Révülés

11. fejezet: Visszatérés a gyűrűbe

   Mire visszaértek a gyűrűbe, a táltos már nagyon gyenge volt. Rasdi meglehetősen aggódott érte, mert tudta, hogy az öregség az egyetlen olyan "betegség", aminek sem lassítására, sem orvoslására nem tud gyógyírt. Az út végén már szinte könyörgött Suronnak, hogy ott ne merje hagyni a gyűrűben egyedül, szüksége lesz a törzsnek és a menekülteknek az erejére, éleslátására, segítenie kell még sokat... De az öreg csak annyit morgott neki vissza, hogy épp elég, ha ő maga tudja, hogy mit akar, inkább arra ügyeljenek, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet Geysával, mert egyelőre nem kellene mindenki tudomására hozni, hogy együtt vannak. Még Kunccsal is váltott pár titkos szót a táltos, aki nagyokat bólogatva hallgatta a szavait.

Geysa nagyon szótlan volt. Gondolatai megoldást kerestek, katonai és férfiúi oldaláról is átrágta magát a teendőkön. Mérlegre kellett tennie sok mindent és határozott döntéseket hoznia az elkövetkező napokban, hogy emberei és a hosszú évekig keresett és végre megtalált Rasdija is egyformán bízzanak benne. Ahogy beléptek a gyűrűbe, katonái körbevették, látta az arcukon, hogy megoldást várnak tőle a hirtelen támadt helyzetre. Érintés nélkül váltak szét Rasdival. Geysa a katonák szállása felé vette az irányt, Kuncs pedig a lányt és az öreget azonnal az ispotályba vezette, ahol Suron lepihent, erősítő italt, ételt vett magához, Rasdi pedig mellé ült a földre és az ágy szélére hajtotta a fejét.

Övend kagán a katonák között ült és halkan beszélgetett seregének vezetőivel. Nagyon megörült, mikor Geysa megjelent, felállt, egy pillanatra összekapaszkodtak.

"...- Estére hívtam össze a gyűlést. Suron?..." - kérdezte a kagán.

"...- Ott lesz ő is." - mondta Geysa, majd visszaültek az emberek közé, hogy ellássák a vezérüket pontosabb információkkal.

Rasdihoz is eljutott a hír, hogy este lesz a nagygyűlés. Kicsit megpróbálta felerősíteni a táltost, hogy ott lehessen ő is, de az öreg nyűgös volt és valahogy nem önmaga, nehéz volt ott tartani a valóságban. A lány érezte, hogy nem sokáig tud már velük lenni, de azt is tudta, hogy még nem ez lesz a végnapja. Késő délután a táltos egyszer csak felült és azt mondta:

"...- Rasdim, lányom... Este kísérj el a gyűlésre, meg kell tudniuk, hogy Te leszel az utódom. Többet érsz, mint én valaha értem, többet tudsz most, mint én annak idején ennyi idősen. Segítened kell a törzsünk jövőjét az erőddel, hiteddel. De egy ideig tartózkodnod kell Geysától, hogy a a táltos vezetők bízzanak benned és részesülhessél a beavatásban..."

"...- Suron...nem vagyok még felkészülve erre... Hogy lehetnék nőként az utódod? Tudod, hogy a törzsben ez tiltott, mióta létezünk..."- kérdezte a lány.

"...- Kedvesem, olyan erő birtokában vagy, amelyben megerősödve törzsünk támogatója lehetsz. Meg fogják érteni, ha látják ahogy én, amit tudsz, amit érzel. Nem fog számítani, hogy nőnek születtél. Csak a tudás fog megjelenni a szemük előtt. Ideje a változásnak Rasdi, és ezt a változást Te fogod elindítani."

A lány erre már csak bólintott. Óriási felelősséget kellett volna magára vállalnia, ha valóban megtörténik a táltossá avatása. Ijesztő volt, ugyanakkor várta is, mert tombolt benne az erő, de kellett hozzá egy olyan átjáró, amin keresztül ki tud törni belőle. Úgy gondolta, hogy magába kell kicsit révednie estig. Az öreg táltost az egyik ispotályos asszonyra bízta, s felment a kis bokros helyre, ahonnan a csillagokat szokta nézni.

Szulát hívta magához, bár nem tudta, hogy épp merre jár. Amikor a gyűrűbe értek, a macska elvált tőlük. Nem szerette a sok ember közelségét, de sosem ment igazán távol a lánytól. Rasdi halkan szólította még egyszer, majd kendőjére heveredett, szemét becsukta. Fáradt volt és izgatott. Agya vészjelzéseket is küldött neki, nem tudta mire vélni, de próbálta megfejteni, hogy mivel van kapcsolatban. Átgondolta, hogy este, mikor Suron bejelenti, hogy a támogatását adja Rasdi táltossá választásához, hogyan fog reagálni, mit fog mondani. Sejtette, hogy nem mindenki fogja ugyanúgy áldását adni a dologhoz, de azt is érezte, hogy mégis meg fog történni a beavatása. Gondolatai kedvese felé fordultak, szinte azonnal érezte érintését, ajkát, ízét. Ettől kapott végül erőre, így hagyta, hogy fantáziája és a benne áradó érzelmek elvigyék egy teljesen más, megnyugtató, de mégis vággyal teli világba, ahol ők ketten vannak és béke övezi az életüket. E gondolatok közepette aludt el. Rövid pihenő után a gyűrűn át csörgedező patak felé vette az irányt, nem bírta tovább víz nélkül.

Geysa, miután beszélt Övenddel és a katonákkal, a műhelye felé indult. Kuncs is vele tartott, észre sem vették, ahogy a katonák mögött végighallgatta a megbeszélést. Geysa nagyon szótlan volt, a fiatal fiú tudta, hogy ilyenkor nem zavarhatja. A műhelyhez érve Geysa megkérte, hogy nézzen utána, hogy van Suron.

Az ajtón belépve máris érezte azt a kellemes érzést, amikor keze szinte bizseregni kezdett a munka lehetőségétől... Leült az asztalhoz, anyagot keresett és nekiállt dolgozni. Még maga sem tudta, hogy mit akar pontosan, csak a minta járt a fejében, amit először nagy méretben lerajzolt egy keskeny fadarabra. Keze gyorsan dolgozott a szénnel, de közben gondolatai egyre inkább a lányon jártak. Kuncs visszatért, elmondta, hogy a táltos erősebb, estére mindenképpen ott lesz a gyűlésen Rasdival együtt. A férfi kérdezte, ott van-e még vele a lány, ápolja-e, de a fiú csak annyit mondott, hogy korábban már elment és még nem tért vissza. Geysa megköszönte, amit a fiú intézett és elküldte pihenni. Ő maga befejezte a mintát, szeme elé emelte, szemét összehúzva szemlélte, javítgatott rajta, aztán gyors elhatározással felállt, friss vizet hozott magának, lemosta magáról az út porát, ruhát váltott és elindult megkeresni kedvesét. Tudta, hogy merre induljon, pontosan érezte, hol fogja megtalálni.

Rasdi keresett egy elhagyatottabb helyet a parton, kimosta a patakban a nagy kendőt, egy közeli fára terítette a könnyű anyagot, ami azonnal elkezdett száradni a melegben. Ő maga is - gyakran körbekémlelve - levetkőzött, hogy egy mélyebb résznél hamar megfürödjön. A víz jéghideg volt, de úgy érezte, végre friss és élénk minden gondolata. Szula is megjelent, s bár ő írtózott a víztől, a patakhoz egészen közel feküdt le és figyelte a lány minden mozdulatát. Rasdi nagyon fázott, hamar a kendőért indult, ami szinte száraz volt már, így magára tekerte. Hálát adott az Oltalmazónak, hogy nem vették észre, majd rögtön azután azért is, mert társa meglelte... Geysa abban a pillanatban jött ki a bokrok mögül, arcán széles mosollyal. A lány odaszaladt hozzá, szorosan megölelte és beszívta nyakának illatát. A férfi eközben kissé megemelte, vállát, derekát simította végig keze, míg végül csókban fonódtak össze. Alig tudták egymást elengedni, majd végül nem is tették igazán, csak míg leheveredtek a patak partjára. Geysa letette övét maguk mellé. Szula méltóságteljesen jelezte, hogy ő is ott van, de Rasdi csak annyit mondott neki, hogy: "... - Később Szula... Most figyelj...", mire a macska lassan, kissé vonakodva felkelt és elballagott.

Ölelkeztek. Hosszan, épp csak érintve egymást érzékenyebb helyeken. A férfi óvatosan kibontotta a lány melle fölött megkötött kendőt, kibontotta szép melleit. Csókkal borította, melytől Rasdi reszketett, mint aki fél. Geysa minden újabb mozdulatánál kérdőn nézett rá, mintegy beleegyezését kérve az újabb ismeretlen hely felfedezésére, s a lány mindig bólintott. Amikor már nem bírta tovább, ő kért engedélyt kedvesétől, hogy érintse, ízlelje vagy éppen megszorítsa azokon a helyeken is, ahol még a keze soha nem járt. Kibontotta ingéből, meglazította nadrágját, annak dereka alá csúsztatta kezét. Apránként fedezték fel egymást, majd Geysa végül hanyatt fektetve a lányt, mellét szájába vette, szívta, szerette, végül addig simogatta dombját, míg el nem juttatta a gyönyörhöz. Rasdi halk zihálásától és nyögéseitől teljesen eszét vesztette, de visszafogta magát. Tudta, hogy még nem jött el az idő a beteljesüléshez. Szerelme, miután teste abbahagyta a belső lüktetést és szívének ritmusa is visszaállt egy viszonylag nyugodt tempóra, a férfihoz bújt, kezébe vette férfiasságát és kényeztette, mellkasát csókolta, száját vette birtokba, míg annak teste és lelke is robbanásig feszülve engedte el magát.

Kis ideig egymáson pihentek, aztán Geysa betakargatta a lányt, mint akinek akkor jutott eszébe, hogy esetleg más is megpillanthatja. Körül is nézett, mert még a gondolattól is összeszorult a gyomra, hogy más is láthatja, érintheti kedvesét. Rasdi látva, hogy arca elkomorul, elmosolyodott és csak annyit mondott:

"... - Nincs mitől tartanod Kedves..." Ezzel szájon csókolta a férfit, hosszan, finoman, kicsit ellentmondást nem tűrően, míg azt nem érezte, hogy enyhül a feszültsége. Ezután felkeltek, felöltöztek, Rasdi Szulát hívta és visszaindultak a házakhoz, hogy éhségüket csillapítsák.