Révülés

5. fejezet: Látni egymást...

    Geysának még két napjába került, hogy régi szállására visszatérhessen. Katonái megörültek neki, vállát veregették, megmentőnek szólították. Geysa meghallgatta, hogy az elmúlt sok nap mi történt a gyűrűkben, gyűrűkön kívül. Átvette újra a parancsnokságot, melyet emberei hálásan fogadtak, mert bár jó kezekben voltak, mégis saját hadnagyuk irányítását fogadták el magukénak. Még Övend kagán is meglátogatta és egyeztettek a közelmúlt történéseiről. Geysa számára kiderült, hogy szerencsés és valójában gyors gyógyulása tényleg az apró nőnek köszönhető, aki csodás főzeteivel és szigorú felügyeletével napok alatt állította újra lábra. Katonái elmondták, hogy míg a lány ápolta, nem engedett Geysa közelébe senkit. Látták, hogy szinte el sem mozdul mellőle, a fekhelye mellett térdelve aludt, csak gyógynövényeket ment el olykor gyűjteni a közeli rétről.

A hadnagy mindent meghallgatott, de a lány nevét végül nem a katonáktól tudta meg, hanem Kuncstól, a segédjétől, mikor végre ellátogathatott ötvös műhelyébe. Geysa számára a műhely volt az a hely, ahova megnyugodni és gondolkodni tért meg. A gyűrű lakói szerették munkáit, s bár sokáig dolgozott egy-egy darabon, megérte várni az egyedi ékszerekre, övcsatokra, lószerszám díszekre, kardmarkolatokra. Kuncs rendben tartotta a műhelyt, büszke is volt magára az ifjú legényke. Ötvös szeretett volna lenni ő is, és mestere távollétében is gyakorolta a munkát, egyszerűbb dolgokat, javításokat el tudott már végezni. Büszkén mutogatta készülőben lévő munkáit, Geysa azonnal ellátta tanácsokkal, segített neki ott, ahol elakadt. Kuncs új préselő mintákat is készített, Geysa büszkén nézte tanítványa motívumait, örült, hogy meglátta benne saját stílusát is.

Egy időben furcsának találta a gyűrűk népe, hogy katonai feladatai mellett ötvösként is tevékenykedik, de mára már megszokták és elfogadták, kicsit különc életvitele már nem okozott senkinek sem gondot. Geysa elküldte Kuncsot, hogy pihenjen két napot, míg ő jobban összeszedi magát, s majd aztán folytatják a félbemaradt munkákat. Egyedül akart lenni, leült egy félig elkészült övcsat befejezéséhez, hogy gondolkodhasson. Fúvócsővel élesztette fel a parázsló tüzet, majd leült a kis asztalkához, hogy rajztűvel folytassa a csavart minta felvitelét. Munka közben átgondolta, hogy milyen információkat gyűjtött össze, összegezte, hogy szerencsés, hiszen él, pedig életveszélyes sérülést szerzett. Önkéntelenül is odanyúlt sérült oldalához, még sokszor fájt. Ezt le kell küzdenie, muszáj lesz erősödnie, edzeni, hogy újra kilovagolhasson.

Rasdi... Rasdinak hívják. Próbálta felidézni a lány arcát, de csak nagy, ijedt szemeket látott maga előtt, ahogy ránézett a tisztáson a támadáskor, illetve a szemérmesen lehajtott fejet látta, ahogy kerüli a tekintetét, érezhetően zavarba jőve előtte. Kuncs mesélte el neki, hogy mit tud arról, amiért a körön kívül kell keresnie majd. Nagyjából össze is rakta a képet, a táltos és a lány kapcsolatáról. Kíváncsivá tette, ahogy a katonák és Övend beszéltek neki róla, kicsit olyan érzése támadt, hogy mindenki valahogy úgy emlegeti Rasdit, mintha nem közéjük való lenne, ugyanakkor tartottak is tőle, bár Geysa nem értette miért. Mindenesetre meg akarta keresni, amilyen hamar csak lehet. Minden gondolatában ott volt, magán érezte érintését, körbe lengte az illata. Tudnia kellett, hogy miért van még mindig vele, mikor már elváltak útjaik.

Aprólékosan haladt a tűvel, örült, hogy keze nem remeg és munka közben végre megnyugodtak, letisztultak zaklatott gondolatai. Estére be is fejezte az övcsatot és megérett benne az elhatározás, hogy reggel korán útnak indul. Megtudta még aznap, hogy hol kell keresnie Suron és Rasdi házát, a hegy oldalában. Ha a külső gyűrűtől felnéz a hegy oldalára, látni ugyan nem látszik, de sejthető a fák ritkulásából, hogy hol kell majd keresni a táltos otthonát.

Nagyon korán ébredt. Műhelyében aludt el, de ez nem először fordult már elő vele. Katonái szállásán eligazítást tartott, őrséget cserélt, egy kisebb lovas csapatot kiküldött a külső körön kívülre, hogy ellenőrizzék azt a helyszínt, ahol a támadás történt. Míg a csapat visszatért, embereivel megvárta, hogy felzendüljön Zabér reggeli éneke. A főtáltos áldozott is aznap Geysa kérésére, hogy az időjárás legyen kegyes, hogy első lovaglása kevésbé legyen megterhelő. Eztán Geysa elment, mert új lovat kellett válasszon a ménesből, hiszen korábbi hátasa elpusztult a bolgár nyilától.