The truth untold - YoonKook ✓

20.

Én, a srácok és Geumjae végül Yoonginál zártuk le a történteket és ott beszélgettünk, nevettünk és ittunk egy keveset.Minden annyira kellemesnek hatott azokban az órákban.Azt akartam, hogy mindig ilyen legyen.Semmi aggodalom.

Mivel a hajnali órákban végeztünk, ezért nem mentünk el utána aludni, inkább ébren voltunk végig és elszórakoztunk az egész napot.Videó játékok, filmek meg ilyenek...Csak sokkal bulisabb volt, mert sokan voltunk.Amivel nem is lett volna bajom, de szerettem volna beszélni Yoongival, esetleg meg akartam csókolni annyi idő után, de amíg itt voltak, nem akartam.Aztán legnagyobb örömömre úgy döntöttek, hogy itt is alszanak.

Mondjuk oké, van elég hely a lakásban, de akkor is.Nem gondolnak arra, hogy én szeretném átbeszélni a dolgokat Yoongival?Kellemes körülmények között nem aggódva azon, hogy ki hallja a beszélgetést és ki nem?

-Hyung... - Szólaltam meg némi kopogás után, mire azonnal felém fordult és letette a telefonját az ágyára, ezzel is jelezve, hogy nekem szenteli minden figyelmét. - Beszélhetnénk?

-Persze...Csukd be az ajtót. - Jelentette ki, mire tettem ahogy kérte, ő pedig addig leült az ágyára és kíváncsian nézett rám. - Valami baj van?

-Nem, nincs, azt hiszem...Csak szerettem volna beszélgetni veled egy kicsit négyszemközt, de ezt eddig a többiek miatt nem tudtam megtenni...

-Jungkookie... - Motyogta és ajkait enyhén elnyílva tartotta, ami eléggé vonzotta a tekintetemet és ezt szerintem ő is észrevette, mert szóvá is tette. - Azok nem a szemeim.

-Bocsi Hyung... - Kaptam el a tekintetemet amin kuncogott egyet és a kezemért nyúlt.

-Tudod én is beszélni akartam veled...Legalábbis azt akartam, hogy te legyél az első aki tud róla. - Kezdett bele, miközben apró köröket írt a kézfejemre. - Átkértem magam egy bandába...Még nem alakult meg, de nem akarom ezt tovább nélkülük folytatni.

-Mi? - Döbbentem le, hiszen ha ez tényleg igaz, akkor Hyung egy csomó olyan ember között lesz, akik mellett labdába se rúghatok és ha még ennél is jobban be fog futni velük, akkor még kevesebbet fogom látni, abba pedig már tényleg belehalok.Nem akarom többé elengedni a kezét. - Egy...Egy bandába?És még is milyenek a többiek, hogy emellett döntöttél?

-Hát...Nagyon rendesek és rengeteget aggódnak értem.Egyszer még egy meglepetést is szerveztek nekem...És van köztük egy srác, aki fiatalabb nálam, de eszméletlen helyes.Néha elég beképzelt, de nem zavar.Na meg nem mindig vágja le a dolgokat elsőre.

-Értem... - Húztam el tőle a kezemet és elfordítottam a fejemet abban reménykedve, hogy nem veszi észre milyen szarul esett a dolog. - Köszi, hogy elmondtad...Akkor most megyek is. - Álltam fel és már ki is mentem az ajtón, magamban szitkozódva és átkoztam azt a másik srácot.Ha így odavan érte, akkor miért nem neki mondja el először?Meg most ezt miért kellett az orrom alá dörgölni?Mintha én nem szerveztem volna neki meglepetést a többiekkel és nem aggódnánk érte!

Várjunk egy percet....

-Te most rólam beszéltél? - Siettem vissza Yoongi szobájába és szinte kivágtam az ajtót, míg ő továbbra is ott ült az ágyon, pont úgy ahogy otthagytam, de amint feltettem neki a kérdést vigyorogni kezdett.

-Mondtam, hogy nem vágja le a dolgokat egyhamar... - Vonta meg egy picit a vállait, míg én csak odasiettem hozzá, majd rátehénkedve eldöntöttem az ágyon.

-Annyira szeretlek, te azt el se tudod hinni! - Ölelgettem meg jó szorosan, mire ismét felnevetett egy kicsit és simogatni kezdte a fejemet.

-Én is szeretlek Jungkook. - Puszilta meg a homlokomat, mire csak elmosolyodtam, majd egy óvatos csókot helyeztem az ajkaira. - Szeretném, ha nem sietnénk el semmit, oké?