The truth untold - YoonKook ✓

14.

Jungkook pov.

Végül időben megérkeztünk és Yoonginak még volt is ideje gyakorolni, meg átöltözni és még a sminket is elkészítették neki.Mondhatni minden rendben volt, de úgy kezdés előtt tíz perccel jött a hívás, miszerint Suran nem tud ma részt venni, mert elment a hangja.Na ezután jöttek a kavarodások és mindenki pánikolni kezdett meg ordibálni a másikkal, pusztán én álltam ott csendesen és vártam arra, hogy elhallgassanak, hogy egy pici figyelmet kaphassak.Egy jó öt perces bosszankodás és heves vita után mindenki elhallgatott, így körbenéztem a társaságon.

-Én vállalom...Tudom a szöveget és énekelni is tudok. - Jelentettem ki, mire mind értetlenül néztek rám, majd Hyungra, aki csak felvonta az egyik szemöldökét, mire bólintottam egyet.

-Készítsétek fel...Az első és a harmadik számot megcseréljük, a többi marad a régi! - Jelentette ki és még igazítottak rajta párat, majd már ment is a színpadra.A rajongói eddig is sikítoztak, de most...Szinte már félelmetes.Én meg fel fogok lépni előttük...

Jézusom, én most tényleg közönség előtt leszek?!

-Ne aggódj, vannak monitorok amik mutatják a szöveget, ha esetleg hirtelen elfelejtenéd.Ha kicsit elrontod az sem baj, már az is nagy segítség, hogy elvállaltad. - Magyarázta a sminkes lány, míg a hajamat egy másik épp kivasalta, egy fickó elém tolta a ruhát, a másik pedig mikrofont hozott.

-Mi a neved? - Kérdezte egy öltönyös fickó és eléggé végigmért.

-Jungkook.

-És tényleg tudsz énekelni?

-Igen...

-Rendben.Ha ezt nem szúrod el... - Kezdett bele és átadott egy névjegykártyát. - Akkor keress fel.

-Ez most komoly? - Döbbentem le és elkerekedett szemekkel néztem végig a társaságon, akik közül páran bólintottak. - Köszönöm!

-Még ne köszönd...

Már csak két perc volt a kezdésig, amikor is kaptam anyától egy üzenetet, hogy ők is itt vannak.Mondjuk azt nem tudom, hogy miként jutottak be, de itt voltak.Egy pillanatra láttam is őket, ahogy vezettek a színpadhoz, de semmi több.

Teljes sötétség uralkodott a színpadon ahogy felmentem, majd hamarosan felcsendült a zene egy olyan verziója, amiben Suran nincs benne.Hyung megkezdte a szöveget így már volt némi fény a színpadon, de én még mindig láthatatlan voltam a közönség számára.Elkezdtem mondani magamban a szöveget és haladtam Yoongival együtt, egészen addig amíg el nem érkeztünk az én részemhez.
A So far away nem volt nehéz így magabiztosan kezdtem bele és sikeresen is vettem az akadályt.Nem rontottam el és magamhoz képest most az átlagnál is jobban énekeltem.Hyung büszkén nézett rám egy mosoly kíséretében, majd ismét ő jött.

Nem volt visszaút, mintha csak mindig ezt csináltam volna, úgy énekeltem Hyung mellett.A hangom nem remegett meg és a szöveget se felejtettem el...

Újból elsötétült minden, mi pedig a színpad azon részére álltunk amit most leeresztettek, így egy kisebb pihenőhöz jutottunk.Yoongi nagyon megdicsért és agyon ölelgetett, de ekkor az öltönyös pasas ismét hozzám lépett.

-A Tony Montana szövegét is tudod?

-Persze...

-Beugrasz?

-A legnagyobb örömmel! - Bólintottam rá mosolyogva, mire Hyung ismét megölelt és összeborzolta a hajamat.

-Agust D, két perc! - Kiáltotta neki az egyik lány, mire leszálltam onnan és figyeltem ahogy még iszik egy kortyot, majd már megy is felfelé. - Te gyere vissza, a többiek kicsit rendbe raknak!