Linszki Dorina frissen végzett egyetemista, aki a diplomáját kézhez kapva, azonnal munkát vállal masszőrként a fővárostól nagyjából száz kilométernyire lévő, hotelként működő, Résedi-kastélyban.
Havashy István az ötvenes évei elején járó, világszert...
Bár odakint már megpirkadt, a sötétítőknek hála az Andrássy úti lakásban továbbra is sötétség honolt. Legalább is addig, amíg a bejárati ajtó néhány másodperc erejéig ki nem tárult.
Az egyelőre még kint ácsorgó alak – miután megbizonyosodott arról, hogy a lakásban nincs mozgás –, gondolkodás nélkül lépte át a küszöböt. Cipőjének kopogása minden lépéssel egyre erősödött, ahogy közeledett a folyosó végi szoba felé, amikor pedig belépett a helyiségbe, már a parketta ropogásával is kiegészült.
Az édesdeden alvó Dorina, bár a különös zajra álmában végigsimított az arcán, nem ébredt fel. Ahogyan arra sem, amikor az idegen árnyéka az arcára vetült.
Az ágy előtt egyhelyben lecövekelő árny sokáig nem mozdult, csak meredten bámulta a tőle alig fél méterre, még mindig meztelenül alvó lányt.
A kora hajnal sápadt szürkesége jótékony homályba burkolta Dorina egész testét. A fény akadálytalanul cikázott végig bőrének pórusain, hogy aztán a kanapé szövetén lefutva eltűnjék a semmibe.
Épp úgy, mint a lakásba illetéktelenül belopódzó idegen, aki alig egy perccel később már nem volt sehol.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Dorina túlontúl mély és borzasztó álomból riadt fel, szinte gyorsabban, minthogy az óra kismutatója újra ütni tudott volna. Amint a szeme kipattant, azonnal fel is ült. A feje lüktetett, a szíve hevesen dobogott, a mellkasa pedig vadul hullámzott. Hirtelen azt sem tudta, hogy hol van, de a szoba közepén terpeszkedő munkapadot meglátva, hamar összeállt a fejében a kép.
Gyorsan körbejártatta a tekintetét a helyiségen, és pillantása csakhamar a kanapétól nem messze álló festőállványon pihent meg. Egyszeriben fullasztó képek sokasága kezdett peregni a szeme előtt, épp úgy, mintha csak egy mozifilmet nézne, egyszemélyes, privát vetítésen. Noha elsőre puszta fantáziának hatottak az éjszaka történtek, egy álomnak, mégis... Az, hogy most is meztelen volt, minden emléknek bizonyságot adott.
Dorina bárhogy is tiltakozott ellene, megtörtént... Modellt ült az éjszaka Havashy Istvánnak. Méghozzá teljesen meztelenül.
Mély levegőt véve az egész testén végigsimított a pillantásával, majd zavartan beharapta az ajkát, és valamiféle ruha után kezdett kutatni a közelben. Persze, mivel este a fürdőben vetkőzött le – és ott is hagyott mindent – semmi nem volt a keze ügyében, azon a bizonyos sálon kívül. Az áttetsző anyag nem a legjobb megoldás volt a kínos helyzet kezelésére, de jobb híján ez is megtette. Némi tétovázás után egyik kezével az ágy szélén – félig a földön – heverő szövet után nyúlt, miközben görcsösen összeszorította a combját, és a szabad karját maga elé húzta, hogy a mellét eltakarja. Az eddig alaktalanul logó anyag a másodperc tört része alatt vette fel a testének vonalát.
Dorina hamarosan Havashy István keresésére indult. A dallamos zongoraszó, láthatatlan fonálként vezette őt a másik szobában játszó férfihoz.
