The truth untold - YoonKook ✓

7.

Yoongi pov.

-Hogy mit csináltál...? - Kérdeztem rá, mivel nem akartam elhinni, hogy Jungkook tényleg lefeküdt egy sráccal tegnap este, miután a haverjai belekevertek valamit az italába. - Te normális vagy?!

-Sajnálom Hyung!Tudom, hogy undorító vagyok...Kérlek, ne haragudj rám! - Nézett rám a könnyeivel küszködve, habár az előbb már amúgy elsírta magát.Idegesen szívtam be a levegőt és ültem le a kanapéra, mivel úgy éreztem ezek után nem tudok tovább állni.Az öcsémet megrontották...Ezt nem hiszem el...

-Oké, azt már tudom, hogy kivel...Legalább olyan embert fogtál ki aki ránézésre is mindig alul van. - Fogtam a fejem, majd egy apró pillantást vetettem Jungkookra, de neki valahogy nem ezt mondta el a tekintete. - Te voltál alul?

-Ühüm...

-Azt mondod Jimin rakott meg téged és nem fordítva? - Ráncoltam a szemöldököm, mire aprókat bólintott és elsírta magát.Hoseok eddig csendben és mozdulatlanul ült mellette, de most elkezdte simogatni a hátát és próbálta megnyugtatni. - Akkor majd beszélek Jiminnel is...

-Hyung! - Szólt rám, de csak leintettem. - Őt majd én elintézem, emiatt ne aggódj...

-Oké, akkor mindketten beszélünk vele és erről nem nyitok vitát! - Néztem rá dühösen, de csak lehajtotta a fejét és láttam, hogy elsírja magát.

Nem rá voltam dühös, hanem arra ami történt.Jimint igazából ismerem, hiszen gyakornok nálunk, de mivel végzős, így ezt az évet ki kell hagynia.Tudom, hogy sosem lenne felül, ezért is gyanús nekem a dolog...Nem is tudom mit tehetnék most...Jungkook úgy emlékszik rá, hogy Jiminnel volt, de ha ez nem igaz, akkor kellett lennie egy harmadik személynek.És ha volt...Akkor az erőszaknak számít, igaz?Mert nem akarom, hogy megússza a dolgot.Jungkook az én testvérem, hozzám tartozik...Vagy is fogadott testvér, de ennek ellenére csak is az enyém.

A hétvége viszonylag csendesen telt, bár én leginkább az új dalokon dolgoztam.Időközben értesítettem Jimint arról, hogy majd kikérem egyik óráról és beszélek vele, bár nem hinném, hogy sokat tud majd mondani.Egyrészt azért, mert szégyellni fogja magát amiért lefeküdt Jungkookkal, másrészt pedig ha ezt megtette akkor ő sem lehetett a helyzet magaslatán, hiszen van barátja.Egész végig ilyen dolgokon stresszeltem magam, nem beszélve a közelgő koncertemről amivel folyamatosan nyaggatnak a főnökeim, plusz még ott van a sok diák, akiket csoportba kéne osztanom, segíteni nekik a dalszövegben, a témát kiadni nekik és minden egyéb ilyen dolgot...Nem könnyű...Ilyenkor pedig sokszor meg is kérdezem magamtól, hogy minek is választottam én ezt az életet?

Hobi időközben felvette a kapcsolatot Namjoonnal így legalább nem kell azzal foglalkoznom, hogy őket is bemutassam egymásnak...Bár ez lett volna a legkisebb gond a többi mellett.

-Biztos, hogy be akarsz ma menni suliba? - Pillantottam hátra Jungkookra, mikor a piros lámpánál álltunk, Hobi pedig csak kíváncsian fordult hozzá hátra. - Ha akarod még visszafordulhatunk...

-Nem kell Hyung, az imidzsemet fent kell tartanom... - Válaszolt miközben folyamatosan a telefonján pötyögött, majd egy nagy sóhajtás közepette elrakta a telefont. - Szakítanom kéne Roséval, igaz?

-Szerintem nem...Majd alakul magától a dolog. - Mosolyodott el Hoseok, míg én újra elindultam a kocsival.Aggódom Jungkook miatt...Túlságosan is.

Nemsokkal ezután megérkeztünk és a lehető legközelebb parkoltam le az ajtóhoz, hogy véletlenül se kelljen sokat sétálnom.Amikor kiszálltam Hobival együtt a kocsiból, már mindenki minket nézett, de amikor Kook is kiszállt, páran összesúgtak.Magam mellé utasítottam, mire csak felcsapta egyik vállára a táskát és már mellém is sétált.Beletúrt a hajába és körbenézett, gondolom azt keresve, hogy hol vannak a haverjai, de nyomuk sem volt.A folyosón menet viszont Rosé csapódott hozzánk, Jungkook azonban nem tudta, hogy mit is csináljon.A lány azonnal megcsókolta, amit öcsém viszonzott is, nekem viszont azonnal liftezni kezdett a gyomrom.