The truth untold - YoonKook ✓

25.

《Yoongi szemszöge》

Amióta megbeszéltük a dolgokat, mindig meglepjük a másikat valami kis aprósággal, beiktatunk randikat, még ha kevés időnk is van és odafigyelünk egymásra.Még mindig sokszor felhozza a gyerek témát, de ugyan úgy nem állok készen rá.A leghíresebb fiúbanda vagyunk, még is, hogy nevelnénk fel egy gyereket?Semmi időnk nincs rá.

A tánc próbával nemrég végeztünk, így mindannyian a földön ültünk vagy éppen feküdtünk, amikor is kinyílt az ajtó és Hobi nővére jött be rajta, egy kisbabát tartva a kezében.Kook azonnal felpattant, hogy közelebbről is megnézhesse, majd a többiek is csatlakoztak hozzá, de én továbbra is csak a földön feküdtem.Nem értek hozzájuk.

-Picit átvehetem? - Hallottam meg szerelmem hangját és a tükörből láttam, hogy átveszi a babát némi bólogatás után és megindult vele felém...Elkerekedett szemekkel kísértem végig a lépéseit, mígnem leguggolt hozzám és a hasamra rakta a babát.

Szép lassan felültem és megfogtam a picit, nehogy bármi kárt tegyek benne, majd dühösen hátat fordítottam Jungkooknak és otthagytam, hogy visszaadjam a babát, de megragadta a pólómat, amit a többiek megmosolyogtak és elkezdték mondogatni, hogy bizonyára nagyon megkedvelt.Ugyan már, még a világáról nem tud!

Egyszerűen csak nem bírtam továbbra is magamnál tartani a gyereket.Visszaadtam az anyjának, majd idegesen hagytam ott őket és a stúdiómba zártam magam.Mára én úgy is végeztem.Most nincs kedvem a többiekhez, meg amúgy is nagyon dühös vagyok, egy kedves szavam nem lenne hozzájuk.Én tényleg nagyon szeretném, ha minden tökéletes lenne köztünk Jungkookkal, de néha már az őrületbe kerget.Nem bírom elviselni.

Csak egy kis szünetre vágyom, semmi másra.

Nyugalom, csend, magány.Vágyom rá.

De még is, hogy mondhatnám meg neki?Nem akarom összetörni, mert tényleg mindennél jobban szeretem és nekem ő jelenti a világot, de jelen pillanatban kell nekem egy kis távolság.Sírni fog és nekem meg fog szakadni tőle a szívem...De én voltam az aki javasolta, hogy beszéljük meg a dolgokat, tartanom kéne magamat hozzá.

Hát itt volt rá az alkalom.Írtam neki egy üzenetet, hogy jöjjön a stúdiómba, majd pár percen belül már kopogott is, én pedig ajtót nyitottam.

-Yoongi mi a fene van veled? - A nevemen szólított, tehát ideges, de az a helyzet, hogy én is.Viszont azért vagyunk itt, hogy beszélgessünk.

-Van amit meg kéne beszélnünk Jungkook. - Nyomatékosítottam komolyságomat én is a nevével, mire egyből vette az adást és bólintott egyet, majd leült a kanapéra.

-Nem akarsz gyereket, felfogtam. - Tárta szét karjait és kicsit megemelte szemöldökeit, de csak felsóhajtottam és orrnyergemet kezdtem el masszírozgatni.

-Nem szívem, nem fogtad fel. - Pillantottam rá egy kicsit, de csak meglepetten nézett rám. - Ha így lett volna, nem hozod hozzám a gyereket.

-De én csak azt akartam, hogy te is megnézd... - Hazudott.Már annyira ismerem minden egyes kis cselekedetét és viselkedését, hogy meg tudtam állapítani egy apró pillantásból.Csak azt nem értem, hogy miért.

-Ne hazudj... - Ráztam meg a fejemet, ő pedig lehajtotta a fejét. - Nézd...Nekem...Szükségem van egy kis időre.Egyedül.

-Mi? - Kapta rám a tekintetét és hosszasan tartottuk a szemkontaktust.Tudtam, hogy arra vár mikor nevetem el magam vagy mondom neki, hogy csak vicceltem, de nem történt ilyen, ez pedig szép lassan hozzá is eljutott. - Ne, ne, ne...Kérlek!Bármit megteszek, megváltozok csak ne hagyj el!