| Sötét Érintés|

Tizenharmadik

| SÖTÉT ÉRINTÉS |
MAFFIÁBA SZERETVE 1.

A sors keze ..

A lift ajtaja kinyílt, Raphael pedig felsóhajtott. A félelem és az izgalom végig futott a testén, a keze és a végtagjai remegett. Majdnem egy égye, hogy ilyen közel érezte magát a lányhoz. A szíve hevesebben vert, és amikor feszült, most is a borostáját piszkálta. Mit csináljon? Egy év telt el, hogy ebben az épületben járt. Az emlékek pedig végig cikáztak az érzelmein. A falnak támasztotta a homlokát, a kezét ökölbe szorította és a falhoz nyomta - Miért csinálod ezt velem? - a szemét lehunyta, a szíve hevesebben vert. Maradni akart de nem tudta, hogy mit mondjon. Mégis mit mondana? A múltban nagyon sok dolgot elrontott. Hazudot annak a nőnek akit szeret. A szerelmüket hazugságra építette. Átérezte és megértette Rosellát, aki becsukta maga után a lépcsőház ajtóját. Raphael hallota a lépteket, ezért lenyomta a melette található kilincset, és belépet az ajtón. Lehunyta a szemét és a fejét rázta. A kezét végig vitte a tarkóján a borzongás pedig áramként cikázott végig az érzelmein. Amikor megfordúlt, a tükrökkel felszerelt táncteremben találta magát ahol minden kezdődött. Itt lettek szerelmesek, itt lettek egymásé. Amikor hangokat hallot, oldalra pillantott, de erre még ő sem számított. Lusinda, Rosella barátnője, felmosó vödörrel és rongyal lépett ki a szertárból. Lusinda amint felemelte a tekintetét, a pupillája kitágúlt, a vödröt pedig kiejtette a kezéből, a temérdek víz pedig ellepte a táncterem széttáncolt parkettáját. A szája elé tette a kezét, és egy lépést hátra lépett.

- Ez nem lehet igaz! Lehetetlen! Te Raphael vagy! - nézett végig a férfin, a szája belsejét rágcsálta. A férfi oldalra pillantott és bólintott.

- Rég találkoztunk - zsebre tette a kezét, és a plafon felé emelte a tekintetét.

- De...de te börtönben vagy! - rázta meg a fejét - Elszöktél?

- Mondjuk úgy, hogy valamit - valamiért elven kihoztak - vette el a lánytól a felmosót, a kezébe vette és elkezdte felmosni a padlót.

- Najó! Nem! Biztos csak álmodok! Raphael Rodrigez nem lehet itt mert...mert a börtönben van! Igen! Biztos túl sok volt a hamburger! Ha most megfogom ezt a felmosórudat, akkor felébredek! - nyúlt a felmosóért de Raphael nem adta neki oda. Ekkor a lány elkezdett sikítani, a hangja pedig vízhangzott a teremben.

- Lusinda! Ne kiabálj már! - rázta meg a fejét a férfi, és visszaadta a lánynak a felmosórudat.

- Alig hiszem el! Szia! - ölelte magához a férfit, aki viszonozta az ölelést. Lusinda a fejét rázta és ellépett tőle - Nagyon jól nézel ki!

- Ez csak a látszat - rázta meg a fejét, és az öklét piszkálta - Ő hogy van? - kérdezte hallkan a szíve pedig hevesebben vert. Lusinda a szája szélét rágcsálta az ujjait tördelte. Nem tudta, hogy a kérdésre mit válaszoljon. Próbált Rosella helyében gondolkozni, de ez nehéz feladatnak minősül. Lusinda tudta azt, hogy Rosella szívét széttöri Raphael hiánya. Teljes szívéből szereti a férfit. Ezt Lusinda tudta is. Próbált helyesen cselekedni, de tudta azt, hogy Rosella nem boldog a férfi nélkül. Raphael szemébe nézett és halványan bólintott.

- Jól vannak - mondta ki, a férfi pedig szinte lassított felvételben látta a lány arcát, a szavak pedig vísszhangoztak a fejében. Egy lépést pedig hátra lépett. Jól vannak. Raphael nem értette, a kezét végig vitte a tarkóján a hajába túrt.