| Sötét Érintés|

Negyedik

| SÖTÉT ÉRINTÉS |
MAFFIÁBA SZERETVE 1.

Amikor két szív darabokra törik...

Rosella, feszűlten ácsorgott a tükör elött, a haját szoros elegáns kontyba kötötte. Magára húzta a farmert, és egy inget. Feszült volt, mert tudta, hogy ma van a nap. A nap, amikor meglátogatja szerelmét a börtönben. Bizonytalan volt, mert soha nem járt még ehez fogható helyen. Bárcsak ne is járna! A gondolat, hogy rossz emberekhez lesz közel, ez félelmet keltett benne. Nem tudta eldönteni azt, hogy Raphael miért csinálta amit csinált. Tudta, hogy a szerelme neve Rodrigez, de azt nem tudta, hogy a neve mit foglal magába. BŰN. Rossz dolgok, és bűncselekmények elkövetője, ami a családja miatt van. Rosella még roszabbúl érezte magát, hogy az együttöltött egyetlen éjszakájukon nem védekeztek, és a mámor, meg a gyönyör gyümölcse, egy apró baba, ami Rosella pocakjában növekedett. Nem volt tervben a családalapítás, hisz csupán kettő éve voltak együtt Raphaelel.

Rosella, leüt az ágyra, és feszülten emlékezett vissza arra a napra, amikor legelöször találkoztak a férfival.

A múltban történt

Egy hosszú fárasztó nap után, Rosella a balettáncterem egyik rozoga ablakánál ácsorgott, és nézte a Párizs utcáira szakadó esőt. Az eső elöntötte a macskaköves utakat, és hömpölygött a víz a csatornafedelek felé. Emberek ezrei futottak, esernyővel a kezükben, vagy újságokkal a fejük felett. Rosella végig vitte a tarkóján a kezét, és az Eiffel torony felé pillantott. Régebben, szinte mindennap felsétált oda. De amióta megnyitotta a tánctermet, csak arra van ideje, hogy gyönyörködjön benne. Neki ez épp elég. A nap végén, összepakolta a táskáját, bezárta a táncterem ajtaját, és lesietett a hatalmas, öreg lépcsőn. Amikor kilökte maga elött az ajtót, valaki pont akkor lökte be, ezért Rosella elvesztette az egyensúlyát, és a padlóra esett. - Aú - fájlalta a fenekét, mire a férfi lehúzta a fejéről a kapucniját, és letérdelt a lány elé.

- Jól érzi magát? - kérdezte, szinte suttogta, a lány pedig a gyönyörű lágy hang miatt, felkapta a fejét. És akkor történt, hogy a tekintetük találkozott, és már akkor kialakúlt köztük egy kapocs. A lányt elvarázsolta a mély zöld szempár, és az arcát elfedő lágy borosta, az esőcseppek amik végig folytak a férfi ívelt arccsontozatán.

Gyönyörű arcú férfi volt.

- Igen - suttogta a lány, és megigazította a táskáját, amiből kiesett egy könyv, le a földre.

- Ezt a könyvet énis olvasom - mondta a férfi, a lány pedig meglepetten fordúlt felé. Nem akarta elhinni, hogy ilyen jóképű, tizokzatos férfi, egy romantikus könyvet olvasna, ami egy beteg férfiról, és egy ápolónőröl szól.

Ez viszont imponált neki, hiszen tetszett neki az, ha egy férfi szenvedélyes, és romantikus. - Mielött megismertelek - ráncolta a szemöldökét a férfi, mire Rosella elmosolyodott. Anyira elvesztek egymás tekintetében, hogy észre sem vették azt, hogy még mindig a földön ültek. - Segíthetek? - nújtotta a férfi a kezét, Rosella pedig az apró kezét, a férfi tenyerébe tette, ami puha és meleg volt.

- Köszönöm - suttogta a lány, és a férfi zöld szemébe nézett. - Tehát maga is szokott olvasni?

- Olvasok - tette hátra a kezét illedelmesen. - Igazából inkább olvasok, minthogy filmet nézzek. A könyv változatok sokkal jobbak, mint a filmek - mondta hallkan, a lány pedig egyettértett a férfival, aki a lány gyönyörű arcát fürkészte.

- Akkor egy az ízlésünk - jegyezte meg, Raphael pedig az emelet felé pillantott. Úgy érezte, hogy ma nem teljesíti az apja kérését. Az volt a feladata, hogy elvigye a táncterem meletti büfé kasszáját, de a szíve mélyén valami, azt súgta, hogy ne engedje elmenni a lányt. Ezért udvariasan elhívta őt kávézni, a lány pedig efogadta. Szerelmesek lettek, Raphael pedig most elöször fordított hátat a családnak. Az apja ezt pedig nem hagyta szavak nélkűl.