Révülés

8. fejezet: Megelevenedő látomás

Suron órák óta készült rá, hogy Rasdi elhozza magával a férfit, akinek megmentette az életét. A tisztás óta tudta, hogy megtalálták egymást. Ritkán adatott meg a népükben, hogy egy férfi és egy nő olyan érzelmeket táplálhasson egymás iránt, mely az elvárásokkal és hagyományokkal is egybevág. Többnyire elrendelt házasságok születtek a törzsben, mióta az asszonyrablás nem élő tradíció lett. Törzsük nagy népességet számlált, a gyűrűkben élők száma több ezerre rúgott, így a vérhígításra nem kellett már kínos módon ügyelni. Korábban több asszony is más környékbéli törzsek tagjai közül került ki, akikért akár már kislány korukban elmentek, hogy aztán Övend törzsében nőjenek fel, majd olyan ifjút rendeltek melléjük, akikkel kapcsolatosan majdnem biztosak lehettek abban a törzs vénei, hogy megszokják és akár megszeretik egymást későbbi házasságukban. A népesség növekedés később aztán olyan szerencsés állapotot teremtett, hogy sok fiatal már az egymás iránt érzett érzelmek hatására kötötte egybe életét, de azért a hagyományos házasságok még mindig előre eltervezett módon köttettek meg.

A Geysa és Rasdi közötti kötelék azonban úgy tűnt, már születésük előtt elrendeltetett, korábbi életeiket is látta Suron, ahogy újra és újra egymásra találnak. Míg Geysa lábadozott, többször is olvasott jövendölést, áldozott és kérdéseket tett fel a Világlátónak kettőjük kapcsolatáról. De sosem csak a fiatalokkal kapcsolatos jövőt látta kirajzolódni, hanem a velük közvetlenül kapcsolódó Övend kagán törzsének sorsa is mindig kivetült, s amely többféle végkimenetelt is ígért. Suron nem látta biztosan, hogy mi fog történni, de azt tudta, hogy küzdelmes lesz a jövő, a lánynak, a férfinak, és neki magának, Suronnak is.

A táltos a ház mögötti áldozókő mellett telepedett le, tüzet gyújtott, vizet melegített, és mire Rasdiék felértek a hegyre, illatos tea forrt az edényben. Ahogy megpillantotta a két fiatalt, öreg szíve megdobbant, annyira gondtalannak és elégedettnek tűntek. A lány odament az öreg sámánhoz, vállára tette a kezét és homlokát homlokához érintve köszöntötte. Eztán mosolyogva kézenfogta Geysat, odavezette Suron elé, bal kezüket megfogta, egymásba illesztette, majd annyit mondott:

"...fontosak vagytok nekem, ezért kezetek mindig találja meg egymást, hogy tudjátok a másikat és tudjatok engem..."

Ajkával mindkettőjük kézfejét megérintette, aztán mosolyogva hátrébb lépett. A férfiak udvariasan, röviden összeérintették homlokukat, majd egymás szemébe nézve kimondták a nevüket. Rasdi nem bírt tovább magával, olyan öröm járta át, hogy életében e két olyan fontos férfiú végre megismerte egymást, hogy körbetáncolta a tüzet. Azoknak arcán egyre nagyobb mosoly terült szét, ahogy nézték a lányt, akiből szinte kirobbant a hetek alatt összegyűlt feszültség. Végül megnyugodott, letérdelt az áldozókő mellé és fejét ráhajtva mormogott el egy köszönetet a Világoltalmazónak.

A két férfi a tűz mellé telepedett le, halkan és hosszan beszélgettek, egészen sötétedésig, az öreg és az ifjú. Az elmúlt hetek eseményeit rakták össze, mialatt Rasdi vacsorát készített számukra, de közben fülelt és olykor beszúrt olyan információkat a beszélgetés fonalába, amit csak ő tudhatott. Szula is megérkezett és letelepedett Geysa ölébe, a táltos odanézve még csak meg sem lepődött, csak fejét kissé megbiccentve konstatálta a helyzetet.

Hűvösödött már a levegő, a természetet finom esti pára vonta be, mire a házba bementek. Suron a házi oltárhoz a vacsorából és borból tett áldozatot a Világoltalmazó számára, rövid áldást mondott és kérte, hogy a jövő terheit úgy viselhessék, hogy tanuljanak és tapasztaljanak belőle. Rasdi és Geysa a lány szobájába tértek aludni.

A lány mécseseket gyújtott meg a szoba rejtett szegleteiben. Épp annyi fényt adtak, hogy lássanak, de alváshoz is megfelelő legyen. Geysa leheveredett a számára leterített bőrre, a földre, onnan figyelte a lány esti ténykedését. Nyugalom szállta meg, de szíve a mellkasát úgy verte, hogy szinte hallani lehetett. A lány egyáltalán nem zavartatta magát. Valami különös aura lengte körül, melyben magabiztosság, öntudat, határozottság mutatkozott meg, és ami a férfi számára mélyen vonzó volt. Nem tudta, mi fog következni, nem akart semmivel sem sietni, egyszerűen az érzés ami beborította, teljes volt a lány közelében. Másként vette a levegőt, másként látott, érzékei kiélesedtek.

Rasdi végül letelepedett mellé a földre. Ismét egymással szemben térdeltek és nézték a másikat, elmerülve annak tekintetében. Egyszerre nyúltak egymásért a kezek, tenyér a tenyérben elmerült, a férfi nagy kezében szinte elveszett a kicsi női kéz. Az energia, mely szinte szemmel láthatóan folyt át testükön, olyan folyamatokat indított el kettőjükben, melyet még nem ismertek. A férfi végül két kezébe fogta a lány arcát, homlokuk összeért, majd orruk és arcuk simították egymáshoz. Amikor végre szájuk is egymásra talált, hosszan szerették a másik ajkát, ismerősnek érezve annak ízét, érintését, puhaságát. Tágra nyílt szemekkel nézték a másikat, reszkető kezek simították végig egymás vállát, hátát, derekát, szoros ölelésben tartva hosszan egymást. Egymásból nyertek energiát, adtak és kaptak. Kiegészültek.

Kimerültek voltak, így végül egymást ölelve aludtak el. Ölelésük megmaradt alvás közben is, de még nem beteljesülve, csak ismerkedve a másik iránt táplált vággyal, s tisztelve az öreg táltos közelségét is.

A lány kicsit később, hajnaltájt megébredt. Álmot látott, mely egyszerre volt ijesztő és boldog. Nem tudta, hogy mire vélje, a kettős érzés megmaradt benne. Gyermekeket látott, három gyermeket, s valahogy tudta, hogy ő az anyjuk. De ő mégsem volt ott fizikailag, csak Geysat látta a gyerekek mellett, ahogy valamire mintha tanította volna őket. S aztán a férfi felnézett álmában, egyenesen az ő szemébe és azt suttogta, hogy:

"...ne tedd...ne tedd meg..."