| Sötét Érintés|

Második

| SÖTÉT ÉRINTÉS |
MAFFIÁBA SZERETVE 1.

Amikor a vér kötelez...

Raphael a börtönben található zuhanyzóban állt. Az izmos karját, a csempére támasztotta, a fejét lógatta, miközben a víz végigfolyt az arcán, a széles kidolgozott vállán, és a lapos hasán. Úgy gondolta, hogy a víz forró érintése sem tudja lemosni azt a mocskot, ami ő hozzá tapadt. Az erős tenyerét végigvitte a hasfalán, és a szőr fedte vonzó mellkasán. Amikor kinyitotta a csillogó tekintetét, pár vízcsepp, a hosszú, dús szempilláit fedte. A fejét rázta a szerelme hiányától, aki az első pillanattól kezdve beleszeretett a férfiba. Látott benne valami ellenálhatatlan dolgot. Látta benne az igazi férfias viselkedést. Elcsábította őt a férfi mély hangja, és a hófehér mosolya. Bár ki ne vonzódna egy rosszfiúhoz?

Amikor a kezébe vette a szappant, hangokat hallott oldalról, ezért a csipője köré tekerte a törülközőt. A kezében található szappant eldobta, ami végigcsúszott a vizes padlón. Ekkor egy nem várt kéz, benyúlt a zuhany függöny melett, és megragadta Raphael torkát, aki megragadta a férfi kezét, hátra lökte, az ismeretlen pedig elcsúszott a szappanos padlón, aki a fejét fogva nyöszörgött. Raphael felemelte a pólójánál fogva, és a szemébe nézett.

- Mit képzelsz? Hogy mersz hozzám érni? - szorította az ujjai közt az anyagot, miközben a férfi köhögve fuldokolt.

- Draco szíves üdvözletét küldi! Figyelni fog téged - nyöszörögte, majd egy hatalmas pofon kiséretében, elhagyta a zuhany helyiséget, ahol Raphel maradt egyedűl.

- A francba! - ütött ököllel a tükörbe, ami apró darabokra tört elötte össze. A véres szilánkok, ellepték a mosdókagylót, amit a vörös vér követett. - Ki mer engem megfenyegetni? - kérdezte, inkább magától, miközben egy darab üvegszilánkot szedett ki a kézfeje bőréből. Tudta azt, hogy csak a heves érzelmeit kell nyugtatgatnia. Mert ha ez nem sikerűl, egy olyan dolgot csinálna, amit még ő is megbánna. Magára húzta a rab ruhája nadrág részét, a pólót pedig a kézfejére tekerte. Így lépett ki a zuhanyzóból, és elsétált egy őr elött, aki biztonságosan hátra lépett egyett. - Vigyázzon a zuhanyzóval. Nagyon csúszik - jegyezte meg mosolyogva Raphael, majd kinyitották elötte a cella ajtaját, és belökték őt rajta. A tekintetével azt a férfit kereste, aki megtámadta őt a zuhanyzóban. Mindenki feszűlten nézett végig a meztelen hasán, amit tetoválások díszítettek. A bal melle felületén pedig egy mérgespók, ami jól ismert, családjuk szimbóluma volt. - Közületek ki Draco? - sétált a cella közepére, mert tudni akarta azt, hogy ki volt az a féleszű, aki megfenyegette őt.

- Őt egy külön cellában tartják! - szólalt meg egy rab, mire Raphael bólintott. A bőrtönökben szinte mindennapi volt a verekedés, és a konfliktus keltés. Raphael leült a szokásos helyére, a lábát pedig az asztalra tette, a nyikorgás miatt pedig többen összehúzták magukat.

- Nem tudom, hogy ki ez a bizonyos Draco, de tudja meg, hogy engem nem lehet megtörni - pillantott a kopasz férfi felé, aki minden bizonnyal, Draco jobbkeze volt. A férfi nyelt egyett, és tovább ücsörgött az ágyon. Raphael szava igaz. A Rodrigez fiúkat nem lehet megtörni. Semmitől sem félnek. Se a haláltól, se a pokóltól. Egy ágy volt már csak szabad a cellában, de Raphaelnek nem voltak ruhái. Se cuccai. Ezért nem foglalhatta el. Helyette inkább, a széken ücsörgött, és egy fekete, kereszt medálos nyakláncot lógatott a kezében, amit többen rettegve néztek végig. Ekkor nyílt az ajtó, és minden szempár felcsillant.

- Rodrigez! Látogatója jött! - nyitotta ki az ajtót az őr, Raphael pedig az apró ablakot nézte, amin beszűrődött a szabadság erős fénye. Csupán egy hónapja van rácsok mögött, mégis egyre erösebben érezte azt, hogy ő többé nem fogja látni a napot.