkor meg legalább meg probáltam a Volturiért és főleg Demetriért. Ő érte tűzbe is bele mennék ha azzal meg menthettem. Mindennél jobban szeretem még ha ő ezt még nem is sejti. 

Találtam magamnak egy tökéletes helyet a városban egy nagy épület tetejét a város szélén.Épp hogy ültem volna le meg csapott egy ismerős illat!  

-Jól van Demetri most már elő bújhatsz!!!

-Mit keresel itt?? egyedül szeretnék most lenni!!

-Nem nem fogom hagyni hogy ilyen állapotba egyedül mászkálj Voltera városában északa!!! Karen tudod jól hogy én mindig is melletted álltam ahogy te is én mellettem szóval most ez mért lenne kivételes dolog? 

-Dem neked is szoktak ilyen napjaid lenni hogy nem lehet hozzád szólni mert olyan kedved van és veszekedsz vagy épp kötekedsz. és jobban szereted olyankor ha egyedül lehetsz na most én is épp ebben a cipőben vagyok!! elegem van mindenből. Tudod nem akarom el hinni hogy ennyi idő után is apám ennyire utál és hogy meg akar ölni egyszerűen nem értem!!! Soha nem ártottam neki. Mindig úgy táncoltam ahogy ő fütyült. De az se volt jó neki ütőt vert anyám hogy meg ússza a veréseket ellenem úszítota inkább apámat hogy ne legyen neki a baja. Szóval anyaságból egy nagy nulla. Ne tudd meg Demetri hogy mennyit köszönhetek neked hogy meg menettetted akkor éjjel az én életemet. Nekem ti vagytok a családom és érteeeed féleeek..

egyszerűen nem bírtam már vissza tartani a könnyeimet. Demetri a közelembe jött én meg  a karjaiba vetettem magam. szorosan magához ölelt. Olyan biztonságot éreztem a karjaiban hogy legalább egy kis időre le tudtam csillapodni és a sírást is abba tudtam hagyni. Demetrinek a tekintetében láttam az aggodalmat. Ekkor Demetri az arcomat meg fogta mind  a két kezével lágyan. 

-Karen életem árán is meg védelek!!! nem fogom hagyni senkinek soha hogy ártson neked!! El kell mondanom neked valamit Mindennél jobban szeretlek és foglak is amíg világ a világ. Volturinak én régen hűséget fogattam hogy mindenbe védelmezni fogom őket. De jöttél te Karen és ez a hűségem valahogy el gyengült amikor meg láttalak abban a pincében és át változtattalak én ott tudtam hogy csak téged akarlak. Eddig nem mertem neked be vallani mert féltem a reakciódtól csak az a helyzet hogy bennem egyre jobban és jobban erősödnek bennem az érzelmek feléd és eddig bírtam magamban tartani. 

-Demetri ne tudd meg hogy mennyire boldog vagyok most!! mivel én is pontosan ugyan ezt érzem irántad mindennél jobban szeretlek én is téged!!!

És ekkor meg történt az amire mindig is vágytam. Demetri meg csókolt lágyan hírtelen meg szünt minden fájdalmam nem a gravitáció tartott már a földön hanem ő én voltam most ebben a pillanatban a világon a legboldogabb nő!  csókunk után össze bújva figyeltük együtt Voltera fényeit csendesen amikor Demetri meg szólalt.

-Vigyázni fogok rád örökre! nem fogom hagyni senkinek hogy hozzád érjen! te vagy a legnagyobb kincsem ebben a világban együtt mindent meg fogunk oldani ahogy eddig is!! Nagyon de nagyon szeretlek Karen Volturi.