The truth untold - YoonKook ✓

16.

《Yoongi szemszöge》

Valahogy tudtam, hogy nem kéne magammal vinnem Jungkookot, de egyedül se akartam hagyni, hiszen ki tudja, hogy Seungri mikor csap le rá legközelebb.A terv arról szólt, hogy GD úgy tesz, mintha segítene neki, de direkt megjelölte az üveget egy fekete ponttal, hogy tudjam abba nem ihatok bele és ez sikerült is részben.

Arra viszont nem számítottunk, hogy Seungri átlát a dolgokon és személyesen is megjelenik, hogy beletöltse egy másikba is a mérget és ugyan úgy megjelölje az üveget.Jungkook pedig nem vette észre...És most kórházba került miattam.

Tudom, hogy erős és az orvosok mindent megtesznek, hogy életben maradjon, de ettől függetlenül rettenetesen aggódom érte.Az én hibám, miattam került életveszélybe, ezt pedig sosem fogom megbocsájtani magamnak.

-Túl fogja élni, stabil a helyzete. - Jött felénk az orvosa, miközben a papírjait olvasta és két rendőr kísérte. - Most pedig kérem, ha tudja, akkor mondja el, hogy ki tette.Nem ez az első eset, hogy valakit ezzel hoztak be és nagyon ritka eset, ha valaki túléli.

-Lee Seung-Hyun...

-Ezt meg tudja erősíteni valaki? - Tette föl a kérdést az egyik rendőr, mire valaki mellém lépett.

-Igen.

-És maga kicsoda?

-Kwon Ji-Yong.

-Várjunk...Maga nem abból a híres bandából van? - Ráncolta össze a szemöldökét a társa, mire GD csak bólintott egyet, majd lehajtotta a fejét.

-Mélységesen sajnálom, amiért a társam ennyi mindent elkövetett és, hogy soha senkit nem értesítettem a dolgokról.

-Tehát tudott mindenről, ami az elmúlt időszakban történt?

-Igen. - Nézett a rendőr szemébe, én pedig csak lélegzetvisszafojtva álltam mellette, tudván, hogy mire készül.Véget akar vetni ennek az egésznek.Mindenről köpni fog.Minden név ki fog derülni és, hogy milyen dolgokhoz volt közünk.Mindannyiunknak.

-Ha hajlandó vallomást tenni és elárulni mindent, akkor esetleg kaphat enyhítő körülményeket, viszont, ha nem, akkor az több év börtönt jelent.

-Hajlandó vagyok együttműködni.De készüljön fel, hogy ez egy hosszadalmas ügy lesz.

Mindannyian bólintottak, majd az egyik elővette a bilincset és rárakta a csuklójára, amit ő szótlanul tűrt.Felém fordította a fejét és csak egy biztató mosolyt küldött felém, de csak félve néztem rá.Hisz én sem vagyok ártatlan...És ő sem.

Már épp el akarták vinni tőlem, de megfogtam GD karját és visszahúztam, majd a férfira néztem.

-Beszélhetnék vele pár szót négyszemközt? - Tettem fel a kérdést, mire sóhajtott egyet, de végül engedett nekem, Jiyong pedig csak kérdően nézett rám. - Miért csinálod ezt?Hisz te sem vagy ártatlan...A saját sírodat ásod meg.

-Az nem lényeges.Nem akarok többé így élni és nem akarom, hogy még több embernek essen bántódása.Te egy jó srác vagy Yoongi, nem ezt érdemled... - Mosolyodott el, majd közelebb lépett és egy apró csókot adott a homlokomra. - És épp ezért is szeretlek a mai napig.

-Jiyong... - Néztem rá meglepetten, de ezek után magától sétált a rendőrök után és vissza se nézett többé.

Remélem nem esik semmi baja...

-Bemehet a fiúhoz, de készüljön fel arra, hogy nincs teljesen tudatánál és magában beszél...

Nekem nem is kellett több, az eddigi sokkból hamar feleszméltem és már mentem is Jungkookhoz, hogy mihamarabb láthassam.Ott feküdt az ágyában, izzadtan és össze vissza forgatta a fejét, arcán pedig látni lehetett, hogy valami nagyon gyötri álmában.Ahogy közelebb mentem hozzá, láttam, hogy lecsordul pár könnycsepp az arcán és sírni kezd, ami miatt a szívem megszakadt és már én is könnyes szemekkel léptem oda hozzá.

Leültem az ágya melletti székre és megfogtam a kezét, majd apró köröket írtam a bőrére ahogy finoman simogattam és belül próbáltam megnyugtatni saját magamat is.Az orvos azt mondta erős és már nem kell semmi miatt se aggódnom, hiszen stabil az állapota...Igen, csak is erre kell koncentrálnom.

-...Hitesd el velem, hogy te vagy az egyetlen a világon.

-Jungkook...Számomra mindig is te voltál, vagy és leszel is az egyetlen a világon.Senki sem érhet fel hozzád...

-Mit csinálsz te itt? - Hallottam meg anyám hangját, mire azonnal felé kaptam a tekintetemet és elengedtem Jungkook kezét. - Ne merészelj hozzáérni!Még csak ne is gondolj rá!

-Sajnálom...

-Mit ér a te sajnálatod? - Nézett rám fintorogva és most végképp nem volt erőm fenntartani az erős fiú látszatát, így a könnyeim egyre jobban utat törtek maguknak. - Soha többé nem akarlak meglátni Junkook közelében, világos?!Takarodj innen!Pakold össze a holmidat és ne is lássalak, mikor hazamegyek!

-Nem teheted ezt...

-Azt mondtam takarodj!

-Az anyám vagy!Szeretned kéne! - Üvöltöttem rá, mire azonnal meghőkölt. - Hogy lehetsz ennyire szívtelen?!Van fogalmad róla, hogy hányszor próbáltam már véget vetni ennek az egésznek?!Hányszor próbáltam elvérezni, megfulladni vagy akár fejbe lőni magam...Fél éve vagyok tiszta...Felügyelet nélkül nem is lehetnék egyedül, nehogy sikerüljön.De kiharcoltam...És miért?Mert szeretem őt és vele akartam lenni legalább amíg vissza nem jöttök. - Sírtam el magam és az egész testem reszketett a bennem lévő, kavargó érzelmektől.

-Ne merészeld rám kenni a saját hülyeségedet!Nem én vagyok a hibás azért, mert ilyen vagy!

-Akkor ki?! - Üvöltöttem rá megint. - Hisz azt sem tudtad, hogy megerőszakoltak!

-Sosem mondtad el!

-Sosem hallgattál meg!

-Mi folyik itt? - Jött be az orvos, de csak megráztam a fejemet, majd intettem neki és kimentünk a folyosóra. - Történt valami?

-Nem.Megadom minden elérhetőségemet, kérem tájékoztasson Jungkook állapotáról.Akár a legkisebb dologról is ami vele történik.

-Nem marad itt vele?

-Nem.Mennem kell. - Ejtettem ki ezeket a szavakat és éreztem, hogy bármelyik pillanatban összetörhetek.Véglegesen. - Köszönöm, hogy megmentette.

-Ez a dolgom.De biztos, hogy jól van?

-Persze.Csak ez egy igen nehéz nap volt...De hamarosan vége.

Woah 😍😍
Köszönöm az 1K megtekintést, imádlak titeket!!!❤❤
Soha nem gondoltam volna, hogy ez a könyvem is valaha el fogja érni 😅
Fantasztikusak vagytok!❤❤