| Sötét Érintés|

Tizedik

| SÖTÉT ÉRINTÉS |

MAFFIÁBA SZERETVE 2.

A múlt...

- Gyere ide kisfiam! - Samuel széttárta a karját, és nevetve fogadta az ölelésébe, a négy éves gyönyörű kisfiát. Úgy ölelte, mintha a világ összes dolgától óvná őt.

- Apa!

- Igen Raphael?

- Megnézed a nyuszimat? - a kisfiú lekúszott az apja öléből, és a pici nyuszi ketrecéhez sétáltak. Samuel gyengéden fogta a kisfiú kezét, aki minden pillanatban csillogó szemekkel nézett fel az édesapjára.

- Gyönyörű állat! - Samuel leguggolt a barna nyuszi ketrece elé, a répát evő állatot nézve, a fejét ingatta. Az édes pamacs orra mozgott, a szájában aranyosan aprította össze a zsenge répát, mintha evőversenyt tartott volna. Samuel a fia hátára tette a kezét, a száját halvány mosolyra húzta.

- Miért nem veszed ki a ketrecből? - suttogta, a kis nyuszi falatozását nem akarta megzavarni. A kisfiú összefonta maga elött a karját.

- Mert megfog karmolni! Nem bízok benne - húzta össze a szemét, Samuel torkát, halk nevetés hagyta el. Szerette a kisfiját. Ó, de még mennyire.

- Pedig olyan puhának néz ki! - próbálta megváltoztatni a kisfia nézőpontját.

- Hát, az igaz, hogy puhának néz ki. Mindig eszik - az arcát közelebb tolta a ketrec széléhez, az ujjait az egyik rés közé támasztotta. - Akkor sem bízok benne! - ölelte magához az édesapját.

- Megengeded, hogy én kivegyem a ketrecből? - Samuel a kicsi ajtót kinyitva, a kezébe vette a barna puha tapsifülest. - Tudod fiam - leült a padlóra, a nyuszit az ölébe tette. - A bizalom kétoldalú. Senkiben sem tudunk megbízni, csak akkor ha megismerjük. Egy idegen dologban képtelenek vagyunk bízni, mert tudjuk azt, hogy furfangos kincseket tartogathat a számunkra!

- Tehát azt mondod, hogy ismerjem meg?

- Van neve? - simogatta a nyuszi puha bundáját.

- Lucy! - válaszolta Raphael.

- Nos Lucy! - simogatta a puha bundáját. - Nagyon puha bundád van. Megsimogatod? - nézett a kisfiára.

- Nem tudom!

- Tudod Raphael, ő is ugyan ezt érzi! Fél, mert nem ismer téged. Bizonytalan, mert még nem találkozott veled. De a szeretett mindent egyesít.

- Tehát Lucy szeret engem? - húzta fel a szemöldökét.

- És cserébe csak azt várja el, hogy teis szeresd őt! - lassan átadta a kisfia karjai közé a nyuszit. Raphael nyelt egyett, a kicsi kezecskéjével a nyuszi fejét simogatta, aki nagyokat pislogott a gazdája ölében.

Mert a szeretett mindent egyesít...

Az égbolton csillagok húzódtak egymás melett, védelmezően ölelték körbe a holdnak, annak a fényét ami rávilágított az országútra, a fák lombkoronái alatt terpeszkedő aszfaltra. Raphael a testvére melett ült, az éjszakai holdfény megvilágította a gyönyörű arcát, nyelés közben az ádámcsutkája megmozdúlt. A kezét összeszorította, a teste megfeszült ahogy a kilométerek egyre csak fogytak elöttük. Fekete kapucnis pulcsi ölelte, a vonzó nyakát, a haja kuszán állt, a tincsei a szemébe hullotak.